¹A százhetvenkettedik esztendőben Demeter király egybegyüjté hadseregét, és elméne Médiába magának segítséget szerezni, hogy legyőzze Trifont.

²És meghallá Arzaces, Persia és Média királya, hogy Demeter az ő határaiba ment; és elkülde egyet fejedelmei közől, hogy fogja el őt elevenen, és hozzája hozza őt.

³Ez elmenvén, megveré Demeter táborát, és elfogván őt, Arzaceshez vivé, és őrizet alá tevé őt.

⁴És csendességben vala Júda egész földe Simon teljes életében, ki nemzete javát keresi vala; és tetszék nekik az ő hatalma és dicsősége minden időben.

⁵S mindezen dicsősége fölött megvevé Joppét révhelynek, és utat nyita a tenger szigeteire.

⁶És kiterjeszté nemzete határait, és elfoglalá a tartományt.

⁷Sok foglyot gyüjte, és uralkodék Gazarán és Bethsurán és a váron; és kihányá abból a tisztátalanságokat, és senki sem álla ellene.

⁸Kiki békével mívelé földét, és Júda földe megadá terményeit, és a mezők fái gyümölcsüket.

⁹A vének az utczákon ülvén, mindnyájan az ország javáról tanácskozának, az ifjak pedig felöltözének díszbe és harczi köntösbe.

¹⁰A városoknak élelmet ada, és úgy rendezé azokat, hogy az erősség tárházaivá levének, elannyira, hogy elhíresedék az ő nevének dicsősége a föld széleig.

¹¹Békeséget szerze a földnek, és örűle Izrael nagy örömmel.

¹²És kiki az ő szőllőtöve és fügefája alatt üle, és nem volt, ki őket rettentse.

¹³Mert az ellenök harczoló elfogya a földön, a királyok megaláztatának ama napokban.

¹⁴És ő fölsegíté népe között mind az elnyomottakat, a törvényt keresé, és elveszte minden hamisat és gonoszt.

¹⁵A szentélyt fölékesité, és megsokasítá a szentély edényeit.

¹⁶És meghallák Romában, hogy meghalt Jonatás, és a spartaiaknál is, és igen bánkodának.

¹⁷Hallván pedig, hogy Simon, az ő bátyja lett főpappá helyette, és ő bírja az egész tartományt és abban a városokat,

¹⁸írának neki réztáblákon, hogy megujítsák a barátságot és szövetséget, melyet Júdással és Jonatással, az ő atyjafiaival kötöttek vala.

¹⁹Mi fölolvastaték a gyülekezet előtt, Jerusalemben. És ez a levél mása, melyet a spartaiak küldöttek.

²⁰A spartaiak fejedelmei és a városok, Simonnak, a főpapnak és a véneknek, a papoknak és a többi zsidó népnek, üdvözletet!

²¹A követek, kik a mi népünkhöz küldettek, hírt hoztak nekünk dicsőségtekről, tisztességtekről és vigaságtokról; és örűltünk az ő jövetelökön.

²²És beírtuk, a mit mondottak a nép gyülekezetében, imígyen: Numenius, Antiokusnak, és Antipater, Jázonnak fia, a zsidók követei hozzánk jöttek, megújítván velünk a régi barátságot.

²³És tetszett a népnek tisztességgel fogadni a férfiakat, és az ő beszédeik mását a nép különös könyveibe írni, hogy legyen emlékezetűl a spartai népnek. Azok mását pedig megirtuk Simonnak, a főpapnak.

²⁴Ezekután pedig Simon elküldé Numeniust Romába, kinél egy nagy, ezer girát nyomó aranypaizs vala a velök való szövetség megerősitésére. Mikor pedig a romai nép ezt hallotta,

²⁵így szólának: Mivel háláljuk meg ezt Simonnak és az ő fiainak?

²⁶Mert ő helyreállította atyjafiait és elűzte tőlök Izrael ellenségeit. És teljes szabadságot adának neki, és leírván ezt réztáblákra, az oszlopokra tevék Sion hegyén.

²⁷És ez az irás mása: Elul havának tizennyolczadik napján, a százhetvenkettedik esztendőben, Simon főpap alatt harmadik évben Asaramelben,

²⁸a papoknak és népnek, a nemzet fejedelmeinek és a tartomány véneinek nagy gyülekezetében kihirdettetett: Mivelhogy gyakorta támadtak harczok a mi tartományunkban,

²⁹Simon, Matatiás fia, Járib fiai közől, és az ő atyjafiai, veszedelemre tették ki magokat, és ellenállottak nemzetök ellenségeinek, hogy megmaradjon az ő szentélyök és törvényök; és nagy dicsőséggel dicsőitették meg nemzetöket.

³⁰És Jonatás egybegyüjtötte nemzetségét, és főpapjokká lett, és az ő népéhez tétetett.

³¹És ellenségeik el akarták tapodni és megrontani az ő tartományukat, és kezöket az ő szentélyök ellen kinyujtani.

³²Akkor ellenök állt Simon, és harczolt nemzetéért, és sok pénzt költvén, fölfegyverzette nemzetének erős férfiait, és zsoldot adott nekik.

³³És megerősítette Judea városait és Bethsurát, Judea határaiban, hol azelőtt az ellenségek fegyvertárai voltak; és őrizetűl zsidó férfiúkat helyezett abba.

³⁴És megerősítette Joppét a tenger mellett, és Gazarát, mely Azotus határaiban vagyon, melyben azelőtt ellenségek laktak; és zsidókat helyezett abba, megrakva mindennel, mi szükséges volt azok javitására.

³⁵És látván a nép Simon cselekedeteit és a dicsőséget, melyet ő nemzetének szerezni szándékozott, őt magok vezérévé tették és papi fejedelemmé, mivelhogy mindezeket cselekedte vala, az igazságot és hűséget megtartotta nemzetéhez, és igyekezett minden módon felmagasztalni az ő népét.

³⁶És az ő napjaiban sikerűlt az ő kezei által, hogy (Izrael) tartományából kiüzettek a pogányok, és a kik Dávid városában voltak Jerusalemben, a várban, melyből kitörvén, megfertőztettek mindent, mi a szentély körűl vagyon, és nagy romlást tettek a tisztaságban.

³⁷És zsidó férfiakat helyezett abba a tartomány és város oltalmára, és fölemelte Jerusalem kőfalait.

³⁸Demeter király is megerősítette őt a főpapságban.

³⁹Ezeknél fogva barátjává tette őt, és megdicsőítette nagy dicsőséggel.

⁴⁰Mert meghallotta, hogy a romaiak a zsidókat barátjoknak, szövetségesöknek és atyjokfiainak nevezték, és hogy tisztességesen fogadták Simon követeit;

⁴¹és a zsidók s azok papjai megegyeztek abban, hogy ő legyen fejedelmök és főpapjok örökké, míglen hiteles próféta támad;

⁴²és hogy ő legyen vezérök, és legyen gondja a szentélyre, és rendeljen tisztviselőket az ő ügyeikre s a tartományra, a fegyverzetre és erősségekre;

⁴³és legyen gondja neki a szentélyre, és hogy mindenek rája hallgassanak, és az ő nevével irassanak minden oklevelek a tartományban; és hogy bíborba öltözzék és aranyba.

⁴⁴És senkinek se legyen szabad a nép és papok közől felbontani valamit ezekből, és ellenmondani az ő parancsainak, vagy gyűlést hirdetni a tartományban őnála nélkül, bíborba öltözni és aranyboglárral élni.

⁴⁵A ki pedig ezek ellen cselekszik, vagy fölbont valamit ezek közől, megbüntettetik.

⁴⁶És tetszék az egész népnek Simont rendelni, és ez igék szerint cselekedni.

⁴⁷És fölvállalá Simon, és tetszék neki viselni a főpapságot, és hogy vezére és fejedelme legyen a zsidók nemzetének, s a papoknak és mindnyájoknak előljárója legyen.

⁴⁸És azt végezék, hogy ez irást réztáblákra irják, és azokat a templom tornáczában kitünő helyre tegyék;

⁴⁹azok mását pedig a tárházba tegyék, hogy Simonnál és az ő fiainál legyen.