¹Ezen történetek után megjelenték Józsefnek, hogy atyja beteg. Ki magához vévén két fiát, Manasszest és Efraimot, útra kele.

²És megmondák az öregnek: Ime fiad, József hozzád jő. Ki összeszedvén erejét, felüle az ágyon.

³És a hozzá bementnek mondá: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzában, mely Kanaán földén vagyon, és megáldott engem,

⁴és mondotta: Én téged megsokasítlak, és megszaporítlak, és népek seregévé teszlek téged, és neked adom e földet és ivadékodnak utánad örök birtokúl.

⁵A te két fiad tehát, ki neked Egyiptom földén született, mielőtt hozzád jöttem, enyém lesz: Efraim és Manasszes, mint Rúben és Simeon enyéimnek tartatnak.

⁶A többiek pedig, kiket ezek után fogsz nemzeni, tieid lesznek, és testvéreik nevét fogják viselni birtokaikban;

⁷mivelhogy nekem, mikor Mezopotamiából jövök vala, meghala Rákel Kanaán földén azon útban tavaszszal; és közelgeték Efratához, és eltemetém őt Efrata útja mellett, mely más néven Betlehemnek neveztetik.

⁸Látván pedig az ő fiait, mondá neki: Kicsodák ezek?

⁹Felelé: Az én fiaim, kiket Isten e helyen ajándékozott nekem. Vezesd hozzám őket, úgymond, hadd áldjam meg.

¹⁰Mert Izrael szemei meghomályosodtak vala a nagy öregség miatt, és tisztán nem láthat vala; és mikor eléje állíttattak, megcsókolván és megölelvén őket,

¹¹mondá fiának: Nem fosztattam meg látásodtól, s azon felűl megmutatta nekem Isten ivadékodat is.

¹²És miután őket elvette József atyja öléből, földig leborúla.

¹³És Efraimot magának jobbjára, vagyis Izraelnek baljára állítá; Manasszest pedig magának baljára, atyjának pedig jobbjára, és mind a kettőt hozzá vivé.

¹⁴Ki jobb kezét kinyujtván, Efraimnak, a kisebbik testvérnek fejére tevé; balkezét pedig Manasszes fejére, ki nagyobb korú vala; keresztbe tévén kezeit.

¹⁵És megáldá Jákob Józsefnek fiait, és mondá: Az Isten, kinek színe előtt jártak az én atyáim, Ábrahám és Izsák; az Isten, ki ifjúságomtól táplál engem a jelen napig;

¹⁶az angyal, ki engem minden gonosztól megszabadított, áldja meg e gyermekeket; az én nevem és atyáim, Ábrahám és Izsák nevei szerint hivassanak, és növekedjenek sokaságra a földön.

¹⁷Látván pedig József, hogy atyja jobb kezét tette Efraim fejére, nehezen vevé; és megfogván atyja kezét, igyekezék levenni Efraim fejéről, és átvinni Manasszes fejére,

¹⁸és mondá atyjának: Nem úgy illik, atyám! mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.

¹⁹Ki ezt nem akarván, mondá: Tudom, fiam, tudom, ez is nagy néppé lesz ugyan, és megsokasodik, de öcscse nagyobb lesz nálánál, és az ő ivadéka nemzetekké fog növekedni.

²⁰És ugyanakkor megáldá őket, mondván: Tebenned áldatik meg Izrael, és mondatni fog: Cselekedjék veled Isten, mint Efraimmal és mint Manasszessel. És Efraimot Manasszes elé helyezé.

²¹És mondá fiának, Józsefnek: Ime én meghalok, és az Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyáitok földére.

²²Egy részt adok neked atyádfiaidén kivűl, melyet az amorreusok kezéből vettem el kardommal és kézíjammal.