¹Azonban az éhség igen gyötri vala az egész földet.

²És elköltvén az élelmet, melyet Egyiptomból hoztak vala, mondá Jákob az ő fiainak: Menjetek vissza, és vegyetek számunkra egy kevés eleséget.

³Felelé Júdás: Erős esküvés bizonyításával hagyá meg nekünk az a férfiú, mondván: Nem látjátok meg orczámat, ha legkisebbik öcséteket el nem hozzátok magatokkal;

⁴ha tehát el akarod őt velünk ereszteni, elmegyünk együtt, és veszünk neked, a mi szükséges;

⁵ha pedig nem akarod, nem megyünk el; mert, a mint gyakorta mondottuk, az a férfiú tudatta velünk, mondván: Nem látjátok meg orczámat legkisebbik öcsétek nélkül.

⁶Mondá nekik Izrael: Az én fájdalmamra cselekedtétek azt, megjelentvén neki, hogy még egy öcsétek vagyon.

⁷Azok pedig felelének: Azon ember rendre kérdezősködött nemzetségünkről: vajjon atyánk él-e? van-e még öcsénk? és ennek következtében feleltünk neki a szerint, a mint kérdezett; tudhattuk-e mi, hogy azt fogja mondani: Hozzátok el magatokkal öcséteket.

⁸Júdás is mondá atyjának: Ereszd el velem a gyermeket, hadd menjünk el, hogy élhessünk, s ne haljunk meg mi és kisdedeink.

⁹Magamra veszem én a gyermeket, kezeimből vedd számon őt; ha vissza nem hozom, és vissza nem adom őt neked, bűnös leszek ellened minden időben.

¹⁰Ha ezen halogatás nem történik, már másod úttal tértünk volna vissza.

¹¹Annakokáért mondá nekik atyjok, Izrael: Ha úgy kell lenni, cselekedjetek, a mit akartok; vegyetek e föld legjobb gyümölcseiből edényeitekbe, és vigyetek ajándékokat azon férfiúnak, egy kevés fenyü-viaszt és mézet, illatos fa-mézgát, mirrha-zsengét, terpentint és mandolát.

¹²Pénzt is kétannyit vigyetek magatokkal, és a mit zsákjaitokban találtatok, vigyétek vissza, netalán hibából esett légyen;

¹³és öcséteket is vigyétek el, és menjetek azon férfiúhoz.

¹⁴Az én mindenható Istenem pedig tegye őt könyörűletessé hozzátok, hogy veletek bocsássa vissza testvérteket, kit fogva tart, és ezt a Benjamint is; én pedig úgy leszek, mint megfosztott, magzatok nélkül.

¹⁵Vivének tehát a férfiak ajándékokat és kétannyi pénzt, és Benjaminnal együtt lemenének Egyiptomba, és József előtt megjelenének.

¹⁶Kiket midőn meglátott Benjaminnal együtt, parancsola háza sáfárának, mondván: Vezesd a házba e férfiakat, és ölj ennivaló állatott, és készíts lakomát, mert velem fognak ebédelni.

¹⁷Amaz megcselekvé, a mit neki parancsolt vala, és a házba vezeté a férfiakat.

¹⁸És ott megrettenve, mondák egymásnak: Ama pénzért hozattunk ide be, melyet visszavittünk azelőtt zsákjainkban, hogy most ürügyöt találjon ellenünk, és erőszakkal szolgaságra vessen minket is, szamarainkat is.

¹⁹Azért még az ajtóban a ház sáfárához járúlván,

²⁰mondák: Kérünk, uram, hallgass ki minket. Ezelőtt is voltunk már itt élelmet venni,

²¹melyet megvévén, midőn a szállásra jutottunk, megnyitottuk zsákjainkat, és a pénzt a zsákok szájában találtuk; melyet most azon mértékkel visszahoztunk.

²²De még más ezüstpénzt is hoztunk, veendők a mire szükségünk vagyon; nincs is tudtunkkal, ki tette azt zsákjainkba.

²³Amaz pedig felelé: Békeség nektek, ne féljetek; Istenetek és atyátok Istene adta nektek a kincset zsákjaitokba; mert a pénzt, melyet nekem adtatok, teljes mértékűnek találtam. És kivezeté hozzájok Simeont.

²⁴És a házba vivén őket, vizet hoza, és megmosák lábaikat, és abrakot ada szamaraiknak.

²⁵Ők pedig előkészíték az ajándékokat, míg József délre eljő, mert hallották vala, hogy ott fognak kenyeret enni.

²⁶Beméne tehát József az ő házába, és amazok kezeikben tartván, eléje vivék az ajándékokat, egész földig hajolván meg előtte.

²⁷Ő pedig viszont kegyesen köszöntvén őket, kérdezé, mondván: Egészségben van-e öreg atyátok, a kiről szólottatok vala nekem? él-e még?

²⁸Ők felelének: Egészségben van szolgád, a mi atyánk; még él. És meghajolván, leborúlának előtte.

²⁹József pedig fölemelvén szemeit, látá Benjamint, vele egy anyától való testvérét, és mondá: Ez-e a ti legifjabb öcsétek, a kiről szólottatok vala nekem? És ismét mondá: Az Isten legyen kegyelmes neked, fiam!

³⁰És elsiete onnan, mert öcscsén szíve megindúlt, és kigördűlnek vala könyei, és bemenvén egy szobába síra.

³¹Azután mosdott arczczal ismét kijövén, megtartóztatá magát, és mondá: Hozzátok föl az étkeket.

³²Felhozák azokat külön Józsefnek, külön testvéreinek, és az egyiptomiaknak is, kik ott esznek vala külön, mert az egyiptomiaknak nem szabad a zsidókkal enni, s ők az oly lakomát tisztátalannak tartják.

³³Leülének előtte, az elsőszülött elsőszülöttsége szerint, a legifjabb is kora szerint. És igen csodálkoznak vala.

³⁴Kiki elvevé a részt, melyet tőle nyert; de nagyobb rész juta Benjaminnak, úgy hogy öt más részt is meghaladott. És ivának és megrészegedének együtt ővele.