¹Látván pedig Rákel, hogy ő magtalan, irigykedék nénjére, és mondá férjének: Adj nekem magzatokat, különben meghalok.

²Kire megharagudván Jákob, felelé: Vajjon Isten gyanánt vagyok-e én, ki téged megfosztott méhed gyümölcsétől?

³Ő pedig: Itt van, úgymond, szolgálóm Bála, menj be hozzája, hogy szüljön térdeimen, és legyenek tőle fiaim.

⁴És neki adá Bálát házasságra;

⁵ki, miután a férfi hozzája bement, fogana, és fiat szüle.

⁶És mondá Rákel: Itéletet tett nekem az Úr, és meghallgatta szómat, fiat adván nekem, és azért hivá annak nevét Dánnak.

⁷És Bála ismét foganván, másikat szüle;

⁸s ezért mondá Rákel: Nénémmel az Isten viaskodásba hozott engem, és győztem; és nevezé azt Neftalinak.

⁹Észrevévén Lia, hogy szűlni megszűnt, szolgálóját, Zelfát adá férjének.

¹⁰Ki foganván és fiat szülvén,

¹¹mondá: Szerencsésen! és azért hivá annak nevét Gádnak.

¹²Zelfa másikat is szüle.

¹³És mondá Lia: Ez boldogságomra van! mert boldognak mondanak engem az asszonyok. Azért nevezé őt Ásernek.

¹⁴Kimenvén pedig Rúben buzaaratás idején a mezőre, talála nadragulyát, s azt anyjának, Liának elhozá. És mondá Rákel: Adj nekem fiad nadragulyáiból.

¹⁵Amaz felelé: Nem elég-e neked, hogy férjemet tőlem elvetted, hanem még fiam nadragulyáit is el akarod-e venni? Mondá Rákel: Háljon veled ez éjjel, fiad nadragulyáiért.

¹⁶És Jákob este felé visszatérvén a mezőről, kiméne eléje Lia, és mondá: Énhozzám jőj be, mert bérben vettelek meg téged fiam nadragulyáiért. És vele hála azon éjjel.

¹⁷És Isten meghallgatá könyörgését, és fogana, és szülé ötödik fiát,

¹⁸és mondá: Jutalmat adott nekem az Isten, mivelhogy szolgálómat férjemnek adtam, és nevezé annak nevét Isszakarnak.

¹⁹Újra foganván Lia, szülé hatodik fiát,

²⁰és mondá: Megajándékozott engem Isten jó ajándékkal; ezúttal is velem lesz férjem, mivelhogy hat fiat szültem neki; és azért nevezé annak nevét Zabulonnak.

²¹Ki után Dína nevű leányzót szüle.

²²Megemlékezvén az Úr Rákelről is, meghallgatá őt, és megnyitá méhét.

²³Ki fogana, és fiat szűle, mondván: Elvette Isten gyalázatomat.

²⁴És hivá annak nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez nekem az Úr más fiat is.

²⁵József születése után pedig mondá Jákob az ő ipának: Bocsáss el engem, hogy hazámba s földemre visszatérjek.

²⁶Add nekem feleségeimet és magzataimat, kikért szolgáltam neked, hadd menjek el; te tudod a szolgálatot, melylyel szolgáltam neked.

²⁷Mondá neki Lábán: Találjak kedvet színed előtt; tapasztalásból tanultam meg, hogy Isten éretted megáldott engem.

²⁸Határozd meg jutalmadat, melyet neked adjak.

²⁹Ő pedig felelé: Te tudod, mi módon szolgáltam neked, és mennyi lett jószágod kezeimben.

³⁰Kevesed volt, mielőtt hozzád jöttem, és most gazdaggá lettél, és az Úr megáldott téged bejövetelem óta. Méltó tehát, hogy egyszer házamról is gondoskodjam.

³¹És mondá Lábán: Mit adjak neked? Ő pedig mondá: Semmit sem akarok; hanem ha megcselekszed, a mit kérek, ismét legeltetem és őrzöm juhaidat.

³²Kerítsd össze minden nyájadat, és válaszsz el minden tarka és pettegetett gyapjas juhot; és a mely fekete és szeplős és tarka leend, mind a juhok mind a kecskék között, az én bérem legyen.

³³És ez maholnap igazságomat bizonyítsa, ha eljön az idő, melyet te rendelsz; és a mely csak nem lesz tarka és szeplős és fekete mind juhok s mind a kecskék között, lopásról vádoljon engem.

³⁴És mondá Lábán: Helybenhagyom, a mit kérsz.

³⁵És azon nap elválasztá a tarka és szeplős kecskéket és juhokat, bakokat és kosokat; az egész egyszínű nyájat pedig, vagyis a fehér és fekete gyapjast fiai kezébe adá.

³⁶És háromnapi járó távolságot vete önmaga és veje között, ki az ő többi nyájait legelteti vala.

³⁷Jákob tehát zöld nyárfa- és mandola- és juharfa-vesszőket vévén, egy részben lehéjazá azokat; és levonatván a héj, azokon, melyek lehéjazva valának, kitűnék a fehérség, azok pedig, melyek egészek valának, zöldek maradának, és e módon tarkaszinűek lőnek.

³⁸És azokat a válúkba tevé, a hová víz töltetik vala, hogy mikor a nyájak eljőnek az italra, szemeik előtt legyenek a vesszők, s ezekre nézvén, foganjanak.

³⁹És úgy lőn, hogy a fajzás hevében a vesszőket szemlélék a juhok, és szeplőseket és tarkákat és különböző színnel pettegetetteket ellének.

⁴⁰És elválasztá Jákob a nyájat, és a vesszőket a válukba tevé a kosok szeme elé; a fejérek és feketék mind Lábánéi valának; a többi pedig Jákobé, elválasztva lévén a nyájak egymástól.

⁴¹Annakokáért mikor első időben bocsáttatnak vala össze a juhok, Jákob a vesszőket az itató-válúkba teszi vala a kosok és juhok szemei elé, hogy azokra nézvén, foganjanak.

⁴²De mikor a késő egybeeresztés vala és utolsó foganás, nem teszi vala oda azokat. E szerint a késő ellések Lábánnak, a kora időbeliek pedig Jákobnak jutának.

⁴³És az ember fölötte meggazdagodék, és valának neki sok nyájai, szolgálói és szolgái, tevéi és szamarai.