¹És a százhatvanadik esztendőben fölméne Sándor, Antiokus fia, ki nemesnek neveztetett, elfoglalá Ptolemaist, és befogadák őt, és ott országla.

²Ezt meghallá Demeter király, és nagy sokaságú hadat gyűjtvén, harczra indúla ellene.

³És Demeter Jonatáshoz békés igékkel írt levelet külde, melyben őt magasztalá.

⁴Mert azt mondá: Kössünk előbb békeséget vele, mielőtt Sándorral ő kössön ellenünk.

⁵Mert majd megemlékezik mindazon roszakról, melyeket rajta cselekedtünk és az ő atyjafián és nemzetén.

⁶És hatalmat ada neki, hogy hadsereget gyüjtsön, fegyvert szerezzen és az ő társa legyen; és a kezeseket, kik a várban valának, neki visszaadatni parancsolá.

⁷Elmenvén Jonatás Jerusalembe, elolvasá a levelet az egész népnek és a várbelieknek hallatára.

⁸És megfélemlének nagy félelemmel, midőn hallották, hogy a király hatalmat adott nekik hadsereg-gyüjtésre.

⁹És kiadák Jonatásnak a kezeseket, kiket ő atyjaiknak visszaada.

¹⁰És Jonatás Jerusalemben lakván, kezdé építeni és újítani a várost.

¹¹És mondá a műveseknek, hogy kőfalakat építsenek, és Sion hegyét köröskörűl építsék erősséggé. És úgy cselekvének.

¹²Ekkor elfutának az idegenek, kik a Bakides által épített erősségekben valának;

¹³és kiki elhagyá helyét, és elméne saját földére.

¹⁴Csak Bethsurában maradának némelyek azok közől, kik elhagyták vala a törvényt és az Isten parancsait; mert ez vala menedékhelyök.

¹⁵És meghallá Sándor király az igéreteket, melyeket Demeter igért Jonatásnak; és elbeszélék neki a harczokat és vitéz tetteket, melyeket cselekedtek ő és atyjafiai, és a viszontagságokat, melyeket kiállottak.

¹⁶És mondá: Találunk-e mi egy ilyen férfiút? tegyük tehát őt barátunkká és frigytársunkká.

¹⁷És levelet írván, elküldé neki ez igék szerint, mondván:

¹⁸Sándor király Jonatásnak és az ő atyjafiának, üdvözletet!

¹⁹Hallottuk felőled, hogy hatalmas, vitéz férfiú vagy, és méltó arra, hogy barátunk légy.

²⁰Azért téged ma nemzeted főpapjává rendelünk, és hogy a király barátjának neveztessél, (mihez külde neki egy bíbort és aranykoronát), érts velünk egyet dolgainkra nézve, és maradj velünk barátságban.

²¹És felöltözék Jonatás a szent köntösbe és százhatvanadik esztendő hetedik havában a sátoros ünnep napján, és hadsereget gyűjte, és sok fegyvert szerze.

²²Meghallá Demeter e dolgot, és igen elszomorodék, mondván:

²³Mit cselekedtünk, hogy Sándor megelőzött minket, a zsidókkal barátságot kötvén saját oltalmára?

²⁴Én is írok nekik könyörgő igékkel, méltóságokat és ajándékokat (igérek), hogy segítségemre legyenek.

²⁵És íra nekik ez ígékkel: Demeter király a zsidók nemzetének, üdvözletet!

²⁶Hogy megtartottátok velünk a szövetséget, és megmaradtatok barátságunkban, és nem mentetek a mi elleneinkhez, hallottuk és örvendeztünk.

²⁷Legyetek hát állhatatosak, hogy ezután is megtartsátok hozzánk a hűséget, és jótéteményekkel fizetünk majd nektek azokért, miket velünk cselekesztek.

²⁸Sok tartozást elengedünk nektek, és ajándékokat adunk.

²⁹Most tehát fölszabadítlak titeket és mind a zsidókat az adóktól, a só árát elengedem, a koronadíjt is elengedem és a vetemények harmadát,

³⁰és a fagyümölcs felét, mi engem illet, nektek hagyom a mai naptól és ezután, hogy ne vétessék Júda földéről, se azon három várostól, melyek ahhoz adattak Szamariából és Galileából, a mai naptól és minden időben.

³¹Jerusalem pedig szent legyen és szabad az ő határaival; s a tizedek és adók övéi maradjanak.

³²Lemondok a vár birtokáról is, mely Jerusalemben vagyon, és a főpapnak adom azt, hogy rendeljen abba férfiakat, kiket ő akar, őrizetűl.

³³És mind a zsidókat, kik fogságban vannak Júda földéről országomban, szabadon bocsátom ingyen, hogy mindnyájan fölmentessenek az adóktól, még barmaikért is.

³⁴És minden ünnep és szombat, az újhold ünnepei és a megrendelt napok, a három nap az ünnep előtt és a három nap az ünnep után, mind szabad és dologtól ment legyen minden zsidónak, kik az én országomban vannak;

³⁵és senkinek se legyen hatalma valamit kezdeni és pört indítani valaki ellen közőlük bárminő dologban.

³⁶És a zsidók közől írassék a király hadseregébe mintegy harminczezer férfiú; és azoknak zsold adassék, mint a király minden harczosainak. Némelyek közőlük rendeltessenek a nagy király erősségeibe,

³⁷mások rendeltessenek az ország tisztségeire, melyek hűséget kivánnak; fejedelmeik is közőlük legyenek, és éljenek törvényeik szerint, a mint megparancsolta a király Júda földére nézve.

³⁸És a három város is, melyek Judeához adattak Szamaria tartományából, Judeához számíttassék, hogy egy alatt legyenek, és ne hódoljanak más hatalomnak, hanem csak a főpapénak.

³⁹Ptolemaist és annak határait ajándékúl adom a szentélynek, mely Jerusalemben vagyon, a szentély szükséges költségeire.

⁴⁰Én is adok minden esztendőben tizenötezer siklus ezüstöt a királyi jövedelmekből, melyek engem illetnek.

⁴¹És mind a mi még hátra van, mit a tisztek nem adtak meg az előbbi esztendőkben, azt is adják a templom szükségeire.

⁴²Ezeken fölűl az ötezer siklus ezüst is, melyet a szentély jövedelméből elvettek minden esztendőben, a szolgálatban levő papokat illesse.

⁴³És mindazok, kik a templomba futnak, mely Jerusalemben vagyon, és annak egész környékére, habár a király ellen vétettek is bárminő dologban, bocsáttassanak el, és mindent, mijök országomban vagyon, szabadon bírjanak.

⁴⁴És a szentély épitésére vagy megujitására a király jövedelméből fog költség adatni.

⁴⁵Jerusalem falainak épitésére és megerősitésére köröskörűl a király jövedelméből adatik költség, úgyszinte a kőfalak fölépitésére is Judeában.

⁴⁶Hallván Jonatás és a nép e beszédeket, nem hivének azoknak, és nem is fogadák el; mert megemlékeztek a nagy gonoszságról, melyet cselekedett vala Izraelben, fölötte nyomorgatván őket.

⁴⁷Inkább Sándorhoz hajlának, mert ő volt előttök a békebeszéd első kezdője, és segítséget adának neki minden időben.

⁴⁸Sándor király pedig nagy hadsereget gyűjtvén, a tábort Demeter ellen indítá.

⁴⁹És megütközék a két király, és Demeter hada megfutamodván, Sándor űzőbe vevé őt, és rájok üte.

⁵⁰És igen megsúlyosodék a harcz egész naplementig; és elesék Demeter az napon.

⁵¹És követeket külde Sándor Ptolomeushoz, Egyiptom királyához, ez ígék szerint, mondván:

⁵²Mivelhogy visszatértem országomba, és beültem atyáim székébe, átvévén az uralkodást, és Demetert megvertem, és birtokomba vettem tartományunkat,

⁵³és megvívtam vele, és megveretett ő és tábora miáltalunk, és beültünk az ő országa székébe:

⁵⁴most tehát kössünk egymással barátságot; te add nekem leányodat feleségűl, és én vőd leszek, és adok neked is neki is hozzád illendő ajándékot.

⁵⁵És felele Ptolomeus király, mondván: Boldog az a nap, melyen visszatértél atyáid földére, és beültél az ő országuk székébe.

⁵⁶Megcselekszem neked, a mit írtál; de jőj elém Ptolemaisba, hogy lássuk egymást, és jegybe adom neked leányomat, a mint mondottad.

⁵⁷És Ptolomeus kiméne Egyiptomból, ő és leánya, Kleopatra, és Ptolemaisba jöve a százhatvankettedik esztendőben.

⁵⁸És eléje méne Sándor király, s amaz neki adá leányát, Kleopatrát, és menyekzőt tarta neki Ptolemaisban, mint királyokhoz illik, nagy pompával.

⁵⁹És íra Sándor király Jonatásnak, hogy jőjön ki eléje.

⁶⁰Ki elindúla dicsőséggel Ptolemaisba, és eléje méne ott a két királynak, adván nekik sok ezüstöt, aranyat és ajándékokat; és kedvet talála előttök.

⁶¹És egybegyűlének ellene a veszedelmes férfiak Izraelből, a gonosz férfiak, panaszt tévén ellene; de a király nem hallgata rájok.

⁶²Sőt megparancsolá, hogy levévén Jonatásról az ő ruháit, bíborba öltöztessék őt; és úgy cselekvének. És maga mellé ülteté őt a király,

⁶³és mondá fejedelmeinek: Menjetek vele a város közepére, és hirdessétek ki, hogy senki ne tegyen panaszt ellene bármi ügyben, és senki ne búsítsa őt bármi módon.

⁶⁴És lőn, midőn meglátták, kik irígylik vala az ő dicsőségét, mely kihirdettetett, hogy bíborba van öltözve, mind elfutának;

⁶⁵és fölmagasztalá őt a király, és főbaráti közé írá őt, vezérré tevé és részessé a fejedelemségben.

⁶⁶És Jonatás visszatére Jerusalembe békével és örömmel.

⁶⁷A százhatvanötödik esztendőben eljöve Demeter fia, Demeter, Krétából atyái földére.

⁶⁸Hallván ezt Sándor király, igen elszomorodék, és visszatére Antiokiába.

⁶⁹Demeter király pedig vezérré Apolloniust, a celeszíriai helytartót tevé, és nagy hadsereget gyüjtvén, Jamniához jöve; és Jonatáshoz, a főpaphoz külde,

⁷⁰mondván: Te egyedűl állasz ellenünk, én pedig nevetséggé és csúffá lettem azért, hogy te hatalmat gyakorolsz ellenünk a hegyekben.

⁷¹Most tehát, ha bízol erődben, jőj le hozzánk a mezőre, és álljunk szembe ott egymással; mert velem van a hadak ereje.

⁷²Kérdezzed és tanúld meg, ki vagyok én és a többiek, kik segítségűl vannak velem majd megmondják, hogy nem állhat meg lábatok mielőttünk, mert kétszer futottak meg atyáid az ő földükön.

⁷³Most pedig mikép állhatsz meg ily lovasság és ily nagy sereg előtt a síkon, hol nincs kő, sem szikla, sem hely az elfutásra?

⁷⁴Midőn meghallotta Jonatás Apollonius beszédét, fölindúla szivében, és választván tízezer férfiút, kiméne Jerusalemből, és hozzá jöve Simon, az ő atyjafia, segítségűl.

⁷⁵És a tábort Joppéhez szállíták, de elrekeszték őt a várostól, mert Apollonius őrsége Joppéban vala, azért ostrom alá vevé azt.

⁷⁶És megréműlvén a városbeliek, fölnyiták neki, s Jonatás elfoglalá Joppét.

⁷⁷Ennek hallatára Apollonius elindíta háromezer lovast és nagy gyaloghadat,

⁷⁸és Azotus felé méne, mintha be akarna térni, de hirtelen kiszálla a térségre, azért, hogy sok lovasa lévén, azokban bízik vala. De utána indula Jonatás Azotusba, és megütközének.

⁷⁹És Apollonius a táborban ezer lovast hagy hátra lesben utánok.

⁸⁰És megérté Jonatás, hogy les vagyon utána; és körűlvevék az ő táborát, és nyilakat lövöldözének a népre reggeltől estig;

⁸¹de a nép úgy álla, a mint parancsolta vala Jonatás; és annak lovai elfáradának.

⁸²Ekkor kiterjeszté Simon az ő hadseregét, és a gyalogcsoport ellen bocsátá; mert a lovasság már elfáradt vala; és megveretének általa, és megfutamlának.

⁸³A kik elszéledtek a mezőn, Azotusba szaladván, bemenének Betdágonhoz, az ő bálványukhoz, hogy ott megmentsék magokat.

⁸⁴De Jonatás fölgyujtá Azótust és a városokat annak környékén, és ragadománynyá tevé azokat és Dágon templomát, és a kik abba futottak, mind megégeté tűzzel.

⁸⁵És a fegyver által elhullottak száma a megégettekkel együtt közel nyolczezer férfiú vala.

⁸⁶És Jonatás elindítván onnét a tábort, Askalonhoz szállítá; és kimenének eléjök a városból nagy pompával.

⁸⁷És visszatére Jerusalembe Jonatás és övéi, sok ragadománynyal.

⁸⁸És lőn, midőn meghallotta Sándor király e dolgokat, még inkább megdicsőité Jonatást.

⁸⁹És külde neki egy aranyboglárt, minőt a király rokonainak szoktak vala adni. És neki adá Akkaront és annak egész környékét örökségűl.