¹És fölmenvén János Gazarából, hírűl adá atyjának Simonnak, a mit Cendebeus az ő népökön cselekedett.

²Ekkor Simon eléhivá két öregebb fiát, Júdást és Jánost, és mondá nekik: Én és atyámfiai és atyám háza hadakoztunk Izrael ellenségeivel ifjúságunktól e napiglan; és szerencsésen megszabadíttatott Izrael nehányszor a mi kezeink által.

³De én már megöregedtem, azért ti és atyámfiai, álljatok elé helyettem, és fölkelvén, harczoljatok nemzetünkért; az ég segítsége pedig legyen veletek.

⁴És választa a tartományból húszezer gyalog és lovas harczost, és megindúlván Cendebeus ellen, Módinban hálának.

⁵És reggel fölkelvén, kimenének a mezőre; és íme gyalogok és lovasok nagyszámú serege jöve eléjök, és közöttük egy megáradott patak vala.

⁶És elindítá a tábort azok ellen, ő és népe, és látván, hogy a nép fél átgázolni a patakon, ő gázola át elsőben; és látván őt a férfiak, utána átmenének.

⁷És elosztá a népet és a lovasokat a gyalogok közé; mert az ellenségnek igen nagyszámú lovassága vala.

⁸És megfúvák a szent harsonákat, és megfutamodék Cendebeus egész táborával; és elhulla közőlük sok sebesűlt; a többiek pedig az erősségbe futának.

⁹Akkor sebesítteték meg János testvére, Júdás; János pedig kergeté őket, míglen Cedronba juta, mely meg volt erősítve.

¹⁰És elfutának a tornyokig, melyek Azotus mezején valának, és fölgyujtá azokat tűzzel. És elhulla amazok közől kétezer férfiú; és ő visszatére békével Judeába.

¹¹Ezután Ptolomeus, Abob fia, rendelteték vezérré Jerikó mezején, ki sok ezüsttel és aranynyal bíra,

¹²mert a főpap veje vala.

¹³Ez fölfuvalkodván szivében, el akará foglalni a tartományt, és álnokságot forrala Simon ellen és fiai ellen, hogy elveszítse őket.

¹⁴Simon pedig eljárván a városokat, melyek Judea tartományában valának, jó gondot visele azokra. És leméne Jerikóba ő és fiai, Matatiás és Júdás, a százhetvenhetedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, mi Szabat hava.

¹⁵És álnoksággal fogadá őket Abob fia, a Doknak nevezett kis erősségbe, melyet ő épített, és nagy lakomát szerze nekik, és férfiakat rejte ott el.

¹⁶Mikor pedig Simon és fiai már eleget ittak, fölkele Ptolomeus övéivel, és fegyvert ragadván, bemenének a vendégségbe, és megölék őt és két fiát és nehány szolgáját.

¹⁷Ily álnokságot cselekvék Izraelen, és gonoszszal így fizete a jókért.

¹⁸És megírván ezeket Ptolomeus, a királyhoz külde, hogy neki hadsereget küldjön segítségűl, és adja át a tartományt, azok városait és adóit.

¹⁹Más rendbelieket pedig Gazarába külde, hogy veszítsék el Jánost; és az ezredeseknek levelet külde, hogy jőjenek hozzája, és ezüstöt, aranyat és ajándékokat fog adni nekik.

²⁰Ismét másokat külde Jerusalem és a templomhegy elfoglalására.

²¹De egyvalaki előre futván, hírül vivé Jánosnak Gazarába, hogy atyja és testvérei elvesztek, és amaz elküldött, hogy téged is megöljenek.

²²Hallván ezeket, igen megijede, és megfogván a férfiakat, kik őt elveszteni jöttek, megölé őket; miután már értette, hogy vesztére törekszenek.

²³Jánosnak többi cselekedetei, hadai és bajnok tettei, melyeket vitézűl végbe vitt, és a kőfalak építése, melyeket épített, és egyéb viselt dolgai,

²⁴ime ezek megirattak az ő papsága naplókönyvében, mióta papi fejedelemmé lett atyja után.