¹Parancsola pedig József háza sáfárának, mondván: Töltsd meg zsákjaikat gabonával, a mennyi azokba férhet, és mindenik pénzét tedd a zsákba fölűl.

²Ezüst poharamat pedig és a búza árát, melyet ő adott, tedd a legifjabbik zsákjának szájába. És úgy lőn.

³És megviradván, elbocsáttatának szamaraikkal együtt.

⁴És immár a városból kimentek, s egy kevéssé elhaladtak vala; akkoron eléhíván József háza sáfárát: Kelj föl, úgymond, és menj azon férfiak után, és megfogván őket, mondjad: Miért fizettetek roszszal a jóért.

⁵A pohár, melyet elloptatok, az, melyből uram iszik, és melyből jövendölni szokott; igen nagy gonoszságot cselekedtetek.

⁶Ő úgy tőn, a mint parancsolva volt; és megfogván őket, a szerint szóla nekik.

⁷Kik felelének: Miért szól így a mi urunk, mintha szolgáid ily nagy vétket cselekedtek volna?

⁸A pénzt, melyet a zsákokban fölűl találtunk, visszahoztuk neked Kanaán földéről: következésképen, hogy loptunk volna urad házából aranyat vagy ezüstöt?

⁹A kinél találtatik, szolgáid közől, a mit keressz, az haljon meg, és mi szolgái leszünk urunknak.

¹⁰Amaz mondá nekik: Legyen itéletetek szerint: a kinél találtatik, az legyen szolgám, ti pedig bűntelenek lesztek.

¹¹Tehát sietve lerakván a földre a zsákokat, megnyiták mindnyájan.

¹²S miután megvizsgálta az öregebbiktől kezdve a legkisebbig, Benjamin zsákjában találá meg a poharat.

¹³Ők pedig megszaggatván ruháikat, és megterhelvén ismét szamaraikat, visszatérének a városba.

¹⁴És Júdás első méne be testvéreivel Józsefhez, (ki még azon helyről el nem ment vala), és előtte mindnyájan földre esének.

¹⁵Ő pedig mondá nekik: Miért kivántatok így cselekedni? nem tudjátok-e, hogy nincs hozzám hasonló a jövendölés tudományában?

¹⁶Kinek mondá Júdás: Mit feleljünk uramnak? vagy mit szóljunk? vagy mivel mentsük igazán magunkat? az Isten gonoszságot talált szolgáidban; ime mindnyájan szolgái vagyunk uramnak, mind mi mind a kinél a pohár megtaláltatott.

¹⁷Felelé József: Távol legyen tőlem, hogy így cselekedjem; a ki ellopta a poharat, az legyen szolgám: ti pedig szabadon menjetek el atyátokhoz.

¹⁸Közelebb járúlván pedig Júdás, bizodalommal mondá: Kérlek, uram, hadd szóljon a te szolgád egy igét füleidbe; és ne haragudjál meg szolgádra: mert te vagy Fáraó után,

¹⁹Uram! Kérdezéd előbb a te szolgáidat: Van-e atyátok, vagy testvéretek?

²⁰És mi azt felelők neked, uramnak: Öreg atyánk van és legifjabb öcsénk, ki az ő vénségében született, kinek egy anyától lett testvére meghalt; s így ő egyetlene anyjának, atyja pedig igen szereti őt.

²¹És mondád szolgáidnak: Hozzátok őt hozzám, hogy szemeimet rája vessem.

²²Mi pedig kijelentők uramnak: A gyermek nem hagyhatja el atyját, mert ez, ha elbocsátja őt, meghal.

²³És mondád szolgáidnak: Ha el nem jövend veletek legifjabb öcsétek, nem látjátok többé orczámat.

²⁴Mikor tehát fölmentünk szolgádhoz, atyánkhoz, elbeszélők neki mind, a miket szólott az én uram.

²⁵És mondá atyánk: Menjetek ismét oda, és vegyetek egy kevés búzát;

²⁶azt mondottuk neki: Nem mehetünk el; ha legkisebbik öcsénk velünk lejövend, együtt elmegyünk; mert ha ő velünk nem lesz, nem merünk ama férfiú színe elé menni.

²⁷Ezekre ő felelé: Tudjátok, hogy kettőt szült nekem feleségem.

²⁸Kiment az egyik, és azt mondtátok: A fenevad ette meg őt, és mindeddig meg nem jelent.

²⁹Ha ezt is elviszitek, és valami baja történik az úton, ősz hajamat keserűséggel viszitek a föld alá.

³⁰Azért, ha bemegyek a te szolgádhoz atyánkhoz, és a gyermek nem lesz velünk (holott amannak lelke ennek lelkén függ),

³¹és meglátja, hogy ő nincs velünk, meghal, és szolgáid az ő ősz haját fájdalommal viszik a föld alá.

³²Én legyek inkább szolgád, ki ezt hűségem alá vettem, és kezes lettem, mondván: Ha vissza nem hozom őt, bűnös leszek atyám ellen minden időben.

³³Hadd maradjak tehát én, szolgád, a gyermek helyett, uramnak szolgálatában, és a gyermek menjen föl bátyjaival.

³⁴Mert nem térhetek vissza atyámhoz a gyermek nélkűl, hogy ne legyek tanúja a keserűségnek, mely alatt atyám össze fog roskadni.