¹És levelet külde Antiokus király, Demeter fia, a tenger szigeteiből Simonnak, a zsidó nemzet főpapjának és fejedelmének, és az egész nemzetnek.

²Melynek ez vala foglalata: Antiokus király, Simonnak, a főpapnak, és a zsidók nemzetének, üdvözletet!

³Mivelhogy a romlott emberek elfoglalták atyáink országát, én pedig vissza akarom venni az országot, és azt helyreállítani, mint azelőtt volt, és válogatott vitéz sereget szerzettem, és hadihajókat készítettem;

⁴és előre akarok nyomúlni a tartományban, hogy boszút álljak azokon, kik elpusztították tartományunkat, és kik sok várost pusztítottak el országomban:

⁵azért megerősítem neked mindazon kedvezéseket, melyeket engedtek neked előttem mind a királyok, és a mi egyéb ajándékokat elengedtek neked.

⁶És megengedem neked, hogy tulajdon jelű pénzt veress tartományodban.

⁷Jerusalem pedig szent és szabad legyen, és a fegyverek, melyek készen vannak, és az általad épített erősségek, melyeket bírsz, mind nálad maradjanak.

⁸Úgy a királyt illető minden tartozás, és a mi jövendőre is a királyé lesz, mostantól és minden időre elengedtetik neked.

⁹Mikor pedig majd elfoglaljuk országunkat, megdicsőítünk téged és a te nemzetedet és a templomot nagy dicsőséggel, úgy, hogy híre legyen dicsőségteknek az egész földön.

¹⁰Százhetvennegyedik esztendőben kiindúla Antiokus az ő atyáinak földére, és hozzája gyűle mind a hadsereg, úgy, hogy kevesen maradának Trifonnal.

¹¹És űzőbe vevé őt Antiokus király, s az futva jöve a tengermelléki Dórába;

¹²mert látá, hogy rászállott minden gonosz, és elhagyá őt a hadsereg.

¹³Antiokus pedig Dóra mellé szálla százhúszezer gyalog harczossal és nyolczezernyi lovassággal.

¹⁴És körűlvevé a várost, a hajók pedig a tengertől érkezének, és ostromlák a várost szárazról és tengerről, és senkit sem hagyának bemenni vagy kijőni.

¹⁵Ezalatt megjöve Numenius és a kik vele valának, Roma városából, nálok lévén a királyokhoz és tartományokhoz írott levelek, melyekben ez foglaltatik:

¹⁶Lucius, a romaiak polgármestere, Ptolomeus királynak, üdvözletet!

¹⁷Hozzánk jöttek a zsidók követei a mi barátink, megújitandók a régi barátságot és szövetséget, küldetve Simontól, a papi fejedelemtől és a zsidók népétől.

¹⁸Hoztak pedig ezer girányi arany-paizst is.

¹⁹Tetszett azért nekünk írni a királyokhoz és tartományokhoz, hogy ne tegyenek kárt nekik, s ne harczoljanak ellenök, vagy az ő városaik és tartományaik ellen, és ne adjanak segítséget az ellenök harczolóknak.

²⁰Tetszett nekünk tőlök a paizst is elfogadni.

²¹Azért ha némely elveteműltek az ő tartományukból tihozzátok szöktek, adjátok kézbe azokat Simonnak, a papi fejedelemnek, hogy álljon boszút rajtok az ő törvénye szerint.

²²Ugyanez iraték Demeter királynak és Attalusnak, Ariaratesnek és Arzacesnek,

²³és minden tartományoknak, Lampszakusba és a spartaiaknak, Delosba és Mindosba, Szicionba és Káriába, Számosba és Pamfiliába, Líciába és Alikarnasszusba, Koosba és Szidébe, Aradóba és Rodusba, Faselisbe és Gortinába, Gnidusba, Ciprusba és Cirenébe.

²⁴Azok mását pedig megírták Simonnak, a papi fejedelemnek, és a zsidók népének.

²⁵Antiokus király pedig a tábort Dórához szállitá másodszor, szüntelen ostromolván azt, és hadigépeket készítvén, és berekeszté Trifont, hogy ki ne jőjön.

²⁶És Simon kétezer válogatott férfiút külde hozzája segítségűl, és ezüstöt, aranyat és sok fegyvert.

²⁷De nem akará azokat elfogadni, hanem feltöré mindazt, mit neki azelőtt igért vala, elidegenedvén tőle.

²⁸És hozzája küldé Atenobiust, barátai egyikét, hogy végezzen vele, mondván: Ti bírjátok Joppét és Gazarát és a várat, mely Jerusalemben vagyon, az én országom városait.

²⁹Azok határait elpusztítottátok, és nagy csapást tettetek a földön, és uralkodtok sok helyen az én országomban.

³⁰Most tehát adjátok vissza a városokat, melyeket elfoglaltatok, és azon helyek adóit, melyekben uralkodtok Judea határain kivűl.

³¹Ha pedig nem: adjatok azokért ötszáz talentom ezüstöt; és a pusztitásért, melyet tettetek, és a városok adóiért más ötszáz talentomot; ha pedig nem: eljövünk és harczra kelünk ellenetek.

³²És eljöve Atenobius, a király barátja, Jerusalembe, és látá Simon dicsőségét, aranyból és ezüstből való ékszereit és nagy készületeit, és elálmélkodék, és elbeszélé neki a király igéit.

³³És Simon felele neki, mondván: Sem a más földét el nem vettük, sem a másét nem bírjuk, hanem atyáink örökségét, melyet a mi ellenségeink igazságtalanúl bírtak egy ideig.

³⁴Mi pedig, most lévén ideje, viszszaveszszük atyáink örökségét.

³⁵A mi Joppét a Gazarát illeti, melyeket visszakivánsz, azok nagy csapást tevének a nép között és a mi tartományunkban; még is száz talentomot adunk azokért. És Atenobius egy igét sem felele neki,

³⁶hanem visszatére haraggal a királyhoz, hirűl adá neki ez igéket, és Simon dicsőségét és mind a miket látott; és megharaguvék a király nagy haraggal;

³⁷Trifon pedig elfuta hajón Ortosziásba.

³⁸És a király Cendebeust rendelé tengernagygyá, neki adván a gyalog és lovas sereget.

³⁹És megparancsolá neki, hogy tábort indítson Judea ellen; és meghagyá neki, hogy erősítse meg Gedort, és rakassa be a város kapuit, és harczoljon a nép ellen. A király pedig Trifont üldözé.

⁴⁰És Cendebeus eljuta Jamniához, és kezdé ingerleni a községet, és Judeát tiporni, és a népet fogságra vinni és megölni, és Gedort megerősíteni.

⁴¹És lovasokat helyeze oda és gyalogságot, hogy ki-kitörvén, benyargalják Judea útját, mint neki a király rendelte vala.