¹Bemenvén tehát József, megjelenté Fáraónak, mondván: Atyám és testvéreim, azok juhai és csordái és mindenök, a mivel bírnak, eljöttek Kanaán földéről; és ime megszállottak Gesszen földén.

²Testvérei közől is öt, szembe nem tűnő férfiút állíta a király elé.

³Kiket ő kérde: Mi a ti foglalkozástok? Felelének: Juhpásztorok vagyunk. Szolgáid, mi, mint atyáink is.

⁴Földedre jöttünk zarándokolni, mert nincs füve a te szolgáid nyájainak, elhatalmazván az éhség Kanaán földén; és kérünk, engedd meg, hogy mi, szolgáid, Gesszen földén lehessünk.

⁵Mondá tehát a király Józsefnek: Atyád és testvéreid hozzád jöttek.

⁶Egyiptom földe előtted vagyon; legjobb helyen telepítsd meg őket, és add nekik Gesszen földét. És ha tudsz köztök ügyes férfiakat, rendeld azokat barmaim gondviselőivé.

⁷Ezekután József bevezeté atyját a királyhoz és eléje állítá; ki megáldván őt,

⁸és kérdeztetvén tőle: mennyi a te életed esztendeinek napja?

⁹felelé: Az én zarándokságom napjai száz harmincz esztendő, kevesek és mostohák, és nem érték el atyáim napjait, melyekben ők zarándokoskodtak.

¹⁰És megáldván a királyt, kiméne.

¹¹József pedig atyjának és testvéreinek birtokot ada Egyiptomban, a föld legjobb helyén, Ramesszesben, a mint Fáraó parancsolta vala.

¹²És táplálá őket és atyja egész házát, kinek-kinek élelmet adván.

¹³Mert az egész föld kerekségén elfogyván a kenyér, éhség nyomta vala el a földet, főképen Egyiptomot és Kanaánt,

¹⁴melyekből az eladott gabonáért minden pénzt begyüjte és bevive a király kincstárába.

¹⁵És mikor a vevők pénze elfogyott, egész Egyiptom Józsefhez jöve, mondván: Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg előtted, miután pénzünk elfogyott?

¹⁶Kiknek ő felelé: Hozzátok ide barmaitokat, és élelmet adok nektek azokért, ha pénzetek nincsen.

¹⁷Mikor azokat elhozták, eleséget ada nekik a lovakért és juhokért, az ökrökért és szamarakért, és eltáplálá őket azon esztendőben a baromcsere által.

¹⁸Eljövének más esztendőben is, és mondák neki: Nem titkolhatjuk el a mi urunktól, hogy pénzünk elfogyván, egyszersmind marhánk is elfogyott; az sem titok előtted, hogy testünkön és földünkön kivűl semmink sincsen;

¹⁹miért haljunk meg tehát szemed láttára? tieid leszünk mind mi mind földeink; végy meg minket a királyi szolgálatra, és adj magot, nehogy a munkás elveszvén, a föld elpusztúljon.

²⁰József tehát megvevé Egyiptom egész földét, kiki mind eladván birtokát a nagy éhség miatt. És Fáraónak tulajdonává tevé azt,

²¹és annak minden népét Egyiptom egyik határától legvégső széleig,

²²kivévén a papok földét, mely nekik a királytól adatott vala; kiknek meghatározott élelmet is adának a köz-csűrökből, és azoknál fogva ők nem kényszerűlének eladni birtokaikat.

²³Mondá ekkor József a népnek: A mint látjátok, mind magatok mind földetek Fáraó birtokában vagyon; ime itt a mag, vessétek be a földeket,

²⁴hogy gabonátok lehessen. Ötödrészét adjátok a királynak; a többi négy részt nektek engedem vetésre, és háznépetek s magzataitok élelmére.

²⁵Kik felelének: Megmaradásunk kezedben vagyon; csak tekintsen ránk a mi urunk, és örömest szolgálunk a királynak.

²⁶Az időtől a jelen napig egész Egyiptom földén ötödrészt fizetnek a királynak, s ez mintegy törvénynyé lőn, a papi földet kivéve, mely szabad volt e kötelességtől.

²⁷Izrael tehát Egyiptomban lakék, azaz Gesszen földén, és bírá azt; és növekedék és igen megsokasodék.

²⁸És éle abban tizenhét esztendeig; és lőn életének minden napja száznegyvenhét esztendő.

²⁹És midőn látta elközelgetni halála napját, hivá az ő fiát Józsefet, és mondá neki: Ha kedvet találtam színed előtt, tedd tomporom alá kezedet, és tégy velem irgalmat és hűséget, hogy ne temess el engem Egyiptomban;

³⁰hanem aludjam atyáimmal, és vígy el engem e földről, és temess eldődeim sírjába. Felelé neki József: Megcselekszem, a mit parancsoltál.

³¹És amaz: Esküdjél meg tehát, úgymond, nekem. Ki miután megesküdött, Izrael imádá az Istent, leborúlván ágya fejére.