¹És meghallá Júdás a romaiak hírét, hogy hatalmas erejűek és engedékenyek minden kérésre, és a kik hozzájok járúltak, barátságot kötöttek azokkal, és hogy hatalmas erejűek.

²És hallának az ő harczaikról és a jeles tettekről, melyeket cselekedtek Galátziában, hogy legyőzték azokat és adó alá vetették;

³és mily nagy dolgokat cselekedtek Spanyolországban, s hogy hatalmokba kerítették az ott levő ezüst- és aranybányákat, és elfoglaltak minden helyet az ő okosságukkal és kitartásukkal;

⁴és a helyeket, melyek igen távol valának tőlök, és a királyokat, kik ellenök mentek a föld széleiről, eltiporták és megverték őket nagy csapással; a többi pedig adót fizet nekik minden esztendőben;

⁵és hogy Filepet és Perseust, a ceteusok királyát, és másokat, kik ellenök fegyvert fogtak, megtörték haddal, és legyőzték őket;

⁶és nagy Antiokust, Ázsia királyát is, ki ellenök hadat indított vala, százhúsz elefántja lévén, és lovassága, szekerei és igen nagy hadserege, – megtörték;

⁷és megfogván őt elevenen, azt rendelték felőle, hogy mind ő, mind az utána országlandók nagy adót fizessenek és kezeseket adjanak, és végzést tettek

⁸az indusok tartományáról is, és a médusok és lídusok legjobb tartományairól; és elvévén azokat is tőle, Eumenes királynak adták;

⁹a görögországbeliek is ellenök akartak menni, és őket elpusztítani, de ezek megtudván a dolgot,

¹⁰elküldöttek hozzájok egy hadvezért, és harczoltak ellenök, és azok közől sokan elhullottak, és fogságra vitték feleségeiket és magzataikat, kifosztották őket, és földüket elfoglalták, kőfalaikat lerombolták, és szolgaság alá vetették őket mind e napiglan.

¹¹És a többi országokat és szigeteket, melyek valaha ellenök állottak vala, elpusztították és hatalmok alá vetették.

¹²Barátjaikkal pedig és azokkal, kik bennök bíztak vala, megtartották a barátságot, s igy elfoglalták a közel országokat és a távolvalókat is; mert a kik hallották az ő nevöket, féltek tőlök.

¹³A kiket országlásra akartak segíteni, azok országlottak; a kiket pedig akartak, az uralomtól letaszítottak; s így igen fölmagasztaltattak.

¹⁴S mind e mellett sem viselt senki koronát, bíborba sem öltözött, hogy abban büszkélkedjék.

¹⁵Hanem tanácsházat építettek magoknak, és mindennap háromszázhúszan tanácskoztak, mindenkor a többség határozván a nép felől, hogy a mi méltó, azt cselekedjék.

¹⁶És egy emberre bízzák évenkint főhatalmokat, hogy az uralkodjék az ő egész birodalmokon, és mindnyájan egynek engedelmeskednek; és közöttük nincs irigység, sem egymásra való törés.

¹⁷És Júdás választá Eupolemust, Jánosnak, Jákob fiának fiát, és Jázont, Eleazar fiát, és Romába küldé őket, hogy velök barátságot és szövetséget kössenek,

¹⁸és hogy levegyék rólok a görögök igáját, mert látták, hogy szolgaság alá hajtják Izrael országát.

¹⁹És elmenvén Romába nagy hosszú úton, belépének a tanácsházba, mondván:

²⁰Júdás Makkabeus és az ő atyjafiai és a zsidók népe küldöttek minket tihozzátok, szövetséget és békét kötni veletek, hogy minket frigytársaitok és barátitok közé beírjatok.

²¹És tetszést nyere a beszéd előttök.

²²És ez a levél mása, melyet réztáblákra írtak és Jerusalembe küldöttek, hogy legyen ott a béke és szövetség emlékeűl:

²³Szerencse legyen a romaiakkal és a zsidók nemzetével tengeren és szárazon mindörökké; fegyver és ellenség távol legyen tőlök.

²⁴Hogyha háborújok leszen először a romaiakkal, vagy valamely szövetségesöknek az ő egész birodalmokban,

²⁵a zsidó nemzet adjon segítséget, mint az idő engedi, teljes szivvel.

²⁶És a hadakozóknak ne adjanak és ne szolgáltassanak búzát, fegyvert, pénzt, hajókat, mint a romaiaknak tetszik, kiknek parancsait tartsák meg, semmit tőlök nem vévén.

²⁷Hasonlóképen pedig, ha a zsidó nemzetnek elébb történik háborúja, a romaiak segítsék fel őket szivök szerint, mint az idő engedi nekik.

²⁸És a segítőknek ne adassék búza, fegyver, pénz, hajó, mint a romaiaknak tetszik, és tartsák meg parancsolatukat csalárdság nélkül.

²⁹Ez igék szerint végezének a romaiak a zsidók népével.

³⁰Hogyha ez igék után ezek vagy amazok valamit hozzáadni vagy elvenni akarnának, azt egymás akaratával cselekedjék, és a mit hozzáadnak vagy elvesznek, érvényes legyen.

³¹De a károkról is, melyeket Demeter király cselekedett, írtunk neki, mondván: Miért nehezítetted meg igádat a mi barátinkon és szövetségeseinken, a zsidókon?

³²Azért ha ismét hozzánk jőnek, igazságot teszünk nekik, és harczra kelünk ellened tengeren és szárazon.