¹És történék egyik napon, hogy Saul fia, Jonatás, mondá fegyverhordozó ifjának: Jer, és menjünk át a filiszteusok őrseregéhez, mely ama helyen túl vagyon. Atyjának pedig ezt nem jelenté.

²Saul pedig Gábaa felső részén mulat vala a gránát-almafa alatt, mely Magronban vala, mintegy hatszáz ember lévén vele.

³És Akiás, Akitobnak, Ikabod atyjafiának, Fineesz fiának fia, ki Hélitől, az Úr papjától származott vala Sílóban, efódot visel vala. De a nép sem tudta, hova ment Jonatás.

⁴A szorosok között pedig, melyeken átmenni igyekezék Jonatás a filiszteusok őrseregéhez, hegyes kősziklák valának mindkét felül, és fogak gyanánt kiálló meredek kőszálak mindenfelül; egyiknek neve Bózes, a másiknak neve Széne.

⁵Az egyik kőszál éjszakra tetszik ki Makmász ellenében, és a másik délre Gábaa felé.

⁶Mondá pedig Jonatás fegyverhordozó ifjának: Jer, menjünk át e körülmetéletlenek őrseregéhez, talán velünk lesz az Úr; mert nem nehéz az Úrnak akár sok, akár kevés által megszabadítani.

⁷És mondá neki fegyverhordozója: Cselekedd mindazt, mi lelkednek tetszik; menj, a hová kivánkozol, és veled leszek, a hol csak akarod.

⁸És mondá Jonatás: Ime mi átmegyünk e férfiakhoz. És mikor nekik magunkat megmutatjuk,

⁹ha igy szólnak nekünk: Megálljatok, mig hozzátok megyünk; maradjunk helyünkön, és ne menjünk föl hozzájok.

¹⁰Ha pedig mondják; Jertek föl hozzánk; menjünk föl, mert kezeinkbe adta őket az Úr: ez lészen jelünk.

¹¹Megmutaták tehát magokat mindketten a filiszteusok őrseregének; és mondák a filiszteusok: Ime a zsidók kijőnek a barlangokból, melyekben elrejtezve valának.

¹²És szólának a férfiak az őrseregből Jonatásnak és fegyverhordozójának, és mondák: Jertek föl hozzánk, és mutatunk nektek valamit. És mondá Jonatás fegyverhordozójának: Menjünk fel, kövess engem, mert Izrael kezeibe adta őket az Úr.

¹³Fölméne tehát Jonatás kézzel lábbal mászván, és fegyverhordozója utána. És némelyek Jonatás előtt hullának el, némelyeket pedig fegyverhordozója öle meg, követvén őt.

¹⁴S így lőn az első összecsapás, melyben megöle Jonatás és fegyverhordozója mintegy húsz férfiút, egy holdföldnek felén, melyet egy iga-ökör egy nap szokott megszántani.

¹⁵És csoda lőn a táborban a mezőn; és az őrsereg egész népe is, mely zsákmányolni ment vala, elréműle, és a föld renge; mert mintegy csoda történék Isten által.

¹⁶És arra tekintének Saul őrei, kik Benjamin Gábaájában valának, és íme az elhullott és ide s tova szaladó sokaság vala ottan.

¹⁷És mondá Saul a vele lévő népnek: Vizsgáljátok és nézzétek meg, ki ment el közőlünk. És mikor megvizsgálták, úgy találák, hogy Jonatás és fegyverhordozója nincs jelen.

¹⁸És mondá Saul Akiásnak: Hozd elé az Isten szekrényét. (Mert ott vala az Isten szekrénye az nap Izrael fiaival.)

¹⁹És midőn szóla Saul a papnak, nagy zajgás támada a filiszteusok táborában; és lassanlassan növekedvén, hallhatóbban hangzik vala. És mondá Saul a papnak: Vond be kezedet.

²⁰Ekkor fölkiálta Saul és az egész vele lévő nép, és a viadal helyéig menének; és íme kinek-kinek egymás ellen fordult vala kardja, és igen nagy vérontás lőn.

²¹De a zsidók is, kik a filiszteusokkal voltak tegnap és tegnapelőtt, és velök fölmentek vala a táborba, visszatérének, hogy Izraellel legyenek, kik Saullal és Jonatással valának.

²²Mind az izraeliták is, kik elrejteztek vala Efraim hegyén, hallván, hogy a filiszteusok elfutottak, övéikhez csatlakozának a harczon. És Saullal mintegy tízezer férfiú vala.

²³És az Úr megszabadítá az napon Izraelt. A harcz pedig tarta egész Betávenig.

²⁴És Izrael férfiai egymáshoz csatlakozának az napon; Saul pedig esküvéssel kötelezé a népet, mondván: Átkozott ember, ki kenyeret eszik estig, míg boszút nem állok ellenségeimen. És nem evék az egész nép kenyeret.

²⁵És a föld egész népsége egy berekbe juta, melyben méz vala a föld színén.

²⁶A berekbe méne pedig a nép, és látá a folyó mézet, és senki sem vivé kezét szájához; mert a nép fél vala az esküvéstől.

²⁷Jonatás pedig nem hallotta vala, mikor atyja esküvéssel kötelezte a népet; és kinyujtván a vessző végét, mely kezében vala, a lépes mézbe mártá, és kezét szájához vivé, és szemei megvilágosodának.

²⁸És felelvén egy a népből, mondá: Esküvéssel kötelezte atyád a népet, mondván: Átkozott ember, ki kenyeret eszik ma (a nép pedig elbágyadt vala).

²⁹És mondá Jonatás: Atyám megháborította a földet; láttátok magatok, hogy szemeim megvilágosodtak, mivel izlelék egy keveset a mézből:

³⁰mennyivel inkább, ha evett volna a nép ellensége zsákmányából, melyet talált? nem nagyobb csapás lett volna-e a filiszteusokon?

³¹Az napon tehát megverék a filiszteusokat Makmásztól Ajalonig. Igen elfárada pedig a nép,

³²és zsákmányolásra fordúlván, elvivé a juhokat és ökröket és borjakat, és megölék a földön; és a nép vérrel evék.

³³Hirűl vivék pedig Saulnak, megmondván, hogy a nép vétkezett az Úr ellen, vérrel evén. Ki mondá: Vétkeztetek; hengerítsetek hozzám mindjárt egy nagy követ.

³⁴És mondá Saul: Széledjetek el a népség között, és mondjátok meg nekik, hogy hozza ide hozzám kiki ökrét és kosát, és öljétek meg ezen, és egyetek, és nem vétkeztek az Úr ellen, vérest evén. Elhozá tehát az egész nép, kiki ökrét a maga kezén, egész éjjelig, és megölék ott.

³⁵Saul pedig oltárt építe az Úrnak, és akkor kezde először oltárt építeni az Úrnak.

³⁶És mondá Saul: Üssünk a filiszteusokra éjjel, és veszítsük el őket, míg reggel megvirad, ne hagyjunk meg közőlük egy férfiút se. És mondá a nép: Cselekedjed mindazt, mi szemeid előtt jónak látszik. És mondá a pap: Járúljunk ide az Istenhez.

³⁷És tanácsot kérde Saul az Úrtól: Űzőbe vegyem-e a filiszteusokat? Izrael kezébe adod-e őket? És nem felele neki az napon.

³⁸És mondá Saul: Állítsátok ide a nép minden szegletét; és tudjátok meg, és lássátok, ki által történt ma e vétek?

³⁹Él az Úr, Izrael szabadítója! hogy ha Jonatás fiam által történt is, másíthatlanúl meghal. És senki sem szóla ellene az egész népből.

⁴⁰És mondá egész Izraelnek: Váljatok ti egy felé, és én Jonatás fiammal más felűl leszek. És a nép felelé Saulnak: A mi szemeid előtt jónak látszik, cselekedjed.

⁴¹És mondá Saul Izrael Urának Istenének: Izrael Ura Istene! adj jelt: mi oka, hogy ma nem feleltél szolgádnak? Ha bennem, vagy Jonatás fiamban van a vétek, adj jelt; vagy ha e gonoszság népedben vagyon, mutasd meg szentségedet. És találtaték Jonatás és Saul, a nép pedig megmenekedék.

⁴²És mondá Saul: Vessetek sorsot közöttem és Jonatás fiam között. És Jonatásra esék.

⁴³Mondá pedig Saul Jonatásnak: Jelentsd meg nekem, mit míveltél. És megjelenté neki Jonatás, és mondá: A vessző hegyén, mely kezemben vala, egy kevés mézet ízleltem, és íme meghalok.

⁴⁴És mondá Saul: Ezeket cselekedje nekem az Isten, és ezeket mívelje, hogy halállal halsz meg, Jonatás!

⁴⁵És mondá a nép Saulnak: Tehát Jonatás haljon-e meg, ki e nagy szabadúlást szerzé Izraelben? ez méltatlan dolog! Él az Úr! egy hajszál sem esik el az ő fejéről a földre, mert az Istennel munkálkodott ma. Igy megmenté a nép Jonatást, hogy nem halt meg.

⁴⁶És visszatére Saul, és nem űzé a filiszteusokat; a filiszteusok pedig helyeikre menének.

⁴⁷És Saul megerősítvén királyságát Izrael fölött, hadakozék köröskörűl minden ellensége ellen, Moáb és Ammon fiai, Edom és Szóba királyai és a filiszteusok ellen; és a hova csak fordult, győzedelmes lőn.

⁴⁸És hadsereget gyüjtvén, megveré Amaleket, és megszabadítá Izraelt pusztítói kezéből.

⁴⁹Valának pedig Saulnak fiai, Jonatás és Jesszui és Melkiszua; és két leánya nevei, az elsőszülött neve Mérob, és a kisebbik neve Míkol.

⁵⁰És Saul feleségének neve Akinoam, Akimaas leánya; és hadvezérének neve Abner, ki Nernek, Saul nagybátyjának fia vala.

⁵¹Cisz pedig Saul atyja vala, és Ner, Abner atyja, Abiel fia.

⁵²Saulnak pedig hatalmas hadakozása vala a filiszteusok ellen minden napjaiban; mert ha valamely erős és hadra termett férfiút láta Saul, magához vevé.