¹Azonközben meghallá Demeter, hogy elesett Nikánor és az ő serege a harczon, s azt végzé, hogy Judeába ismét elküldi Bakidest és Alcimust, és velök a jobb szárnyat.

²És elmenének azon uton, mely Galgalára viszen, és táborba szállának Malaszotban, mely Arbellában vagyon, és bevévén azt, sok embert elvesztének.

³A százötvenkettedik esztendő első havában szállíták a hadsereget Jerusalemhez.

⁴És fölkelvén, elmenének Bereába, húszezer gyalog és kétezer lovas.

⁵Júdás pedig Laizánál üte tábort, háromezer válogatott férfiú lévén vele.

⁶Látván a hadsereg nagy számát, hogy igen sokan vannak, megfélemlének, és sokan visszavonúlának a táborból, nem maradván közőlük, csak nyolczszáz férfiú.

⁷És látá Júdás, hogy leolvadt az ő hadserege, a harczot pedig nem kerűlheti, elkeseredék szíve, mert nem vala ideje azok összegyüjtésére, és elveszté kedvét;

⁸és mondá a megmaradtaknak: Keljünk föl, és menjünk a mi ellenségeinkre, ha megvíhatnánk velök.

⁹És lebeszélék őt, mondván: Nem víhatunk meg, hanem mentsük meg most magunkat, és térjünk vissza atyánkfiaihoz, és akkor harczoljunk ellenök; mert mi kevesen vagyunk.

¹⁰Távol legyen tőlünk e dolgot cselekedni, hogy elfussunk előlük; ha eljött a mi időnk, haljunk meg vitézűl atyánkfiaiért, és ne hozzunk szégyent dicsőségünkre.

¹¹És a hadsereg mindindúla a táborból, és amazok eléjök állának; a lovasok két részre oszlának, a parittyások és nyilasok a sereg előtt menének, mind a legvitézebbek a csata kezdetére.

¹²Bakides pedig a sereg jobbszárnyán vala; és a gyalogság előre nyomúla két felől, és megfúvák a harsonákat.

¹³Riadót kezdének ezek is, kik Júdás részén valának, és renge a föld a hadseregek zajától, és a harcz reggeltől estig tarta.

¹⁴És látván Júdás, hogy Bakides seregének erősebb része jobb felől van, hozzája gyűlének mind a bátorszívűek.

¹⁵És megtörvén a jobbszárnyat, kergeté őket egész Azotus hegyéig.

¹⁶Látván a balszárnyom levők, hogy a jobbszárny megtöretett, hátúl kerűlének Júdásnak és azoknak, kik vele valának.

¹⁷És megsúlyosodék a harcz, és elhulla sok sebesűlt mind ezek, mind amazok közől.

¹⁸Júdás is elesék, a többi futásnak erede.

¹⁹És Jonatás és Simon elvivék atyjokfiát, Júdást, és eltemeték őt atyái sirboltjába, Módin városában.

²⁰És megsiratá őt Izrael népe nagy sírással, és sírának sok ideig,

²¹mondván: Mikép esett el a hatalmas, ki megszabadítja vala Izrael népét!

²²Júdásnak többi hadai és vitéz tettei, melyeket cselekedett, és az ő nagyvolta nincsenek megírva, mert az igen sok vala.

²³És lőn Júdás halála után, hogy gonoszok támadának Izrael minden határaiban, és előállának mind a gonosztevők.

²⁴Ama napokban igen nagy éhség is lőn, és Bakidesnek velök együtt az egész tartomány meghódola.

²⁵És Bakides istentelen férfiakat választván, azokat rendelé a tartomány uraivá.

²⁶És keresvén és nyomozván Júdás barátait, ezeket Bakideshez vivék, ki boszút álla rajtok, és kicsúfolá őket.

²⁷És nagy szorongatás lőn Izraelben, minő nem volt az naptól, mióta nem láttatott próféta Izraelben.

²⁸És egybegyűlvén Júdás minden barátai, mondák Jonatásnak:

²⁹Mióta meghalt bátyád, Júdás, hozzá hasonló férfiú nincs, ki ellenségeink, Bakides és azok ellen menjen, kik ellenei nemzetünknek.

³⁰Most tehát ma téged választottunk, hogy helyette fejedelmünk és vezérünk légy hadviselésünkben.

³¹És fölvállalá Jonatás az időben a fejedelemséget, és fölkele bátyja, Júdás helyébe.

³²Ezt megértvén Bakides, halálra keresé őt.

³³De megtudván ezt Jonatás és Simon, az ő bátyja, és mindnyájan, kik vele valának, elfutának Tekua pusztájába, és tábort ütének Asfar tava vizénél.

³⁴Ezt megértvén Bakides, szombatnap átméne ő és egész serege a Jordánon.

³⁵És Jonatás elküldé atyjafiát, a nép vezérét, kérvén barátait a nabuteusokat, hogy kölcsönözzék át nekik az ő készületeiket, melyekkel bővelkednek vala.

³⁶És kimenének Jambri fiai Madabából, és elfogák Jánost és mindenét, a mije vala, és azokkal együtt elmenének.

³⁷Ez esetek után hirűl vivék Jonatásnak és bátyjának, Simonnak, hogy Jambri fiai nagy menyekzőt tartanak, és menyasszonyt visznek Madabából, Kanaán nagy fejedelmei egyikének leányát nagy pompával.

³⁸És megemlékezvén Jánosnak, az ő atyjokfiának véréről, fölmenének és elrejték magokat a hegy barlangjában.

³⁹És fölemelvén szemeiket, nézének; és íme zaj és nagy készűlet vala; a vőlegény, az ő barátai és atyjafiai azok felé menének dobokkal, énekesekkel és sok fegyverrel.

⁴⁰Azok kikelvén a lesből, megölék őket; és elhulla sok sebesűlt, a többiek pedig elfutának a hegyekre, elvivén azok minden ragadományát.

⁴¹És a menyekző siralomra fordúla, és énekeseik szava jajgatásra.

⁴²És boszút állának atyjokfia véreért, és visszatérének a Jordán partjára.

⁴³Meghallá ezt Bakides, és eljöve szombatnapon a Jordán széleig nagy erővel.

⁴⁴És mondá övéinek Jonatás: Keljünk föl, és harczoljunk ellenségeink ellen; mert nem úgy van ma, mint tegnap s tegnapelőtt.

⁴⁵Mert íme előttünk a had, a Jordán vize pedig mind innen, mind amonnan, és partok, tavak és erdők, és nincs hely az eltérésre.

⁴⁶Most tehát kiáltsatok az égbe, hogy megszabadúljatok elleneitek kezéből. És ütközet lőn.

⁴⁷És Jonatás kinyujtá kezét, hogy Bakidest levágja, de ez hátra tére előle.

⁴⁸És beugrék Jonatás és a kik vele valának, a Jordánba, és átúszák a Jordánt előttök.

⁴⁹És elhulla Bakides részéről az napon ezer férfiú, és visszatérének Jerusalembe,

⁵⁰és erős városokat épitének Judeában, az erősséget, mely vala Jerikóban és Ammausban Betóronban és Bételben, Tamnatában, Fárában és Topóban, magas kőfalakkal, kapukkal és zárakkal,

⁵¹és őrséget helyeze azokba, hogy ellenkedjenek Izraellel.

⁵²És megerősíté Bethsura városát és Gazarát és a várat, megrakván azokat segédnéppel és élelemmel.

⁵³És a tartomány fejedelmeinek fiait kezesekűl vevé, és Jerusalemben a várban őrízet alá tevé őket.

⁵⁴És a százötvenharmadik esztendőben, a második hónapban megparancsolá Alcimus, hogy rontassanak le a belső tornácz falai, s rontassanak le a próféták alkotmányai, és elkezdé azokat lerombolni.

⁵⁵Azon időben megvereték Alcimus, és munkái félbeszakadának; szája bezáródék, és a széltől megüttetvén, egy szót sem szólhata többé, és nem rendelkezheték háza felől.

⁵⁶Meg is hala Alcimus az időben nagy kínok között.

⁵⁷És látá Bakides, hogy meghalt Alcimus, visszatére a királyhoz, és megnyugvék a föld két esztendeig.

⁵⁸De a gonoszok mindnyájan tanakodának, mondván: Ime Jonatás és a kik vele vannak, nyugodtan és bátorságban laknak; most tehát híjuk el Bakidest, hogy megfogja őket mind egy éjjel.

⁵⁹És elmenvén, tanácsot adának neki.

⁶⁰Ki fölkelvén, elindúla nagy haddal, és titkon leveleket külde társainak, kik Judeában valának, hogy fogják meg Jonatást és a vele levőket; de nem lehete, mert ezek megtudták amazok szándékát.

⁶¹És megfoga a tartomány férfiai közől, kik fejei valának a gonoszságnak, ötven férfiút, és megölé őket.

⁶²És eltére Jonatás és Simon a vele levőkkel Betbesszenbe, mely a pusztában vagyon; és fölépíték annak romjait, és megerősíték azt.

⁶³Megértvén ezt Bakides, összegyüjté egész sokaságát, és azoknak, kik Judeából valának, hírt ada.

⁶⁴És eljövén, táborba szálla Betbesszen fölött, és vívá azt több napig, hadi gépeket készítvén.

⁶⁵És Jonatás a városban hagyván bátyját, Simont, kiméne a tartományba, és sokad magával tére vissza.

⁶⁶És megveré Odarent és az ő atyjafiait és Faseron fiait sátoraikban; és kezde győzni és növekedni erejében.

⁶⁷Simon pedig és a kik vele valának, kimenvén a városból, fölgyujták a hadigépeket,

⁶⁸és harczolának Bakides ellen, kit megverének, és igen bánták őt, mert az ő szándéka és támadása meghiúsúlt.

⁶⁹És megharaguván a gonosz férfiak ellen, kik tanácsúl adták vala neki, hogy azok tartományába jőjön, sokat megöle közőlük; ő pedig eltökélé, hogy a megmaradtakkal visszatér tartományába.

⁷⁰Ezt megértvén Jonatás, követeket külde hozzája, hogy békét kössön vele, és visszaadja neki a foglyokat.

⁷¹Ki ezt örömest fogadá, és az ő igéi szerint cselekvék, és megesküvék, hogy semmi roszat nem tesz neki élete teljes napjaiban.

⁷²És visszaadá neki a foglyokat kiket azelőtt elvitt vala Júda földéről; és megfordúlván, elméne saját földére, és nem vala kedve többé amannak határaiba menni.

⁷³És eltávozék a fegyver Izraeltől; és Jonatás Makmásban lakék, s ott kezdé Jonatás itélni a népet, és kiírtá az istenteleneket Izraelből.