¹És maga mellé vőn Gorgiás ötezer férfiút és ezer válogatott lovagot, és elindíták a tábort éjjel,

²hogy a zsidók táborára üssenek, és hirtelen megverjék őket; a várból való fiak lévén azok kalauzai.

³Hallván ezt Júdás, fölkele ő és az erősek, hogy megverjék a király seregeinek erejét, kik Emmausban valának;

⁴mert a sereg még távol vala a tábortól.

⁵És Gorgiás eljuta éjjel Júdás táborába, és senkit sem találván, keresé őket a hegyeken, mert azt mondá: Ezek futnak előlünk.

⁶De mikor megviradott, Júdás a mezőn megjelenék csak háromezer férfiúval, kiknek sem paizsok sem fegyverök nem vala (a minőt kivántanak).

⁷És láták a pogányok erős táborát, körűlök a pánczélosokat és lovagokat, kik harczhoz értők valának.

⁸És mondá Júdás a vele levő férfiaknak: Ne féljetek az ő sokaságuktól, és rohamjoktól meg ne ijedjetek.

⁹Emlékezzetek meg, mint szabadúltak meg atyáink a vörös tengeren, mikor őket üldözte Fáraó nagy sereggel.

¹⁰Most tehát kiáltsunk az égbe, és könyörűlni fog rajtunk az Úr, és megemlékezvén atyáink szövetségéről, megveri ezt a hadsereget ma szemeink előtt.

¹¹És megtudják mind a nemzetek, hogy van, ki megváltsa és megszabadítsa Izraelt.

¹²És az idegenek fölemelvén szemeiket, láták őket jőni ellenök,

¹³és kimenének a táborból ütközetre; és azok, kik Júdással valának, megfúvák a harsonát.

¹⁴És megütközvén a pogányok, megveretének, és a mezőn szétfutának.

¹⁵Az utolsók pedig mind elhullának a fegyver alatt; és űzék őket Gezeronig, és Idumea, Azotus és Jamnia mezejéig; és elhulla közőlük közel háromezer férfiú.

¹⁶És visszatére Júdás és az őt követő hadsereg.

¹⁷És mondá a népnek: Ne kivánjátok meg a ragadományt, mert még harcz van előttünk,

¹⁸Gorgiás, seregével együtt, közel van hozzánk a hegyen, hanem álljatok most ellenségeink ellen, és győzzétek le őket; azután bízvást zsákmányolhattok.

¹⁹S még midőn Júdás ezeket mondotta, íme kitűnék egy osztály, a hegyről mutatkozván,

²⁰és látá Gorgiás, hogy övéi megfutamodtak, és fölgyujtották a tábort; mert a látható füst megjelenté, a mi történt.

²¹Kiket amazok látván, igen megijedének, látván egyetemben Júdást is és a sereget a mezőn készen ütközetre.

²²És elfutának mindnyájan az idegenek mezejére.

²³És Júdás visszatére a tábor zsákmánylására, és nyerének sok aranyat és ezüstöt, selymet, tengeri bársonyt és nagy gazdagságot.

²⁴És visszatérvén, dicséretet énekelének, és áldák a mennybeli Istent, mert jó, mert örökké tart irgalmassága.

²⁵És nagy szabadúlás lőn az nap Izraelben.

²⁶Mindazok pedig, kik a pogányok közől elszaladtak, elmenvén, hírűl vivének Líziásnak mindent, a mi történt vala.

²⁷Miket ő hallván, megréműle szívében, elcsüggedvén, hogy nem az történt Izraelben, mit ő akart, és mit a király parancsolt.

²⁸És a következő esztendőben válogatott sereget gyüjte Líziás, hatvanezer gyalogot és ötezer lovagot, hogy legyőzze őket.

²⁹És elmenének Judeába, és tábort ütének Betóronban, és Júdás eléjök méne tízezer férfiúval.

³⁰És láták az erős hadsereget, és imádkozék (Júdás), mondván: Áldott vagy, Izrael szabadítója! ki megrontottad a hatalmasnak erejét Dávid szolgád keze által, és az idegenek táborát Jonatásnak, Saul fiának, és az ő fegyverhordozójának kezébe adtad.

³¹Add e sereget is a te néped, Izrael kezébe, hogy szégyenűljenek meg az ő seregökben és lovasaikban.

³²Ereszsz rájok félelmet, és törd meg erejök vakmerőségét, hogy romlásuk által megaláztassanak.

³³Verd le őket a téged szeretők fegyverével, hogy dicsérjenek téged énekkel mindnyájan, kik ismerik a te nevedet.

³⁴És megütközének, és elhulla Líziás seregéből ötezer férfiú.

³⁵Látván pedig Líziás övéi futását és a zsidók bátorságát, és hogy készek vagy élni, vagy vitézűl meghalni, elméne Antiokiába, és vitézeket válogata, hogy még nagyobb sokasággal jőjön ismét Judeába.

³⁶Mondák pedig Júdás és atyjafiai: Ime megtörettek ellenségeink; menjünk föl most kitisztítani a szentélyt és újra fölszentelni.

³⁷És egybegyűlvén az egész sereg, fölmenének Sion hegyére.

³⁸És láták, hogy a szentély elpusztúlt, az oltár megfertőztetett, a kapuk leégtek, és a tornáczokban csemeték nőttek, mint az erdőben vagy a hegyeken, és hogy a tárházak leromboltattak.

³⁹És megszaggatván ruháikat, sírának nagy sirással, és hamut hintének fejeikre.

⁴⁰És arczra borúlának a földön, és a jeltadó harsonaszó között az égbe fölkiáltának.

⁴¹Akkor rendele Júdás férfiakat, hogy harczoljanak azok ellen, kik a várban valának, míg a szentélyt kitisztítják.

⁴²És választa feddhetlen papokat, kiknek akaratjok az Isten törvényében volt.

⁴³Ezek kitisztíták a szentélyt, és a fertőzött köveket a tisztátalan helyre vivék.

⁴⁴És gondoskodék az égő áldozatok oltáráról, mely megfertőztetett vala, mit míveljen azzal.

⁴⁵És jó tanács jöve eszökbe, hogy lerontsák azt, netalán gyalázatjokra legyen, mivelhogy megfertőztették a pogányok; és lerombolák azt.

⁴⁶És eltevék a köveket a templomhegyen illendő helyre, míg majd próféta jő, és feleletet ad azok felől.

⁴⁷És vevének egész köveket, a törvény szerint, és épitének új oltárt, olyat, mint azelőtt volt.

⁴⁸És fölépiték a szentélyt és a háznak belsejét, s az épűletet és tornáczokat fölszentelék.

⁴⁹És új szent edényeket csinálának, és bevivék a gyertyatartót, a jó illatszer oltárát és az asztalt a templomba.

⁵⁰És jó illatszert tőnek az oltárra, és meggyujták a lámpákat, melyek a gyertyatartón valának, hogy világítsanak a templomban.

⁵¹És kenyereket tőnek az asztalra, és felfüggeszték a szőnyegeket, és elvégezék mind a dolgokat, melyekhez fogtak vala.

⁵²És korán reggel fölkelének huszonötödik napján a kilenczedik hónak (mely Kasleu hava) a száznegyvennyolczadik esztendőben.

⁵³És áldozatot tőnek a törvény szerint az égőáldozatok új oltárán, melyet emeltenek.

⁵⁴Azon időben és napon, melyen megfertőztették azt a pogányok, azon újíttaték meg az énekekkel és cziterákkal, hegedűkkel és czimbalmokkal.

⁵⁵És arczra borúla az egész nép, és imádkozván, égig magasztalák azt, ki szerencsésekké tette őket.

⁵⁶És az oltárszentelést nyolcz napig tarták, és örömmel áldozának égőáldozatokat, s a hála és dicséret áldozatát.

⁵⁷És fölékesíték a templom elejét aranykoronákkal és paizsforma ékszerekkel; és fölszentelék a kapukat és tárházakat, és ajtókat tőnek azokra.

⁵⁸És lőn a nép között igen nagy vígaság, és elfordíttaték a pogányok gyalázata.

⁵⁹És rendelé Júdás és atyjafiai és Izrael egész gyülekezete, hogy megtartassék az oltárszentelés napja az ő idejében esztendőről esztendőre nyolcz napig, Kasleu havának huszonötödik napjától kezdve, örömmel és vígasággal.

⁶⁰És megerősíték az időben Sion hegyét köröskörűl magas kőfalakkal és erős tornyokkal, nehogy valaha eljőjenek a pogányok, és eltapodják azt, mint azelőtt cselekedtek.

⁶¹És őrsereget szállíta oda, hogy megvédjék azt, és oltalmára megerősíté Bethsurát is, hogy a népnek legyen erőssége Idumea ellen.