¹És mikor Dávid és fiai harmadnapra Szicelegbe jutottak, az amalecíták beütöttek vala a déli részről Szicelegbe, és megvervén Sziceleget, és meggyujtották azt tűzzel,

²fogva vitték vala onnan az asszonyokat kicsinytől nagyig; de senkit sem öltek vala meg, hanem magokkal vivén, útjokra mentek vala.

³Midőn tehát Dávid és férfiai a városba jutottak, és azt tűzzel leégetve találták, és hogy feleségeik és fiaik és leányaik fogva vitettek,

⁴fölemelék szavokat Dávid és a nép, mely vele vala, és sírának, miglen megszűnék könyhullatásuk.

⁵Mivel Dávidnak is két feleségét vitték fogva, a jezraheli Akinoamot, és a karméli Nábál feleségét, Abigailt.

⁶És igen megszomorodék Dávid; mert a nép meg akarja vala őt kövezni, minthogy el vala keseredve minden férfiú lelke fiaiért és leányaiért. De Dávid megerősödék az ő Urában Istenében.

⁷És mondá Abiatar papnak, Akimelek fiának: Hozd hozzám az efódot. És Abiatar elhozá Dávidhoz az efódot;

⁸és Dávid tanácsot kérde az Úrtól mondván: Űzőbe vegyem-e e rablókat, és elérem-e őket vagy sem? És az Úr mondá neki: Vedd űzőbe, mert kétségkivűl eléred őket, és a martalékot kiragadod.

⁹Elméne tehát Dávid és a vele lévő hatszáz férfiú, és jutának Beszor patakáig, és némelyek elfáradván, megállának.

¹⁰Dávid pedig maga és a négyszáz férfiú űzőbe méne; mert elmaradtak vala kétszázan, kik elfáradván, nem mehetének át Beszor patakán.

¹¹És egy egyiptomi férfiút találának a mezőn, és Dávidhoz vivék őt, és kenyeret adának neki enni és vizet inni,

¹²meg egy csomó száraz fügét is, és két kötés aszúszőlőt. Mikor ezeket megette, visszatérvén ereje, megkönnyebbedék; mert nem evett kenyeret, sem vizet nem ivott vala három nap és három éjjel.

¹³És mondá neki Dávid: Kié vagy te? vagy honnan, és hová mégy? Amaz mondá: egyiptomi legény vagyok, egy amalecíta férfi szolgája; uram elhagyott, mert betegedni kezdtem tegnap előtt.

¹⁴Mivelhogy mi ütöttünk be Ceretinek déli részére és Júda ellen és Kálebnek déli részére, és Sziceleget meggyujtottuk tűzzel.

¹⁵És mondá neki Dávid: Elvezethetsz-e engem azon csoportra? Ki mondá: Esküdjél meg nekem az Istenre, hogy nem ölsz meg és nem adsz engem uram kezébe, és én elvezetlek téged azon csoportra. És megesküvék neki Dávid.

¹⁶Ki mikor elvezette őt, ime amazok letelepedve valának az egész föld szinén, evén és iván, és mintegy ünnepet tartván mindazon zsákmányért és ragadományokért, melyeket kaptak a filiszteusok földén és Júda földén.

¹⁷És Dávid veré őket estétől más nap estéig, és senki sem futa el közőlük egyéb, csak négyszáz ifjú legény, kik tevékre ültek és elszaladtak vala.

¹⁸Visszavevé tehát Dávid mind a miket elvittek vala az amalecíták; két feleségét is megszabadítá.

¹⁹És semmi híja nem volt kicsinytől nagyig, sem a fiuknak, sem a leányoknak, sem a ragadományoknak; Dávid mindeneket visszahoza, a miket csak elragadtak vala.

²⁰És visszahozván minden nyájat és csordát, maga előtt hajtá, és mondá: Ez Dávid zsákmánya.

²¹Jöve pedig Dávid a kétszáz férfiúhoz, kik elfáradván, elmaradtak, és nem követhették vala Dávidot, és parancsot vőnek, hogy üljenek le Beszor patakánál; ezek kimenének Dávid és a nép elé, mely vele vala. És Dávid a néphez járúlván, köszönté őket békeségesen.

²²De felelvén minden gonosz és gaz férfiú azon férfiak között, kik elementek vala Dáviddal, mondá: Mivelhogy nem jöttek el velünk, semmit sem adunk nekik a zsákmányból, melyet megmentettünk, hanem legyen elég mindeniknek az ő felesége és fiai, kiket midőn átvesznek, távozzanak.

²³Dávid pedig mondá: Ne cselekedjetek úgy, atyámfiai, azokkal, miket nekünk adott az Úr, megőrizvén minket, és kezeinkbe adván a rablókat, kik ránk ütöttek,

²⁴és senki se hallgasson közőletek e beszédre; mert egyenlő része lesz a harczra menőnek és a poggyásznál maradónak, és egyaránt osztozzanak.

²⁵És ez az naptól és azután rendelés és végzés lőn, és mint törvény áll Izraelben mind e napig.

²⁶Dávid tehát eljuta Szicelegbe, és a zsákmányból ajándékokat külde Júda véneinek, az ő felebarátainak, mondván: Vegyetek áldomást az Úr ellenségeinek martalékából…

²⁷azoknak, kik Bételben valának, és kik Rámotban délfelől, és kik Jéterben,

²⁸és kik Aroerben, és kik Szefamotban, és kik Esztamóban,

²⁹és kik Rakalban, és kik Jerameel városaiban, és kik Céni városaiban,

³⁰és kik Aramában, és kik Aszan tavánál, és kik Atakban,

³¹és kik Hebronban, és a többinek, kik azon helyeken valának, melyeken tartózkodott vala Dávid és férfiai.