¹És mondá szivében Dávid: Egy nap mégis Saul kezébe akadok; nem jobb-e, ha elfutok és a filiszteusok földén megmenekszem, hogy Saulnak ne legyen reménye, és szűnjön meg engem keresni Izrael minden határaiban? Tehát elfutok kezei elől.

²És fölkele Dávid és elméne ő és hatszáz férfiú vele, Maok fiához, Ákishoz, a geti királyhoz.

³És Dávid Ákissal lakék Getben, ő és férfiai, mindenik a maga háznépével és Dávid két feleségével, a jezraheli Akinoammal, és a karméli Nábál feleségével, Abigaillal.

⁴És hirűl vivék Saulnak, hogy Dávid Getbe futott; és többé nem kereste őt.

⁵Mondá pedig Dávid Ákisnak: Ha kedvet találtam szemeid előtt, adj helyet nekem e tartomány egyik városában, hadd lakjam ott; mert minek lakik szolgád a királyi városban veled?

⁶Ákis tehát neki adá az napon Siceleget; mely okból Siceleg Juda királyaié lőn mind e napig.

⁷A napok száma pedig, melyeken át Dávid a filiszteusok tartományában lakott, négy hónap vala.

⁸És fölméne Dávid és férfiai, és zsákmányolának Gesszuriban és Gerziben és az amalecítáknál; mert e falvakban laktak régente ama földön, melyen Szúrba mennek Egyiptom földéig.

⁹És Dávid megveré az egész földet, és nem hagya életben férfit és asszonyt; és elvivén a juhokat és ökröket, a szamarakat és tevéket és ruhákat, visszatére és Ákishoz méne.

¹⁰Ákis pedig mondá neki: Kire rohantál ma? Felelé Dávid: Júdára dél felé, és Jerameelre dél felé, és Cénire dél felé.

¹¹Férfit és asszonyt nem hagyott életben Dávid, be sem vivé Getbe, mondván: Netalán ellenünk szóljanak. Ezeket cselekedte Dávid, és ezt végezte mind ama napokon, mig a filiszteusok tartományában lakott.

¹²Hűn azért Ákis Dávidnak, mondván: Sok gonoszat cselekedett saját népe, Izrael ellen, azért örökös szolgám leszen.