¹Egyébiránt, atyámfiai! kérünk titeket és intünk az Úr Jézusban, hogy a mint tőlünk vettétek, miképen kelljen járnotok, és Isten kedvében lennetek, úgy járjatok is, hogy mindinkább bővelkedjetek.

²Mert tudjátok, minő parancsokat adtam nektek az Úr Jézus által.

³Ez tudniillik az Isten akarata, a ti megszentűléstek; hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól,

⁴hogy tudja mindenitek bírni az ő edényét szentségben és tisztességben,

⁵nem a kivánság ösztöne szerint, mint a pogányok is, kik nem ismerik az Istent,

⁶és senki meg ne nyomorítsa, se meg ne csalja valami ügyben, atyjafiát, mert boszút áll az Úr mindezekért, mint nektek azelőtt is mondottuk és megbizonyítottuk.

⁷Mert nem hivott minket az Isten tisztátalanságra, hanem szentségre.

⁸Azért a ki ezeket megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent, ki az ő Szentlelkét is belénk adta.

⁹A atyafiúi szeretetről pedig nem szükség nektek írnunk; mert ti magatok tanultátok az Istentől, hogy szeressétek egymást;

¹⁰a mint azt cselekszitek is minden atyafiakkal egész Macedoniában. Kérünk pedig titeket, atyámfiai! hogy erre nézve mindinkább bővelkedjetek,

¹¹és igyekezzetek csendességben élni, és dolgaitokban eljárni, és munkálkodni kezeitekkel, a mint megparancsoltuk nektek; és hogy tisztességesen viseljétek magatokat a kivűlvalók iránt, és senkinek semmiét ne kivánjátok.

¹²Nem akarjuk pedig, atyámfiai! hogy tudatlanságban legyetek az elaludtak felől, hogy ne bánkódjatok, mint egyebek, kiknek nincs reménységök.

¹³Mert ha hiszszük, hogy Jézus meghalt és föltámadott: úgy Isten azokat is, kik elaludtak Jézusban, eléhozza ővele.

¹⁴Mert ezt mondjuk nektek az Úr igéjével, hogy mi, a kik élünk, kik élni maradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, kik elaludtanak;

¹⁵mert maga az Úr a parancsszóra, az arkangyal szavára és az Isten harsonájára leszáll az égből, és a halottak, kik a Krisztusban vannak, először támadnak föl.

¹⁶Azután mi, a kik élünk, kik meghagyatunk, együtt ragadtatunk el azokkal a felhőkbe Krisztus elé a levegőégbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.

¹⁷Annakokáért vigasztaljátok egymást ez igékkel.