¹Eléhivá pedig Jákob az ő fiait, és mondá nekik: Gyűljetek egybe, hogy megjelentsem nektek, a mik rátok következni fognak a jövendő napokban.

²Gyűljetek egybe, és halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt.

³Rúben, elsőszülöttem! te én erősségem, és fájdalmam kezdete, első az ajándékokban, nagyobb a hatalomra nézve,

⁴szétfolysz mint a víz, nem fogsz növekedni; mert atyád fekvőhelyére léptél, és megfertőztetted az ő ágyát.

⁵Simeon és Lévi, testvérek, gonoszság harczos eszközei.

⁶Tanácskozásukba ne menjen az én lelkem, és gyülekezetökben ne legyen az én dicsőségem; mert dühösségökben megölték a férfiat, és önkényökben a falat aláásták.

⁷Átkozott az ő dühösségök, mert vakmerő; és boszankodásuk, mert kemény; elosztom őket Jákobban, és elszélesztem őket Izraelben.

⁸Júda! téged dicsérni fognak atyádfiai; a te kezed ellenségeid nyakán lesz, és meghajolnak előtted atyádnak fiai.

⁹Júda, ifjú oroszlán; ragadományra kelsz, fiam! s nyugodni lefekszel, mint az oroszlán, és mint a nőstényoroszlán, ki költi fel őt?

¹⁰El nem vétetik a fejedelmi pálcza Júdától, és a vezér az ő ágyékából, mignem eljő, a ki elküldetik, s ő leszen az, kire a nemzetek várakoznak.

¹¹Oh fiam! ő a szőlőhöz köti vemhét, és a szőlőtőhöz nőstényszamarát. Ruháját borban mossa meg, és palástját a szőlő vérében.

¹²Szemei szebbek a bornál, és fogai fehérebbek a tejnél.

¹³Zabulon a tenger partján lakik, és a hajók kikötőhelyén, elérvén Szidonig.

¹⁴Isszakar erős szamár, mely a határok között fekszik.

¹⁵Látván, hogy jó a nyugalom, és földe legjobb, meghajtja vállát a teherhordásra, és adófizető lészen.

¹⁶Dán itélni fogja népét, mint más nemzetség Izraelben.

¹⁷Dán kígyó leszen az úton, szarvas kígyó az ösvényen, megmarván a ló körmeit, hogy a rajtaülő hátraessék.

¹⁸A te szabadításodat várom, Uram!

¹⁹Gád felövezve harczol előtte, és háta mögött is védelme lesz.

²⁰Áser kövér kenyérrel él, és csemegéket ád a királyoknak.

²¹Neftali, kiszabadúlt szarvas, és kellemes szózatokhoz értő.

²²Növekedő fiú József, növekedő fiú és ékes tekintetű; a leányok futostak a kőfalon.

²³De megkeserítették őt, és pörlöttek és irígykedtek rá a nyilasok.

²⁴Azonban az Erősre volt helyezve az ő kézíve, és karjainak s kezeinek kötelei megoldattak Jákob Hatalmasának kezei által, így támadt a pásztor, Izraelnek alapköve.

²⁵Atyád Istene leszen segítőd, és a mindenható megáld téged onnan felűlről az ég áldásaival, alant a mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival.

²⁶Atyád áldásai felűlhaladják az ő atyáinak áldásait, míglen eljő az örök halmok óhajtása; szálljanak azok József fejére, a nazareus feje-tetejére atyjafiai között.

²⁷Benjamin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, és este ragadományokat oszt.

²⁸Mindezek Izrael nemzetségei, tizenketten; ezeket mondá nekik atyjok, és megáldá mindenikét különös áldásokkal.

²⁹És parancsola nekik, mondván: Én már népemhez gyüjtetem, temessetek engem atyámhoz, a kettős barlangba, mely a heteus Efron földén vagyon,

³⁰Mambre átellenében Kanaán földén, melyet Ábrahám megvett földestűl a heteus Efrontól temető-birtokúl.

³¹Ott temeték el őt és feleségét, Sárát; ott temetteték el Izsák feleségével, Rebekkával; ott fekszik Lia is eltemetve.

³²És elvégezvén a parancsokat, melyeket fiainak adott, fölvevé lábait az ágyra, és meghala, és az ő népéhez téteték.