¹Mondá pedig Sámuel az egész Izraelnek: Ime meghallgattam szavatokat mindazok szerint, miket szólottatok nekem, és királyt rendeltem nektek.

²És most király jár előttetek; de én már megöregedtem, és megőszültem, fiaim pedig veletek vannak. Azért előttetek forogván ifjuságomtól a mai napig, ime jelen vagyok.

³Szóljatok felőlem az Úr előtt, és az ő fölkentje előtt, ha valakinek elvettem ökrét vagy szamarát, ha valaki ellen erőszakoskodtam, ha valakit megnyomorítottam, ha valaki kezéből ajándékot vettem: úgy megvetem azt ma, és visszaadom nektek.

⁴És mondák: Miellenünk nem erőszakoskodtál, meg sem nyomorítottál, és semmit sem vettél el senki kezéből.

⁵És mondá nekik: Tanúm az Úr ellenetek, és tanúm az ő fölkentje ez napon, hogy kezemben semmit sem találtatok. És mondák: Tanúd!

⁶És mondá Sámuel a népnek: (Tanúm) az Úr, ki Mózest és Áront rendelte, és kihozta atyáinkat Egyiptom földéről.

⁷Most azért álljatok elé, hadd szálljak törvénybe ellenetek az Úr előtt, az Úr minden irgalmasságáról, melyeket cselekedett veletek, és atyáitokkal;

⁸Mi módon ment be Jákob Egyiptomba, és kiáltottak atyáitok az Úrhoz; és elküldé az Úr Mózest és Áront, és kihozá atyáitokat Egyiptomból, és megtelepíté őket e helyen;

⁹kik megfeledkezének Urokról Istenökről, és adá őket Sisarának, Hászor hadvezérének kezébe, a filiszteusok kezébe és a moábi király kezébe, és hadakozának ellenök.

¹⁰Azután pedig kiáltának az Úrhoz és mondák: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat, és Baalimnak és Asztarótnak szolgáltunk; most tehát ments meg minket ellenségeink kezéből, és neked szolgálunk.

¹¹És elküldé az Úr Jerobaált és Bádánt, Jeftét és Sámuelt, és megmente titeket ellenségeitek kezéből köröskörűl, és bátorságban laktatok.

¹²Látván pedig, hogy Ammon fiainak királya, Naasz jött ellenetek, mondátok nekem: Nem így; hanem király uralkodjék rajtunk, holott a ti Uratok Istenetek uralkodik vala rajtatok.

¹³Most tehát itt vagyon királyotok, a kit választottatok és kértetek; ime királyt adott az Úr nektek.

¹⁴Ha félitek az Urat és szolgáltok neki, és szavát hallgatjátok, és nem keserítitek meg az Úr száját: ti is, a király is, ki rajtatok uralkodik, követni fogjátok a ti Uratokat Isteneteket.

¹⁵Ha pedig nem hallgatjátok az Úr szavát, hanem ellenszegűltök beszédeinek: rajtatok lesz az Úr keze és atyáitokon.

¹⁶De most is várjatok, és lássátok e nagy dolgot, melyet cselekedni fog az Úr szemeitek előtt.

¹⁷Nemde búzaaratás vagyon most? Segítségűl hívom az Urat, és mennydörgéseket ad és esőket; és megtudjátok és meglátjátok, hogy nagy gonoszt cselekedtetek magatoknak az Úr színe előtt, királyt kérvén magatokra.

¹⁸És az Úrhoz kiálta Sámuel, és az Úr mennydörgéseket és esőket ada az napon.

¹⁹És igen megfélemlék az egész nép az Úrtól és Sámueltől; és mondá az egész nép Sámuelnek: Imádkozzál szolgáidért a te Urad- Istenedhez, hogy meg ne halljunk; mert annyi büneinket sokasítottuk még e gonoszszal is, hogy királyt kértünk magunknak.

²⁰Mondá pedig Sámuel a népnek: Ne féljetek; ti cselekedtétek ugyan mind e gonoszt, mindazáltal ne távozzatok az Úr követésétől, hanem szolgáljatok az Úrnak teljes szivetekből,

²¹és ne térjetek a hiúságok után, melyek nem használnak nektek, meg sem szabadítanak titeket, mert hiábavalók.

²²És az Úr el nem hagyja népét az ő nagy nevéért; mert megesküdött az Úr, hogy saját népévé tesz titeket.

²³Távol legyen pedig tőlem e vétek az Úr ellen, hogy megszűnjek imádkozni érettetek, sőt jó és igaz útra tanítlak titeket.

²⁴Azért féljétek az Urat, és szolgáljatok neki igazságban és teljes szivetekből; mert láttátok a nagy dolgokat, melyeket közöttetek cselekedett.

²⁵Hogyha megmaradtok a gonoszságban, ti is, királyotok is egyetemben elvesztek.