¹És lőn, mikor meghallották a pogányok köröskörűl, hogy fölépíttetett az oltár és a szentély, mint azelőtt volt, igen megharaguvának.

²És azt végezék, hogy elveszítsék Jákob nemzetségét, kik közöttük valának, és elkezdének öldösni a nép közől és üldözni.

³Ekkor megtámadá Júdás Ésau fiait Idumeában, és azokat, kik Akrabatanéban valának, kik körűlvették az izraelitákat; és megveré őket nagy csapással.

⁴És megemlékezék Bean fiainak gonoszságáról, kik a népnek tőrűl és botránykozásúl valának, ólálkodván ellene az úton.

⁵És a tornyokba rekesztvén, megszállá és átok alá veté őket, és fölégeté tornyaikat tűz által mindazokkal együtt, kik azokban valának.

⁶És átméne Ammon fiaihoz, és talála ott erős kezet és sok népet, és Timoteust, azok vezérét.

⁷Többször megütközék azokkal, kik megromlának az ő színe előtt, és megveré őket.

⁸És bevevé Gázer városát és annak faluit, és visszatére Judeába.

⁹És összegyűlvén a Gálaádban levő pogányok az izraeliták ellen, kik az ő határaikban valának, hogy elveszítsék őket. És Dateman erősségébe futának,

¹⁰és levelet küldének Júdásnak és az ő atyjafiainak, mondván: Egybegyűltek ellenünk a pogányok köröskörűl, hogy elveszítsenek minket.

¹¹És készűlnek eljőni, és elfoglalni az erősséget, melybe szaladtunk; és az ő seregök vezére Timoteus.

¹²Most tehát jőj el, és szabadíts ki minket az ő kezeikből; mert már sokan elestek közőlünk.

¹³És atyánkfiai, kik Tubin tájain voltak, mind megölettek; és fogságra vitték azok feleségeit és fiait vagyonostul, és megöltek ott közel ezer férfiút.

¹⁴Még olvastatik vala a levél, és íme más követek jövének Galileából megszaggatott köntösökben, hírt hozván ezen igék szerint,

¹⁵mondván: hogy egybegyűltek ellenök Ptolemaisból, Tírusból és Szídonból, és egész Galilea megtelt idegenekkel, hogy minket megemészszenek.

¹⁶A mint meghallotta Júdás és a nép e beszédeket, összejöve a nagy gyűlekezet, tanácskozni, mitevők legyenek atyjokfiaival, kik szorongatásban valának, azoktól ostromoltatván.

¹⁷És Júdás mondá Simonnak, az ő bátyjának: Válaszsz magadnak férfiakat, és elmenvén, szabadítsd meg atyádfiait Galileában; én pedig és öcsém, Jonatás, elmegyünk Gálaádba.

¹⁸És Józsefet, Zakariás fiát, és Azariást, a nép nagyjait hagyá a maradék-sereggel Judeában őrizetre.

¹⁹És parancsola nekik, mondván: Kormányozzátok e népet, de ne harczoljatok a pogányok ellen, míg vissza nem térünk.

²⁰És Simonnak háromezer férfiút adának, hogy menjen Galileába; Júdásnak pedig nyolczezret Gálaádba.

²¹És elméne Simon Galileába, és sok csatát víva a pogányokkal, és megromlának a pogányok az ő színe előtt, és űzé őket

²²egész Ptolemais kapujáig; és elesék a pogányok közől mintegy háromezer férfiú, és elvivé azok ragadományait.

²³És fölfogá azokat, kik Galileában és Arbatban valának, feleségeikkel, fiaikkal és minden vagyonukkal együtt, és elvivé Judeába nagy örömmel.

²⁴Azalatt Júdás Makkabeus és öcscse, Jonatás, átkelének a Jordánon, és harmadnapi járó útat tevének a pusztában.

²⁵És eléjök jövének a nabuteusok, és amazok békeségesen fogadák őket, kik elbeszélék nekik mind, a mik atyjokfiain történtek vala Gálaádban;

²⁶és hogy közőlük sokan elfogattak Barasában és Bozorban, Alimisben és Kasforban, Magetben és Karnaimban, melyek mind erős és nagy városok.

²⁷De Gálaádnak többi városaiban is tartatnak fogva, és holnapra kelve ezt végezték, hogy a hadsereget ama városokra indítsák, és elfoglalják és kiírtsák őket egy napon.

²⁸Ekkor Júdás és az ő hadserege hirtelen megfordúla a pusztán Bozor felé, és elfoglalván a várost, megöle minden férfiút fegyverrel, és elvivé azok minden ragadományát, és fölgyujtá azt tűzzel.

²⁹És fölkelvén onnan reggel, az erősségig menének.

³⁰És lőn virradatra, mikor fölemelték szemeiket, íme a sok nép, melynek nem vala száma, lajtorjákat és hadi gépeket hoza, hogy bevegyék az erősséget, és legyőzzék őket.

³¹És látá Júdás, hogy elkezdődött a viadal, és a harczi kiáltás fölméne az égbe, mint a harsonaszó, és a nagy kiáltás a városból.

³²És mondá hadseregének: Harczoljatok ma atyátokfiaiért.

³³És három csoportban hátok mögé jöve, és riadót fúván harsonákkal, kiáltának imádsággal.

³⁴És megismeré Timoteus tábora, hogy az a Makkabeus, és vissza futának az ő színe elől; és (a zsidók) megverék őket nagy csapással, és elhulla közőlük az napon közel nyolczezer férfiú.

³⁵És eltérvén Júdás Maszfába, vivá és megveré azt, és megölvén annak minden férfiát, elvivé ragadományait és fölgyujtá azt tűzzel.

³⁶Onnan elindúlván, bevevé Kasbont és Magetet, Bózort és Gálaád többi városait.

³⁷Ezek után pedig más hadsereget gyüjte Timoteus, és táborba szálla Rafon ellenében a patakon túl.

³⁸És elkülde Júdás kikémlelni a hadsereget, és hírt hozának neki, mondván: hogy hozzája gyűltek mind a pogányok, kik köröttünk vannak, fölötte nagy hadsereg.

³⁹És az arabokat is magokhoz fogadták segítségűl, és a patakon túl táboroznak, készek harczra kelni veled. És Júdás eléjök méne.

⁴⁰És mondá Timoteus az ő hadserege fejedelmeinek: Ha Júdás és az ő hadserege a vízpatakhoz közelít, és előbb átjő hozzánk, nem mérkőzhetünk meg vele, mert erővel erőt vesz rajtunk.

⁴¹Ha pedig fél átjőni, és a folyóvizen túl száll táborba, mi költözzünk át hozzájok, és legyőzhetjük őt.

⁴²A mint pedig Júdás a vízpatakhoz közelíte, a nép jegyzőit a patak mellé állítá, és megparancsolá nekik, mondván: Csak egy embert se hagyjatok hátra, hanem mindnyájan a harczra jőjenek.

⁴³És elébb ő költözék át hozzájok, és az egész nép utána; és színök előtt mind megveretének a pogányok, s elhányván fegyvereiket, a bálványtemplomhoz szaladának, mely Karnaimban vala.

⁴⁴De elfoglalván ezt a várost, a bálványtemplomot fölégeté tűz által mindazokkal együtt, kik benne valának; s így megaláztatván Karnaim, nem állhata meg Júdás színe előtt.

⁴⁵És egybegyüjté Júdás mind az izraelitákat, kik Gálaádban valának, kicsinytől nagyig, azok feleségeit és magzatait, fölötte nagy sereget, hogy Júda földére jőjenek.

⁴⁶És Efronig jövének. Ez a nagy város az ő útjokban áll vala, igen megerősítve, és nem lehete attól eltérni sem jobbra, sem balra, hanem annak közepén át vala az út.

⁴⁷És berekeszték magokat, kik a városban valának, és berakák a kapukat kövekkel. És hozzájok külde Júdás békés igékkel,

⁴⁸mondván: Hadd menjünk át a ti földeteken, hogy a mi földünkre jussunk; és senki sem lesz ártalmatokra, csak gyalog megyünk át. De nem akarák nekik fölnyitni.

⁴⁹Júdás tehát kihirdettetni parancsolá a táborban, hogy harczrendbe álljon kiki, a mely helyen vala.

⁵⁰És hozzá fogván az erős férfiak, vivák azon várost egész nap és egész éjjel, és a város az ő kezébe adaték.

⁵¹És megölének minden férfiút fegyverrel, és kiírtá azt, és elvivén annak zsákmányait, átméne az egész városon, a megöltek fölött.

⁵²És átkelének a Jordánon a nagy síkságra Bethszan ellenében.

⁵³És Júdás az utolsókat födözvén, buzdítá a népet az egész úton, míglen Júda földére jutának.

⁵⁴És fölmenének Sion hegyére vigasággal és örömmel, és égőáldozatot tőnek, hogy senki közőlük el nem esett, miglen visszatértek békeségben.

⁵⁵A mely napokban pedig Júdás és Jonatás Gálaád földén vala, és Simon, az ő bátyja, Galileában Ptolemais előtt,

⁵⁶meghallá József, Zakariás fia, és Azariás, a sereg fejedelme, a jól sikerűlt dolgokat és a véghez vitt harczokat,

⁵⁷és mondá: Szerezzünk nevet mi is magunknak, és menjünk harczolni a pogányok ellen, kik köröttünk vannak.

⁵⁸És parancsot ada azoknak, kik az ő seregében valának, és elmenének Jamniába.

⁵⁹És kiindúla a városból Gorgiás és az ő férfiai eléjök a harczra.

⁶⁰És megszalaszták Józsefet és Azariást egészen Júdea határiig; és elhulla az napon Izrael népe közől kétezer férfiú, oly nagy vala a nép futása;

⁶¹mert nem hallgattak Júdásra és az ő atyjafiaira, azt vélvén, hogy majd vitéz dolgot cselekszenek,

⁶²holott ők nem valának azon férfiak ivadékából, kik által szabadúlás lett Izraelben.

⁶³Júda férfiai pedig igen fölmagasztaltatának egész Izrael és mindazon nemzetek színe előtt, hol az ő nevök hallatik vala.

⁶⁴És hozzájok gyülének, szerencsét kivánván nekik.

⁶⁵És kiméne Júdás és az ő atyjafiai, és harczolának Ésau fiai ellen a déli tartományban, és elfoglalá Kebront és annak helységeit, falait és tornyait pedig fölgyujtá tűzzel köröskörűl.

⁶⁶És elindítá a tábort, hogy a filiszteusok földére menjen, és eljárá Szamariát.

⁶⁷Az időben papok esének el a harczon, midőn vitéz dolgot akarván cselekedni, tanács nélkül mentek ki a harczra.

⁶⁸És Júdás Azotusba tére a filiszteusok földére, és lerontá azok oltárait, és isteneik faragott bálványait felgyujtá tűzzel, és elvivé a városok ragadományait, és visszatére Júda földére.