¹És meghallá Simon, hogy Trifon számos hadsereget gyüjtött, Júda földére jövendő, s azt megrontandó.

²S látván, hogy a nép rettegésben és félelemben vagyon, fölméne Jerusalembe, s a népet egybegyűjté.

³És intvén őket, mondá: Ti tudjátok, mely nagy harczokat vívtunk, én és atyámfiai és atyám háza a törvényekért és a szentélyért, és minő szorongatásokban éltünk.

⁴Ezek miatt vesztek el minden atyámfiai Izraelért, s én egyedűl maradtam meg.

⁵De azért távol legyen tőlem, hogy életemet kiméljem bárminő háborúságos időben; mert nem vagyok én jobb atyámfiainál.

⁶Boszút állok tehát nemzetemért és a szentélyért, magzatainkért és feleségeinkért; mert mind egybegyűltek a pogányok, hogy minket ellenségképen megrontsanak.

⁷És fölgerjede az egész nép lelke, hogy e beszédeket hallotta,

⁸és felelének nagy szóval, mondván: Te vagy a mi vezérünk, Júdás és Jonatás, atyádfiai helyett.

⁹Viseld a mi hadunkat, és mind a miket mondasz nekünk, megcselekeszszük.

¹⁰És egybegyüjtvén mind a hadakozó férfiakat, siete elvégezni minden kőfalait Jerusalemnek, és megerősíté azt köröskörűl.

¹¹És elküldé Jonatánt, Absalom fiát, és vele új hadsereget Joppéba; és kivetvén azokat, kik ott valának, ő benn marada.

¹²Trifon pedig elindúla Ptolemaistól nagy haddal, hogy Júda földére jőjön, és vele Jonatás őrizet alatt.

¹³Simon pedig kiszálla Addusnál a térség átellenében.

¹⁴És megértvén Trifon, hogy Jonatás helyébe Simon, az ő atyjafia támadott, és hogy vele harczolni akar, követeket külde hozzája,

¹⁵mondván: Azon pénzért, melylyel testvéred, Jonatás tartozik a király számára, és a tisztségekért, melyeket viselt, tartóztattuk le őt.

¹⁶Most azért küldj száz talentom ezüstöt és az ő két fiát kezesekűl, hogy elbocsáttatván, el ne álljon tőlünk; és visszaküldjük őt.

¹⁷Simon átlátá, hogy csalárdsággal szól vele; mindazáltal a pénzt és gyermekeket átadatni parancsolá, nehogy nagy gyűlölségbe essék Izrael népénél, ki azt mondhatná:

¹⁸Mivelhogy el nem küldötte neki a pénzt és gyermekeket, azért veszett el.

¹⁹Elküldé tehát a gyermekeket és a száz talentomot. De amaz hazudott, és nem bocsátá el Jonatást.

²⁰És ezekután bejöve Trifon a tartományba, hogy azt megrontsa; és azon útra kerűlének, mely Ádorba viszen; Simon pedig és tábora nyomban követé őket minden helyre, akárhová mentek.

²¹Azonban a várban levők követeket küldének Trifonhoz, hogy siessen a pusztán átjőni, és küldjön nekik élelmet.

²²És Trifon készen tartá minden lovasságát, hogy még azon éjjel oda menjen; de igen nagy hó vala ott, és nem méne Gálaádba.

²³És mikor közelgetett Baskamánhoz megölé ott Jonatást és ennek fiait.

²⁴És megfordúlván Trifon, visszatére az ő földére.

²⁵És elküldvén Simon, elhozatá öcscsének, Jonatásnak csontjait, és eltemeté azokat Módinban, az ő atyái városában.

²⁶És siratá őt egész Izrael nagy sírással, és gyászolák őt sok ideig.

²⁷Simon pedig atyja és atyjafiai sírján magas kitűnő épűletet emele faragott kőből elől és hátúl.

²⁸És arra hét lobort állíta egymással átellenbe, atyjának, anyjának és négy atyjafiának.

²⁹És ezeket körűlvevé nagy oszlopokkal, és az oszlopokra fegyvereket (vésete) örök emlékezetűl, és a fegyverek mellé hajókat faragtata, látványúl a tengeren evezőknek.

³⁰Ez a síremlék, melyet Módinban emelt, mind e napiglan áll.

³¹Trifon pedig utazván az ifjú Antiokus királylyal, csalárdúl megölé őt.

³²És országla helyette, és föltevé magának Ásia koronáját, és nagy csapást tőn a földön.

³³Simon azalatt Judea erősségeit fölépité, megerősítvén azokat magas tornyokkal és nagy kőfalakkal és zárakkal, és élelmet rakata az erősségekbe.

³⁴És Simon férfiakat választván, elküldé Demeter királyhoz, hogy adjon szabadságot a tartománynak, mert Trifon minden cselekedete rablással járt vala.

³⁵Demeter király ez igékre felelvén nekik, ilyen levelet íra:

³⁶Demeter király Simonnak, a főpapnak, a királyok barátjának, és a véneknek s a zsidók nemzetének, üdvözletet!

³⁷Az arany koronát és a pálmaágat, melyet küldöttetek, átvettük, és készek vagyunk teljes békeségre lépni veletek, és írni a királyi tisztviselőknek, hogy engedjék el nektek, a mit mi elengedtünk.

³⁸Mert a mit rendeltünk nektek, az mind maradjon meg. Az erősségek, melyeket építettetek, tieitek legyenek.

³⁹Elengedjük a tudatlanságokat is és a mai napig tett vétkeket és a koronadijt, melylyel tartoztatok; és ha valami más adófizetés volt még Jerusalemben, többé ne fizettessék.

⁴⁰És ha valakik közőletek alkalmasak beíratni mieink közé, irassanak be, és legyen béke közöttünk.

⁴¹A százhetvenedik esztendőben elvéteték a pogányok igája Izraeltől.

⁴²És Izrael népe írni kezdé az okleveleken és közvégzéseken: Simonnak, a főpapnak, a nagy vezérnek és a zsidók fejedelmének első esztendejében.

⁴³Ama napokban Simon Gázához szálla, és körűlvevé azt táborral, és hadigépeket szerezvén, a városhoz szálla, és megrohanván egy tornyot, bevevé azt;

⁴⁴és beütének a hadigépek mellett levők a városba, és nagy rémülés lőn a városban.

⁴⁵És a város lakói fölmenének feleségeikkel és fiaikkal a kerítésre megszaggatott köntösökben, és kiáltának nagy szóval, kérvén Simont, hogy nyujtsa jobbját nekik,

⁴⁶és mondák: Ne fizess nekünk a mi gonoszságaink szerint, hanem a te kegyelmességed szerint.

⁴⁷És megengeszteltetvén Simon, nem hadakozék ellenök; mindazáltal kihányá őket a városból, és kitisztítá a házakat, melyekben bálványok voltak, és akkor méne be abba, énekekkel áldván az Urat.

⁴⁸És kihányván abból minden tisztátalanságot, embereket helyeze oda, kik a törvény szerint cselekedjenek, és megerősítvén azt, magának lakhelyűl készité el.

⁴⁹A kik pedig Jerusalem várában valának, azoknak megtiltaték ki s bejárni a tartományba, adni s venni, és igen megéhezvén, sokan közőlük az éhség miatt elveszének.

⁵⁰És kiáltának Simonhoz, hogy jobbját nyujtsa, és nyujtá nekik; de kiveté őket onnan, és a várat megtisztítá a förtelmektől.

⁵¹És bemenének abba a második hónak huszonharmadik napján, a százhetvenegyedik esztendőben dicsérettel és pálmafa-ágakkal, cziterákkal és czimbalmokkal, hárfákkal, zsoltárokkal és énekekkel, mert nagy ellenség irtatott ki Izraelből.

⁵²És rendelé, hogy minden esztendőben megüljék e napokat vigasággal.

És megerősité a templomhegyet, mely a vár mellett vala, és ott lakék ő és a kik vele voltak.

⁵³És látván Simon, hogy fia, János erős, hadratermett férfiú, őt az egész hadsereg vezérévé tevé, ki Gazarában lakék.