¹Ezt látván József, atyjának orczájára borúla, sirván és csókolgatván őt.

²És megparancsolá szolgáinak, az orvosoknak, hogy atyját balzsamozzák be.

³Kik a meghagyást teljesitvén, elmúlék a negyven nap, mert ez vala a szokás a bebalzsamozott holttestekkel; és siratá őt Egyiptom hetven napig.

⁴És eltelvén a siratás ideje, szóla József Fáraó udvari népének: Ha kedvet találtam színetek előtt, szóljatok Fáraónak:

⁵Mivelhogy atyám megesketett engem, mondván: Ime meghalok, az én síromba temess el engem, melyet magamnak Kanaán földén szereztem. Fölmegyek tehát, és eltemetem atyámat, és visszatérek.

⁶És mondá neki Fáraó: Menj föl, és temesd el atyádat, a mint megesküdtettél.

⁷Ki fölmenvén, elmenének vele Fáraó házának minden vénei és Egyiptom földének minden idősbjei,

⁸József háznépe az ő atyjafiaival, a gyermekeken, nyájakon és csordákon kivűl, melyeket Gesszen földén hagyának.

⁹Valának az ő útitársaságában szekerek és lovasok is; és ez nem kis sereg lőn.

¹⁰És eljutának Atad szérűjéhez, mely a Jordánon túl vagyon; hol a temetés pompáját fölötte nagy sírással megtartván, hét napot töltének.

¹¹Mit mikor Kanaán földének lakói láttak, mondák: Nagy siralmok ez az egyiptomiaknak. És azért hivaték azon hely neve Egyiptom siralmának.

¹²Úgy cselekvének tehát Jákob fiai, a mint megparancsolta vala nekik;

¹³és elvivén őt Kanaán földére, eltemeték a kettős barlangban, melyet Ábrahám vett vala földestűl temető-birtokúl a heteus Efrontól, Mambre átellenében.

¹⁴És visszatére József Egyiptomba az ő atyjafiaival és az egész útitársasággal, miután atyját eltemette.

¹⁵Kinek halála után félvén az ő testvérei, és egymás között szólván: Netalán megemlékezzék a bántalomról, melyet szenvedett, s visszafizesse nekünk mind a gonoszt, melyet cselekedtünk.…

¹⁶izenének neki, mondván: Atyád megparancsolta nekünk, mielőtt meghalt,

¹⁷hogy ezt mondanók neked az ő szavaival: Kérlek feledkezzél el atyádfiai vétkéről s azon bűnről és gonoszságról, melyet rajtad elkövettek; mi is kérünk, bocsásd meg a te atyád Istene szolgáinak e hamisságot. Ezeket hallván József, síra.

¹⁸És hozzá menének atyjafiai, és arczczal a földre borúlva, mondák: Szolgáid vagyunk.

¹⁹Kiknek ő felelé: Ne féljetek, vajjon ellenállhatunk-e az Isten akaratának?

²⁰Ti gonoszt gondoltatok ellenem; de Isten azt jóra fordította, hogy felmagasztaljon engem, a mint most látjátok, és sok népet megmentsen.

²¹Ne féljetek; eltáplállak titeket és kisdedeiteket. És megvigasztalá őket, nyájasan és szeliden szólván velök.

²²És Egyiptomban lakék atyjának egész házával; és éle száztíz esztendeig.

²³És látá Efraim fiait harmad ízig. Makírnak is, Manasszes fiának fiai születének József térdein.

²⁴Melyek megtörténvén, szóla atyjafiainak: Halálom után Isten meglátogat benneteket, és fölvezet titeket e földről, azon földre, melyet esküvel igért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.

²⁵És miután megeskette őket és mondotta: Meglátogat Isten titeket; vigyétek el ezen helyről tetemeimet magatokkal:

²⁶meghala, száztíz esztendeje telvén el életének. És bebalzsamoztatván, koporsóba téteték Egyiptomban.