1És meghallá Júdás a romaiak hírét, hogy hatalmas erejűek és engedékenyek minden kérésre, és a kik hozzájok járúltak, barátságot kötöttek azokkal, és hogy hatalmas erejűek.
2És hallának az ő harczaikról és a jeles tettekről, melyeket cselekedtek Galátziában, hogy legyőzték azokat és adó alá vetették;
3és mily nagy dolgokat cselekedtek Spanyolországban, s hogy hatalmokba kerítették az ott levő ezüst- és aranybányákat, és elfoglaltak minden helyet az ő okosságukkal és kitartásukkal;
4és a helyeket, melyek igen távol valának tőlök, és a királyokat, kik ellenök mentek a föld széleiről, eltiporták és megverték őket nagy csapással; a többi pedig adót fizet nekik minden esztendőben;
5és hogy Filepet és Perseust, a ceteusok királyát, és másokat, kik ellenök fegyvert fogtak, megtörték haddal, és legyőzték őket;
6és nagy Antiokust, Ázsia királyát is, ki ellenök hadat indított vala, százhúsz elefántja lévén, és lovassága, szekerei és igen nagy hadserege, – megtörték;
7és megfogván őt elevenen, azt rendelték felőle, hogy mind ő, mind az utána országlandók nagy adót fizessenek és kezeseket adjanak, és végzést tettek
8az indusok tartományáról is, és a médusok és lídusok legjobb tartományairól; és elvévén azokat is tőle, Eumenes királynak adták;
9a görögországbeliek is ellenök akartak menni, és őket elpusztítani, de ezek megtudván a dolgot,
10elküldöttek hozzájok egy hadvezért, és harczoltak ellenök, és azok közől sokan elhullottak, és fogságra vitték feleségeiket és magzataikat, kifosztották őket, és földüket elfoglalták, kőfalaikat lerombolták, és szolgaság alá vetették őket mind e napiglan.
11És a többi országokat és szigeteket, melyek valaha ellenök állottak vala, elpusztították és hatalmok alá vetették.
12Barátjaikkal pedig és azokkal, kik bennök bíztak vala, megtartották a barátságot, s igy elfoglalták a közel országokat és a távolvalókat is; mert a kik hallották az ő nevöket, féltek tőlök.
13A kiket országlásra akartak segíteni, azok országlottak; a kiket pedig akartak, az uralomtól letaszítottak; s így igen fölmagasztaltattak.
14S mind e mellett sem viselt senki koronát, bíborba sem öltözött, hogy abban büszkélkedjék.
15Hanem tanácsházat építettek magoknak, és mindennap háromszázhúszan tanácskoztak, mindenkor a többség határozván a nép felől, hogy a mi méltó, azt cselekedjék.
16És egy emberre bízzák évenkint főhatalmokat, hogy az uralkodjék az ő egész birodalmokon, és mindnyájan egynek engedelmeskednek; és közöttük nincs irigység, sem egymásra való törés.
17És Júdás választá Eupolemust, Jánosnak, Jákob fiának fiát, és Jázont, Eleazar fiát, és Romába küldé őket, hogy velök barátságot és szövetséget kössenek,
18és hogy levegyék rólok a görögök igáját, mert látták, hogy szolgaság alá hajtják Izrael országát.
19És elmenvén Romába nagy hosszú úton, belépének a tanácsházba, mondván:
20Júdás Makkabeus és az ő atyjafiai és a zsidók népe küldöttek minket tihozzátok, szövetséget és békét kötni veletek, hogy minket frigytársaitok és barátitok közé beírjatok.
21És tetszést nyere a beszéd előttök.
22És ez a levél mása, melyet réztáblákra írtak és Jerusalembe küldöttek, hogy legyen ott a béke és szövetség emlékeűl:
23Szerencse legyen a romaiakkal és a zsidók nemzetével tengeren és szárazon mindörökké; fegyver és ellenség távol legyen tőlök.
24Hogyha háborújok leszen először a romaiakkal, vagy valamely szövetségesöknek az ő egész birodalmokban,
25a zsidó nemzet adjon segítséget, mint az idő engedi, teljes szivvel.
26És a hadakozóknak ne adjanak és ne szolgáltassanak búzát, fegyvert, pénzt, hajókat, mint a romaiaknak tetszik, kiknek parancsait tartsák meg, semmit tőlök nem vévén.
27Hasonlóképen pedig, ha a zsidó nemzetnek elébb történik háborúja, a romaiak segítsék fel őket szivök szerint, mint az idő engedi nekik.
28És a segítőknek ne adassék búza, fegyver, pénz, hajó, mint a romaiaknak tetszik, és tartsák meg parancsolatukat csalárdság nélkül.
29Ez igék szerint végezének a romaiak a zsidók népével.
30Hogyha ez igék után ezek vagy amazok valamit hozzáadni vagy elvenni akarnának, azt egymás akaratával cselekedjék, és a mit hozzáadnak vagy elvesznek, érvényes legyen.
31De a károkról is, melyeket Demeter király cselekedett, írtunk neki, mondván: Miért nehezítetted meg igádat a mi barátinkon és szövetségeseinken, a zsidókon?
32Azért ha ismét hozzánk jőnek, igazságot teszünk nekik, és harczra kelünk ellened tengeren és szárazon.