¹Egyiptom királya hadsereget gyüjte, annyit, mint a fövény a tenger szélén, és sok hajót, igyekezvén elfoglalni Sándor országát csalárdsággal, és azt saját országához csatolni.

²És kiméne Szíriába békés igékkel, és megnyitván neki a városokat, eléje menének; mert megparancsolta vala Sándor király, hogy eléje menjenek, mivel az ő ipája vala.

³Mikor pedig a városokba bement Ptolomeus, őrséget helyeze mindenik városba.

⁴De közelgetvén Azotushoz, megmutaták neki Dágonnak tűzzel fölgyujtott templomát és Azotust és annak többi omladványait, a széthányott testeket, a harczban megölteket és a sírhalmokat, melyeket az út mellett raktak vala.

⁵És elbeszélék a királynak, hogy mindezeket Jonatás cselekedte, hogy gyűlöletessé tegyék őt; de a király hallgata.

⁶És Jonatás eléje méne a királynak Joppéba nagy fénynyel, köszönték egymást, és ott hálának.

⁷És Jonatás a királylyal elméne a folyóvízig, mely Eleuterusnak neveztetik, és visszatére Jerusalembe.

⁸Ptolomeus király pedig elfoglalá a városokat egész a tengeri Szeleuciáig, és Sándor ellen gonosz szándékot forrala.

⁹És követeket külde Demeterhez, mondván: Jőj el, lépjünk egymással szövetségre, és neked adom leányomat, ki Sándornál vagyon, és országolj atyád országában.

¹⁰Mert bánom, hogy neki adtam leányomat; mivel meg akart engem őlni.

¹¹És gyalázá őt, azért, hogy megkivánta vala az ő országát.

¹²És elvevé leányát, és Demeternek adá, és elidegenedék Sándortól, és nyilvános lőn az ő ellenkedése.

¹³És Ptolomeus beméne Antiokiába, és két koronát tőn maga fejére, az egyiptomit és az ásiait.

¹⁴Sándor király pedig Cilíciában vala amaz időkben, mert az ottlakók pártot ütöttek.

¹⁵Ezt meghallván Sándor, haddal jöve ellene; és Ptolomeus király kivivén a hadsereget, erős kézzel méne eléje, és megszalasztá őt.

¹⁶És elfuta Sándor Arábiába, hogy ott menedéket találjon; Ptolomeus király pedig fölmagasztaltaték.

¹⁷Az arábiai Zabdiel, fejét vevé Sándornak, és azt Ptolomeusnak küldé.

¹⁸És Ptolomeus király meghala harmad napra; és az erősségekben levők elveszének azok által, kik a táborban valának.

¹⁹És királylyá lőn Demeter a százhatvanhetedik esztendőben.

²⁰Ama napokban összegyüjté Jonatás azokat, kik Judeában valának, hogy bevegyék a várat, mely Jerusalemben vagyon, és e végre sok hadigépeket készítének.

²¹És némely gonosz férfiak, kik gyűlölik vala a magok nemzetségét, elmenvén Demeter királyhoz, hírűl adák neki, hogy Jonatás a várat megszállotta.

²²Ezt hallván, megharaguvék, és azonnal Ptolemaishoz jövén, íra Jonatásnak, hogy ne ostromolja a várat, hanem menjen hozzája beszélgetésre sietséggel.

²³A mint ezt hallotta Jonatás, megparancsolá, hogy vívjanak; és választa nehányat Izrael véneiből és a papokból, és kitevé magát a veszélynek.

²⁴És vőn aranyat és ezüstöt, ruházatot és sok egyéb ajándékot, és a királyhoz méne Ptolemaisba, és kedvet talála előtte.

²⁵És panaszt tevének ellene némely gonoszok az ő nemzetségéből;

²⁶de a király úgy cselekvék vele, mint cselekedtek vala elődei, és fölmagasztalá őt minden baráti előtt.

²⁷És neki adá a papi fejedelemséget és minden előbbi méltóságát, és főbarátjává tevé őt.

²⁸Jonatás pedig azt kéré a királytól, hogy tegye szabaddá Judeát és a három fejedelemséget, és Szamariát és annak határait, és háromszáz talentomot igére neki.

²⁹És a király beleegyezvén, levelet íra Jonatásnak mindezekről, ily tartalommal:

³⁰Demeter király Jonatásnak, az ő atyjafiának, és a zsidók nemzetének, üdvözletet!

³¹A levél mását, melyet felőletek írtunk Lasztenesnek, a mi atyánknak, hozzátok küldjük tudomásúl.

³²Demeter király az ő atyjának, Lasztenesnek, üdvözletet!

³³Elvégeztük, hogy a zsidók nemzetével, a mi barátinkkal, kik kötelességeiket irántunk megtartják, jót cselekedjünk az ő jóindúlatjokért, melylyel irántunk vannak.

³⁴Megerősítjük tehát nekik Judea minden határát és a három várost, Lídát, Ramatát (és Aferemát), melyek Judeához adattak Szamariából, minden határaikkal együtt; azoknak engedjük, kik Jerusalemben áldoznak, a helyett, mit tőlök azelőtt vett a király esztendőnkint a földnek és fáknak terményeiből.

³⁵A többit is, mi minket illetett a tizedekből és adókból, ez időtől elengedjük nekik; a sóakna- és koronadíjakat is, melyek nekünk hozattak,

³⁶mind elengedjük nekik; és semmi ezekből föl ne bomoljon mostantól és minden időben.

³⁷Most azért írassátok le ennek mását, mely adassék Jonatásnak, és a szent hegyen kitűnő helyre tétessék.

³⁸És látván Demeter király, hogy a föld lecsendesedett az ő színe előtt, és semmi sem áll ellene, elbocsátá egész hadseregét, mindenkit lakhelyére, kivéve az idegen hadat, melyet a pogányok szigeteiből gyüjtött vala; de ezért ellenségévé lőn neki atyái minden hadi népe.

³⁹Vala pedig egy Trifon nevű, ki azelőtt Sándor részén volt; ez látván, hogy az egész hadsereg zúgolódik Demeter ellen, az arábiai Emalkuelhez méne, ki Antiokust, Sándor fiát neveli vala,

⁴⁰sürgetvén, hogy őt adja át neki, hogy ő országoljon atyja helyett; és elmondá neki, miket cselekedett Demeter, és az ő seregének ellene támadt gyűlöletét. És ott marada sok ideig.

⁴¹Azalatt Jonatás elkülde Demeter királyhoz, hogy kivesse azokat, kik Jerusalemben, a várban és az erősségekben valának, mert háborgatták Izraelt.

⁴²És Demeter Jonatáshoz külde, mondván: Nemcsak ezt cselekszem veled és a te nemzeteddel, hanem dicsővé is teszlek tégedet és nemzetedet, mihelyt alkalmam leszen.

⁴³Most különösen jót fogsz tenni, ha segítségemre férfiakat küldesz, mert minden hadseregem eltávozott.

⁴⁴És Jonatás háromezer erős férfiút külde Antiokiába; kik a királyhoz jutának, s a király megörűle elérkezésöknek.

⁴⁵És egybegyűlvén a városbeliek, százhúszezer férfiú, meg akarák ölni a királyt.

⁴⁶A király a palotába futa; a városbeliek pedig elfoglalván a város utczáit, harczolni kezdének.

⁴⁷Ekkor a király segítségűl hívá a zsidókat, kik mindnyájan hozzája gyűlvén, azután mind szétosztakozának a városban.

⁴⁸És megölének az napon százezer embert, és fölgyujtván a várost, sok ragadományt szerzének az napon, és megszabadíták a királyt.

⁴⁹És látván a városbeliek, hogy a zsidók elfoglalták a várost, a mint akarták, elveszték bátorságukat, és a királyhoz kiáltának könyörgésekkel, mondván:

⁵⁰Nyujtsd nekünk jobbodat, és szűnjenek meg a zsidók ellenünk és a város ellen hadakozni.

⁵¹És elhányván fegyvereiket, békét kötének; és dicsőséget nyervén a zsidók a király színe előtt és mindazok előtt, kik az ő országában valának, nevezetesekké lőnek az országban, és visszatérének Jerusalembe sok ragadománynyal.

⁵²És Demeter király ismét országa székén üle, és a föld lecsendesedék az ő színe előtt.

⁵³De meghazudtolá mind a miket mondott vala, és elidegenedvén Jonatástól, nem fizete neki a jótétemények szerint, melyeket amaz vele cselekedett, sőt igen háborgatá őt.

⁵⁴Ezek után pedig visszajöve Trifon, és vele Antiokus, a gyönge gyermek; ez királylyá lőn, koronát tévén föl magának.

⁵⁵És hozzája gyűlvén mind a hadi nép, melyet elszélesztett vala Demeter, harczola ellene, s ő hátat fordítván, megfutamodék.

⁵⁶És Trifon elfogá az elefántokat, és elfoglalá Antiokiát.

⁵⁷És az ifjú Antiokus íra Jonatásnak, mondván: Megerősítlek a főpapságban, és téged rendellek fejedelemmé a négy város fölött, hogy egyik légy a király baráti közől.

⁵⁸És külde neki aranyedényeket a szolgálathoz, és hatalmat ada neki, aranyserlegből inni, bíborban járni, és boglárt viselni.

⁵⁹És Simont, az ő atyjafiát, vezérré tevé Tírus határaitól Egyiptom széleig.

⁶⁰És kimenvén Jonatás, eljárá a folyóvizen túl való városokat; és hozzája gyűlekezék Szíriának minden hadi népe segítségére. Ezután Askalonba méne, hol tisztességgel jövének eléje a városból.

⁶¹Onnan Gázába méne, de berekeszték magokat, a kik Gázában valának; ő tehát megszállá azt, és fölgyujtván mindent a város környékén, nagy dúlást tőn.

⁶²Ekkor a gázaiak könyörgének Jonatás előtt, ki jobbját nyujtván nekik, és fiaikat kezesekűl vévén, azokat Jerusalembe küldé, és eljárá a tartományt Damaskusig.

⁶³Midőn pedig meghallotta Jonatás, hogy Demeter főemberei pártot ütöttek Kádeszben, mi Galileában vagyon, nagy haderővel, el akarván őt mozdítani az ország ügyeitől,

⁶⁴eléjök méne, atyjafiát, Simont pedig a tartományban hagyá.

⁶⁵És kiszálla Simon Bethsurához, és víván azt több napig, berekeszté őket.

⁶⁶És kérék őt, hogy nyujtsa nekik jobbját; és nyujtván, kiereszté onnan őket, és elfoglalván a várost, abba őrséget helyeze.

⁶⁷Jonatás pedig és az ő tábora Genezar vizéhez szállának, és még virradat előtt Ázor mezejére jutának.

⁶⁸És íme az idegenek tábora eléjek jöve a mezőn, és cselt vetének neki a hegyeken; ő pedig szembe méne velök.

⁶⁹Ekkor a lesben levők fölkelének helyeikről, és megütközének.

⁷⁰És megfutának mindnyájan, kik Jonatás részén valának, nem maradván egyéb közőlük, hanem csak Matatiás, Absolon fia, és Júdás, Kalfi fia, a hadsereg fejedelme.

⁷¹És Jonatás megszaggatá ruháit, és port hintvén fejére, imádkozék.

⁷²És visszatére Jonatás harczolni azok ellen, és megszalasztá őket, a mint megütköztek.

⁷³Látván ezt, kik az ő részéről megfutamodtak, visszatérének hozzája és kergeték amazokat Kádeszig, az ő táborukig, és szintén odajutának.

⁷⁴És elhulla az idegenek közől az napon háromezer férfiú; és visszatére Jonatás Jerusalembe.