¹És fölkele helyette Júdás, az ő fia, ki Makkabeusnak hivatik vala.

²És segíték őt minden atyjafiai és mindnyájan, kik magokat az ő atyjához adták vala, és Izrael harczát örömmel harczolák.

³És kiterjeszté népének dicsőségét, és pánczélba öltözék, mint egy óriás, és felövezé magára harczi fegyvereit a csatákon, és oltalmazá a tábort fegyverével.

⁴Hasonló lőn cselekedeteiben az oroszlánhoz, és a ragadomány után ordító oroszlánkölyökhöz.

⁵És üldözé a gonoszokat, fölkeresvén őket; és kik az ő népét háborgatták, azokat tűzzel égeté meg.

⁶És elfutának ellenségei, rettegvén tőle, és a gonosztevők mind leveretének; és a szabadúlás sikerűle az ő keze által.

⁷Aggodalomba ejte sok királyt, és megörvendezteté Jákobot az ő cselekedeteivel, és emlékezete áldásban lesz mindörökké.

⁸És eljárá Júda városait, és kiírtá azokból az istenteleneket, és a haragot Izraeltől elfordítá.

⁹És nevezetes lőn a föld széleig, és egybegyüjté az elveszendőket.

¹⁰Apollonius pedig pogányokat gyüjte egybe és Szamariából sok és nagy erőt, hogy hadakozzék Izrael ellen.

¹¹Megérté ezt Júdás, és kimenvén eléje, megveré és megölé őt; és elhulla sok sebesűlt, a többiek pedig elfutának.

¹²És elvevé azok ragadományait, és Apollonius kardját elvivé Júdás, és azzal harczola minden időben.

¹³És meghallá Szeron, a szíriai hadsereg fejedelme, hogy Júdás magához gyüjtötte a hívek csoportját és gyülekezetét,

¹⁴mondá: Nevet szerzek magamnak, és dicsőséget az országban, és legyőzöm Júdást és a vele levőket, kik megvetik vala a király igéjét.

¹⁵És elkészűle, és fölméne vele az istentelenek tábora erős segélyűl, hogy boszút álljanak az Isten fiain.

¹⁶És Betóronhoz közelgetének, és eléje méne Júdás kevesed magával.

¹⁷Ezek meglátván az eléje jövő sereget, mondák Júdásnak: Mikép harczolhatunk mi kevesen ily nagy és erős sokaság ellen? s ma már el is fáradtunk az étlenség miatt.

¹⁸És mondá Júdás: Könnyű soknak is a kevesek kezeibe ejtetni; és nincs különbség az ég Istene előtt, sok vagy kevés által megszabadítani;

¹⁹mert nem a sereg sokaságától függ a had győzedelme, hanem mennyből van az erősség.

²⁰Ők mihozzánk vakmerő sokasággal és kevélységgel jőnek, hogy elveszítsenek minket, feleségeinket és fiainkat, és megfoszszanak bennünket;

²¹mi pedig életünkért és törvényünkért vívunk,

²²és maga az Úr fogja megrontani őket a mi szemeink előtt; ti tehát nem féljetek tőlök.

²³S a mint megszűnt szólani, hirtelen rájok rohana; és megvereték Szeron, seregével együtt az ő szemei előtt.

²⁴És űzőbe vevé őket Betóron lejtőjén a síkságig; és elhulla amazok közől nyolczszáz férfiú, a többiek pedig elfutának a filiszteusok földére.

²⁵És Júdástól s atyjafiaitól megfélemlének és megrettenének mind a körűl való nemzetek.

²⁶És a királyhoz juta az ő neve, és Júdás harczairól beszéle minden nemzet.

²⁷Antiokus király pedig hallván e beszédeket, megharaguvék szivében; és elküldvén, összegyüjté egész országa hadseregét, egy igen erős tábort.

²⁸És fölnyitván kincstárát, fizetést ada a hadseregnek egész esztendőre, és megparancsolá nekik, hogy mindenre készek legyenek.

²⁹De látván, hogy a pénz elfogyott kincstárából, és a tartományok adója kevés, a visszavonás és ama csapás miatt, melyet a földön szerzett, hogy megszűntesse a törvényeket, melyek eleitől fogva voltak:

³⁰attól féle, hogy nem lesz elég, mint egyszer-másszor volt, a költségre és ajándékokra, melyeket azelőtt bőkézzel adván, meghaladta vala a királyokat, az ő elődeit.

³¹És igen aggódék szivében, és azon gondolatra jöve, hogy Persiába megyen, és fölvévén a tartományok adóit, sok pénzt gyüjt.

³²És Líziásra, a királyi nemből való főemberre bízá az ország dolgait Eufrates folyójától Egyiptom folyóvizéig;

³³és hogy nevelje Antiokust, az ő fiát, míg visszatér.

³⁴És kezébe adá a hadsereg felét és az elefántokat; és parancsot ada neki mindenről, mi szándékában vala, s a Júdeában és Jerusalemben lakók felől is,

³⁵hogy azokra hadat küldjön, hogy megtörje és kiírtsa Izrael erejét és a Jerusalemben maradtakat, és törölje el azon helyről emlékezetöket;

³⁶és hogy idegen fiakat telepítsen lakókúl minden ő határjokba, és sors szerint oszsza el földeiket.

³⁷És a király magához vévén a sereg maradék-részét, kiméne Antiokiából, országa fővárosából, a száznegyvenhetedik esztendőben; és átkelvén az Eufrates folyóvizén, eljárá a felső tartományokat.

³⁸Líziás pedig kiválasztá Ptolomeust, Doriminus fiát, és Nikánort és Gorgiást, hatalmas férfiakat a király barátai közől.

³⁹És elkülde velök negyvenezer gyalogot és hétezer lovagot, hogy Júda földére menjenek, és pusztítsák el azt a király igéje szerint.

⁴⁰És elindúlának teljes erejökkel, és elmenvén, megszállának Emmausnál a mezőségen.

⁴¹És meghallák a tartományok kalmárai az ő nevöket, vőnek igen sok ezüstöt, aranyat és szolgákat, és a táborba menének, hogy megvegyék Izrael fiait rabszolgáknak; és hozzájok csatlakozék a Szíriából és az idegen földről jött hadsereg.

⁴²Látván Júdás és atyjafiai, hogy megsokasodott a nyomorúság, és a sereg már közelget határaikhoz; és megértvén a király igéit, melyeket parancsolt végrehajtatni a nép elvesztésére és kiírtására,

⁴³így szóla kiki az ő felebarátjához: Emeljük ki nemzetünket a gyalázatból, és harczoljunk a mi népünkért és szentélyünkért.

⁴⁴És egybegyűle a sereg, hogy készen legyenek a harczra, hogy imádkozván, kérjenek irgalmat és kegyelmet.

⁴⁵Jerusalem pedig lakosok nélkül vala, mint a pusztaság; nem járának ki és be fiaik, és a szentély lábbal tapodtaték; idegenek fiai valának a várban, ott lakának a pogányok; elvéteték a gyönyörűség Jákobtól, és megszűnék ott a síp és czitera.

⁴⁶És egybegyűlvén, Maszfába jövének, Jerusalem átellenébe; mert az imádság helye Maszfában volt azelőtt Izraelben.

⁴⁷És böjtölvén az napon, szőrzsákokba öltözének, és hamut hintvén fejökre, megszaggaták ruháikat,

⁴⁸és kiterjeszték a törvénykönyvet, melyben a pogányok valami hasonlót kerestek bálványaikhoz.

⁴⁹És eléhozák a papi ékességeket, a zsengéket és tizedeket, és elálliták a nazareusokat, kik betöltötték vala idejöket;

⁵⁰és kiáltának nagy szóval az égbe, mondván: Mit tegyünk ezekkel, és hova vigyük ezeket?

⁵¹A te szentélyed lábbal tapodtatott és megfertőztetett, papjaid siralomra és gyalázatra jutottak.

⁵²Ime a pogányok egybegyűltek ellenünk, hogy minket elveszítsenek; te tudod, mit forralnak ellenünk.

⁵³Mikép állhatunk meg előttök, hacsak te, Isten! nem segítesz minket?

⁵⁴És harsonát fúva, fölkiáltának nagy szóval.

⁵⁵Ezek után rendele Júdás a népnek hadnagyokat, ezredeseket és századosokat, ötvenedeseket és tizedeseket.

⁵⁶És mondá azoknak, kik házakat épitettek, feleségeket vettek és szőllőt ültettek, és a félénkeknek: hogy térjenek vissza, kiki az ő házába, a törvény szerint.

⁵⁷És elindíták a tábort, és elhelyezék dél felé Emmausnak.

⁵⁸És mondá Júdás: Készüljetek, és legyetek erős fiak, és legyetek készen reggelre harczolni e pogányok ellen, kik egybegyűltek ellenünk, hogy elveszítsenek minket és a mi szentélyünket;

⁵⁹mert jobb nekünk meghalni a harczon, mint nemzetünk és szentélyünk vesztét látnunk.

⁶⁰A mint pedig leszen az akarat mennyben, úgy legyen.