¹Ama napokban fölkele Matatiás, Jánosnak, Simeon fiának fia, a Joarib fiai közől való pap Jerusalemből, és megszálla Modin hegyén.

²És neki öt fia vala: János, ki Gaddisnak nevezteték,

³Simon, ki Tasinak nevezteték,

⁴Júdás, ki Makkabeusnak hivaték,

⁵Eleazár, ki Abaronnak nevezteték, és Jonatán, ki Affusnak nevezteték.

⁶Ezek láták a gonoszt, mely Júda népe között és Jerusalemben történik.

⁷És mondá Matatiás: Jaj nekem! miért születtem, hogy lássam népem romlását és a szent város romlását, és hogy ott üljek, mikor az ellenség kezébe adatik?

⁸A szentély idegenek kezébe jutott, annak temploma olyanná lett, mint a nemtelen ember.

⁹Az ő dicsőséges edényei fogságba vitetnek; vénei megölettek az utczákon, és ifjai elhullottak az ellenség fegyvere alatt.

¹⁰Melyik nemzet nem bírta örökségűl az ő országát, és nem foglalta el ragadományait?

¹¹Minden ékessége elvétetett. A ki szabad vala, szolgálóvá lett.

¹²És ime szent helyeink, a mi szépségünk és fényességünk elpusztúltak, és pogányok fertőztették meg azokat.

¹³Minek éljünk tehát még tovább is?

¹⁴És megszaggatá ruháit Matatiás és az ő fiai, és szőrzsákokba öltözvén, igen sírának.

¹⁵És oda menének, kik Antiokus királytól küldettek vala, hogy kényszerítsék a Modin városába futottakat áldozni, és tömjént gyujtani, és az Isten törvényétől eltávozni.

¹⁶És Izrael népe közől sokan engedvén, hozzájok járulának; de Matatiás és az ő fiai állhatatosan megmaradának.

¹⁷És felelvén, a kik küldettenek vala Antiokustól, mondák Matatiásnak: Te fejedelem, legnevezetesebb és nagy vagy ezen városban, fiakkal és atyafiakkal ékeskedő;

¹⁸azért járúlj ide első, és cselekedd meg a király parancsát, mint megcselekedték mind a nemzetek és Júda férfiai és a kik Jerusalemben maradtak; és leszesz te és fiaid a király baráti között, és bővelkedni fogsz aranynyal, ezüsttel és sok ajándékkal.

¹⁹És felelvén Matatiás, mondá nagy szóval: Ha a nemzetek mind engednek is Antiokus királynak, hogy eltávozzék kiki az ő atyái törvényének szolgálatától, és elfogadja az ő parancsait,

²⁰én és fiaim és atyámfiai a mi atyáink törvényének engedelmeskedünk.

²¹Mentsen meg Isten minket attól! hogy mi elhagyjuk az Isten törvényét és igazságait.

²²Nem hallgatunk Antiokus király igéire, és nem áldozunk, megszegvén a mi törvényünk parancsát, hogy más úton járjunk.

²³És a mint elvégezte ez igék mondását, eléjárúla egy zsidó mindenki szemeláttára, a bálványoknak áldozni az oltáron, Modin városában, a király parancsa szerint.

²⁴Látá ezt Matatiás, és elkeseredék úgy, hogy veséi reszketének, és fölgerjedvén haragja, a törvény itélete szerint rárohana, és megölé őt az oltáron.

²⁵De az Antiokus király által küldött férfiút is, az áldozni kényszerítőt megölé azon időben, és az oltárt lerombolá.

²⁶És buzgólkodék a törvény mellett, mint Fineesz cselekedett Zamrival, Salomi fiával.

²⁷És fölkiálta Matatiás nagy szóval a városban, mondván? Mindaz, ki buzgólkodik a törvényért, fentartván a szövetséget, jőjön ki énutánam.

²⁸És elfuta ő és fiai a hegyekre, mindenöket elhagyván a városban.

²⁹Akkor sokan lemenének a pusztába, keresvén itéletet és igazságot.

³⁰És letelepedének ott ők, fiaik, feleségeik és barmaik, mert elárada felettök a nyomorúság.

³¹És hirűl adaték a király férfiainak és a hadseregnek, mely Jerusalemben, Dávid városában vala: hogy némely férfiak, kik megvetették a király parancsát, rejtekhelyekre mentek a pusztákba, és sokan mentek utánok.

³²És nyomban elérvén őket, harczot indítának ellenök szombatnapon.

³³És így szólának hozzájok: Ellenünk állotok-e még most is? jertek ki, és cselekedjetek Antiokus király igéje szerint, és élni fogtok.

³⁴De ők ezt mondák: Nem megyünk ki, és nem cselekeszszük meg a király igéjét, hogy megfertőztessük a szombatnapot.

³⁵És amazok harczot indítának ellenök.

³⁶Ők pedig nem felelének nekik, csak követ sem hajítának ellenök, s a rejtekhelyeket sem rakák be,

³⁷mondván: Haljunk meg mindnyájan a mi együgyűségünkben; az ég és föld lesznek bizonyságaink, hogy igazságtalanúl vesztetek el minket.

³⁸És azoktól haddal megtámadtatván szombatokon, ők, feleségeik és fiaik meghalának ezer emberig barmaikkal együtt.

³⁹Megértvén ezt Matatiás és barátai, felette nagyon siraták őket.

⁴⁰És mondá a férfiú az ő felebarátjának: Ha mindnyájan úgy cselekszünk, mint atyánkfiai cselekedtek, és nem harczolunk a pogányok ellen életünkért és törvényeinkért, csakhamar kiírtanak minket a földről.

⁴¹És elvégezék az napon, mondván: A mely ember haddal jő ránk szombatnapon, harczoljunk ellene, hogy ne haljunk meg mindnyájan, mint meghaltak atyánkfiai a rejtekhelyeken.

⁴²Akkor hozzájok csatlakozék az asszideusok erős gyülekezete Izraelből, mindnyájan önként szítók a törvényhez.

⁴³És mindazok, kik elfutottak a veszedelem elől, hozzájok adák magokat, és erősségökre lőnek.

⁴⁴És sereget állítának, és haragjokban megverék a bűnösöket, és búsulásukban az istentelen férfiakat; a többiek pedig elfutának a pogányokhoz, hogy megszabadúljanak.

⁴⁵És körűljára Matatiás és barátai, és leronták az oltárokat,

⁴⁶és körűlmetélék a körűlmetéletlen gyermekeket mind a mennyit találtak Izrael határaiban, erősek lévén;

⁴⁷és üldözék a kevélység fiait, és szerencsés lőn a dolog kezeikben;

⁴⁸és megmenték a törvényt a pogányok kezeiből és a királyok kezeiből, és nem nevelének szarvat a bűnösnek.

⁴⁹De elközelgetvén Matatiás halálának napjai, mondá fiainak: Minthogy erőt vőn a kevélység, és itt a büntetés, a pusztítás és az elkeseredett harag ideje,

⁵⁰most tehát, fiaim! legyetek buzgó védői a törvénynek, és adjátok élteteket atyáitok szövetségeért.

⁵¹Emlékezzetek meg az atyák tetteiről, melyeket cselekedtek az ő idejökben, s nagy dicsőséget nyertek és örök nevet.

⁵²Ábrahám nemde a kisértetben találtatott hívnek, és igazságúl tulajdoníttatott neki?

⁵³József az ő szorongatása idején megőrizte a parancsolatot, és ura lett Egyiptomnak.

⁵⁴Fineesz, a mi atyánk, buzgósággal égvén Isten iránt, az örök papság szövetségét nyerte.

⁵⁵Jézus, véghez vivén a parancsot vezérré lett Izraelben.

⁵⁶Káleb, midőn bizonyságot tett a gyülekezetben, örökséget nyert.

⁵⁷Dávid az ő irgalmasságaért az ország örökös székét nyerte.

⁵⁸Illés, midőn buzgósággal égett a törvényért, fölvétetett az égbe.

⁵⁹Ananiás, Azariás és Misael hivén, megszabadúltak a lángból.

⁶⁰Dániel az ő ártatlanságaért megszabadúlt az oroszlánok szájából.

⁶¹És így emlékezzetek vissza nemzedékről nemzedékre: a ki őbenne bízott, még senki sem veszté el erejét.

⁶²És a bűnös férfiú igéitől ne féljetek; mert az ő dicsősége ganéj és féreg.

⁶³Ma fölmagasztaltatik, és holnap már nem találják; mert a föld porává változik, és az ő szándéka megsemmisűl.

⁶⁴Ti tehát, fiaim! erősödjetek meg, és cselekedjetek férfiasan a törvényért, mert ezáltal dicsőkké lesztek.

⁶⁵És íme Simon, a ti atyátokfia, tudom, hogy jó tanácsú férfiú; őt hallgassátok mindenkoron, ő leszen nektek atyátok.

⁶⁶És Júdás Makkabeus erős vitéz ifjúságától, ő legyen hadi fejedelmetek, és ő viselje a nép harczát.

⁶⁷És gyüjtsétek magatokhoz a törvénynek minden teljesítőjét, és álljatok boszút a ti népetekért.

⁶⁸Fizessétek meg a pogányok diját, és figyelmezzetek a törvény parancsolatára.

⁶⁹És megáldá őket, és atyáihoz téteték.

⁷⁰És meghala a száznegyvenhatodik esztendőben; és eltemetteték fiaitól atyái sirboltjába Modinban, és siratá őt egész Izrael nagy sírással.