¹József nem tartóztathatá tovább magát, sokan állván körülötte; azért parancsolá, hogy menjenek ki mindnyájan, és semmi idegen ne legyen jelen az egymás megismerésében.

²És fölemelvén szavát, síra, úgy hogy meghallák az egyiptomiak és Fáraó egész háza.

³És mondá testvéreinek: Én vagyok József; él-e még atyám? S testvérei nem felelhetnek vala, nagy ijedéssel megrettenvén.

⁴Kiknek ő kegyesen mondá: Járúljatok hozzám. És mikor közelebb járúltak: Én vagyok, úgymond, József, a ti testvéretek, kit eladtatok Egyiptomba.

⁵Ne féljetek, és ne essék nehezetekre, hogy eladtatok engem e tartományba; mert megmentéstekre küldött engem az Isten előttetek Egyiptomba.

⁶Mivel két esztendeje, hogy az éhség elkezdődött a földön; és még öt esztendő van hátra, mialatt sem szántani sem aratni nem lehet.

⁷És előre küldött engem az Isten, hogy megtartassatok a földön, és tápláléktok legyen, hogy élhessetek.

⁸Nem a ti tanácsotokból, hanem az Isten akaratjából küldettem ide, ki engem mintegy atyjává tőn Fáraónak, és egész házának urává, és fejedelemmé Egyiptom minden földén.

⁹Siessetek, és menjetek föl atyámhoz, és mondjátok neki: Ezt izeni fiad, József: Az Isten engem urává tett egész Egyiptom földének, jőj le hozzám, ne késsél.

¹⁰És Gesszen földén fogsz lakni; és mellettem leszesz te és fiaid és fiaidnak fiai, juhaid és csordáid és mind, a mivel bírsz.

¹¹És ott táplállak téged, (mert még az éhségnek öt esztendeje van hátra), hogy el ne veszsz te és háznéped és minden, a mivel bírsz.

¹²Ime a ti szemeitek és Benjamin öcsém szemei látják, hogy az én szám beszél hozzátok.

¹³Vigyétek hírűl atyámnak minden dicsőségemet, és mind, a miket láttatok Egyiptomban; siessetek, és hozzátok el őt hozzám.

¹⁴És midőn megölelvén, nyakába borúlt öcscsének, Benjaminnak, síra; amaz is hasonlóképen sirván az ő nyakán.

¹⁵És megcsókolá József minden testvéreit, és síra mindeniken; s ezután merének vele szólani.

¹⁶Ezt meghallák s ünnepélyesen hirdeték a király udvarában: Eljöttek József atyjafiai; és örűle Fáraó és az ő egész háznépe.

¹⁷És mondá Józsefnek, hogy parancsolja testvéreinek, mondván: Megterhelvén a barmokat, menjetek Kanaán földére,

¹⁸és hozzátok el onnan atyátokat és rokonságtokat, és jőjetek hozzám, és én nektek adom Egyiptom minden javait, hogy a föld zsírját egyétek.

¹⁹Parancsold meg azt is, hogy vigyenek szekereket Egyiptom földéről az ő kisdedeik és feleségeik elhozására; és mondjad: Hozzátok el atyátokat, és siessetek mennél hamarább eljőni.

²⁰És semmit el ne hagyjatok házi eszközeitekből; mert Egyiptom minden gazdagsága tietek leszen.

²¹És úgy cselekvének Izrael fiai, a mint nekik meg vala parancsolva. Kiknek József szekereket ada Fáraó parancsa szerint, és élelmet az útra.

²²és mindeniknek két-két öltöző ruhát parancsola hozatni; Benjaminnak pedig háromszáz ezüst pénzt ada, és öt legszebb ruhát;

²³ugyanannyi pénzt és ruhát küldvén atyjának; és még tíz szamarat ada, hogy vigyenek azokon Egyiptom minden gazdagságaiból; és ugyanannyi nőstényszamarakat, melyek búzát és kenyeret vigyenek az útra.

²⁴Elbocsátá tehát testvéreit, és az elindúlóknak mondá: Össze ne haragudjatok az úton.

²⁵Kik Egyiptomból kimenvén, Kanaán földére jutának atyjokhoz, Jákobhoz.

²⁶És hirűl vivék neki mondván: Fiad, József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földén. Hallván ezt Jákob, mintha mély álomból serkent volna fel, mindazáltal nem hisz vala nekik.

²⁷De mikor azok az egész dolog rendét elbeszélték, és midőn látta a szekereket és mind a miket küldött vala: megélede az ő lelke,

²⁸és mondá: Elég nekem, hogy fiam, József még él; elmegyek, hogy meglássam őt, mielőtt meghaljak.