¹Egybegyűle pedig a filiszteusok minden serege Áfekbe; de Izrael is táborba szálla a kúton felűl, mely Jezrahelben vala.

²És a filiszteusok fejedelmei százankint és ezrenkint mennek vala, Dávid pedig és férfiai az utolsó osztályban valának Ákissal.

³És a filiszteusok fejedelmei mondák Ákisnak: Mit akarnak a zsidók itt? És Ákis mondá a filiszteusok fejedelmeinek: Nem ismeritek-e Dávidot, ki Izrael királyának, Saulnak szolgája volt, és nálam van több naptól vagy esztendőtől; és nem találtam benne semmit az naptól, melyen hozzám szökött, mind e napiglan?

⁴De a filiszteusok fejedelmei megharaguvának rá, és mondák neki: Térjen vissza e férfiú, és üljön helyén, a hova rendelted őt, és ne jőjön velünk le a harczra, nehogy ellenségünk legyen, midőn harczolni kezdünk; mert egyébkint mikép engesztelheti meg urát, ha nem a mi fejeinkkel?

⁵Nem ez-e ama dávid, kinek karokban énekelének, mondván: Megverte Saul az ő ezerét, és Dávid az ő tizezerét?

⁶Ákis tehát szólítá Dávidot, és mondá neki: Él az Úr! hogy igaz és jó vagy te színem előtt, és kijöveteled és bemeneteled a táborban tetszik nekem, és nem találtam benned semmi gonoszt az naptól, melyen hozzám jöttél, mind e napiglan; de a fejedelmeknek nem tetszel.

⁷Térj vissza tehát, és menj el békeségben, és ne bántsd a filiszteusok fejedelmeinek szemeit.

⁸És Dávid mondá Ákisnak: Vajjon mit cselekedtem, és mit találtál bennem, szolgádban az naptól, melyen színed előtt voltam, mind e napiglan, hogy ne menjek, és ne hadakozzam az én uram királyom ellenségei ellen?

⁹Felelvén pedig Ákis, szóla Dávidnak: Tudom, hogy jó vagy szemeim előtt, mint az Isten angyala; de a filiszteusok fejedelmei mondották? Ne jőjön fel velünk a harczra.

¹⁰Azért kelj föl reggel te és urad szolgái, kik veled jöttek; és mikor éjjel fölkeltek és viradni kezd, menjetek el.

¹¹Fölkele tehát éjjel Dávid és férfiai, hogy elindúljanak reggel, és visszatérjenek a filiszteusok földére. A filiszteusok pedig fölmenének Jezrahelbe.