¹És lőn, minekutána a macedoni Sándor, Filep fia, az első, ki Görögországban uralkodott, kimenvén Cétim földéről, Dariust, a persák és médusok királyát megveré,

²sok hadat indíta, és elfoglalá mind az erős helyeket, és megölé a föld királyait.

³És elhata a föld határáig, sok nemzettől vőn ragadományokat; és a föld lecsendesedék az ő színe előtt.

⁴Igen erős sereget és hadat gyüjtvén, fölfuvalkodék, és fölemelkedék az ő szíve.

⁵És meghódítá a nemzetek tartományait és fejedelmeit, kik adófizetőivé lőnek.

⁶De ezek után ágyba esvén, és látván, hogy meg kell halnia,

⁷eléhivá az ő nemes szolgáit, kik vele együtt nevekedtek vala ifjúságától, és elosztá nekik országát még életében.

⁸És országla Sándor tizenkét esztendeig, és meghala.

⁹És szolgái elfoglalák az országot, kiki ő helyette.

¹⁰És koronákat tőnek föl magoknak mindnyájan az ő halála után, ők és fiaik utánok sok esztendeig; és a gonoszság megsokasodék a földön.

¹¹És azokból származék egy bűnös csemete, a nevezetes Antiokus, azon Antiokus király fia, ki Romában kezesképen volt; és királylyá lőn a görögök uralmának százharminczhetedik esztendejében.

¹²Ama napokban Izrael fiai közől gonosz fiak kelének ki, és soknak tanácsolák, mondván: Menjünk, és kössünk szövetséget a pogányokkal, kik köröttünk vannak; mert mióta tőlök eltávoztunk, sok gonosz ért minket.

¹³És a beszéd jónak látszék szemeik előtt.

¹⁴És eléállának némelyek a nép közől, és a királyhoz menének; ki hatalmat ada nekik, hogy a pogányok rendtartását bevehessék.

¹⁵És építének Jerusalemben testgyakorló helyet a pogányok törvényei szerint.

¹⁶És megnevelvén szemérmök előbőrét, eltávozának a szent szövetségtől, és a pogányokhoz csatlakozván, eladák magokat, hogy gonoszt cselekedjenek.

¹⁷Antiokus látván, hogy országa megerősödött, országlani készűle Egyiptom földén, hogy két országon uralkodjék.

¹⁸És beméne Egyiptomba nagy sokasággal, szekerekkel és elefántokkal, lovasokkal és hajók nagy sokaságával;

¹⁹és harczra kele Ptolomeus, az egyiptomi király ellen; és Ptolomeus megijedvén tőle, elfuta, és sok sebesűlt hulla el.

²⁰És elfoglalá az erős városokat Egyiptom földén, és elvivé Egyiptom földének ragadományait.

²¹És visszatére Antiokus, miután megverte Egyiptomot a száznegyvenharmadik esztendőben, és fölméne Izrael ellen,

²²és fölméne Jerusalembe nagy sokasággal.

²³És beméne a szentélybe kevélységgel, és elvivé az arany oltárt, a világító gyertyatartót és annak minden edényét, a szentelt kenyerek asztalát, a kupákat és csészéket, az arany mozsárkákat és a szőnyeget, a koronákat és az arany ékességet, mely a templomban vala, és mindent összeronta.

²⁴És elvivé az ezüstöt és aranyat és a kivánatos edényeket, és elvivé a titkos kincseket, melyeket megtalála; és elvivén mindent, elméne az ő földére.

²⁵És emberöldöklést cselekedvén, nagy kevélységgel szóla.

²⁶És lőn nagy sírás Izraelben és annak minden helyén.

²⁷A fejedelmek és vének fölfohászkodának, a szűzek és ifjak elerőtlenedének, s az asszonyok szépsége oda lőn.

²⁸A férjek mind sírának, és a házaságyon ülő nők kesergének.

²⁹És a föld megindúla a benne lakók fölött, és Jákob egész házát szégyen borítá.

³⁰És két esztendő múlva, a király főadószedőt külde Júda városaiba, ki Jerusalembe jöve nagy sereggel.

³¹És békés igéket szóla nekik álnoksággal; és hivének neki.

³²De hirtelen a városra rohana, és megveré azt nagy csapással, és sok népet veszte el Izraelből.

³³És elvivé a város ragadományait, és fölgyujtá azt tűzzel, és lerontá annak házait és kőfalait köröskörűl.

³⁴És fogságra vivék az asszonyokat és magzatokat, és a barmokat elhajták.

³⁵És körűlvevék Dávid városát nagy és erős kőfallal és erős tornyokkal, mely várrá lőn nekiek.

³⁶És bűnös népet helyezének oda, gonosz férfiakat, kik megerősödének abban; és elláták magokat fegyverekkel és élelemmel, és összegyüjték Jerusalemből a ragadományt,

³⁷és oda berakák; és nagy tőrré lőnek.

³⁸Mert ez leshelylyé lőn a szentély ellen, és gonosz ellenséggé Izraelre nézve.

³⁹Ártatlan vért ontának a szentély körűl, és megfertőzteték a szent helyet.

⁴⁰És Jerusalem lakói miattok elfutának; és lőn az idegenek lakásává, és idegenné lőn az ő ivadékának, és magzatai elhagyák azt.

⁴¹Szentélye pusztává pusztíttatott, ünnepnapjai sirássá változtak, szombatai gyalázattá, és tisztelete semmivé lett.

⁴²Az ő dicsőségéhez képest megsokasodott gyalázata; és méltósága siralommá változott.

⁴³És íra Antiokus király az ő egész országának, hogy az egész nép egygyé legyen, és hagyja el kiki az ő törvényét.

⁴⁴És a pogányok mindnyájan beleegyezének Antiokus király igéje szerint;

⁴⁵Izraelből is sokan hajlának az ő szolgálatára, és áldozván a bálványoknak, megfertőzteték a szombatot.

⁴⁶És a király levelet külde követek által Jerusalembe, és Júda minden városába, hogy az országban lakó idegenek törvényeit kövessék;

⁴⁷és tiltsák el az égő- és eledel- és hálaáldozatok bemutatását az Isten templomában,

⁴⁸és tiltsák el a szombat és az ünnepnapok megülését.

⁴⁹És parancsolá, hogy fertőztessék meg a szent helyeket és a szent népet, Izraelt.

⁵⁰És parancsolá, hogy emeljenek oltárokat, templomokat és bálványokat, hogy áldozzanak sertéshúst és tisztátalan állatokat;

⁵¹hogy fiaikat hagyják körűlmetéletlen, és lelköket fertőztessék meg minden tisztátalannal és utálatossággal, úgy, hogy elfeledjék a törvényt, és elváltoztassák az Isten minden szertartásait.

⁵²És mind a ki nem cselekszik Antiokus király igéje szerint, haljon meg.

⁵³Mind ez igék szerint íra ő egész országának, és fejedelmeket rendele a nép fölé, kik ezeket végrehajtsák.

⁵⁴És meghagyák Júda városainak, hogy áldozzanak.

⁵⁵És a nép közől sokan gyülekezének azokhoz, kik elhagyták vala az Úr törvényét, és a földön gonoszt cselekvének.

⁵⁶És elriaszták Izrael népét rejtekhelyekre, a szökevények titkos helyeire.

⁵⁷Kasleu havának tizenötödik napján, a száznegyvenötödik esztendőben, Antiokus király a pusztaság utálatos bálványát emelé föl az Isten oltárán, és Júda minden városában köröskörűl oltárokat épitének.

⁵⁸És a házak ajtai előtt és az utczákon tömjént égetének, és áldozának.

⁵⁹És az Isten törvénykönyveit összemetélvén, tűzzel égeték meg.

⁶⁰És a kinél az Úr szövetségkönyvei találtattak, és a ki megtartotta az Úr törvényét, azt a király parancsa szerint mind megölék.

⁶¹Erőhatalmoknál fogva cselekvék ezeket Izrael népével minden hónapban, kiket a városokban találhattak.

⁶²És a hónak huszonötödik napján áldozának az oltáron, mely az (Isten) oltárának ellenében vala.

⁶³És az asszonyok, kik körűlmetélék fiaikat, megöletének Antiokus király parancsa szerint.

⁶⁴És nyakokra akaszták föl a gyermekeket minden házaikban, és azokat is megölék, kik őket körűlmetélték vala.

⁶⁵Azonban Izrael népe közől sokan elvégzék magokban, hogy tisztátalant nem esznek; és inkább választák a halált, mintsem a tisztátalan étkekkel megfertőződjenek.

⁶⁶Nem akarák megszegni az Isten szent törvényét, és megöletének.

⁶⁷És igen nagy harag szálla a népre.