¹Elmenvén tehát Jákob, a napkeleti földre juta.

²És láta egy kutat a mezőn, és mellette három heverő juhnyájat; mert abból itatják vala a barmokat, s annak száját nagy kővel zárják vala be.

³És szokás vala, hogy mikor a juhok mind egybegyűjtettek, elhengeríték a követ, és megitatván a nyájakat, ismét a kút szájára tevék.

⁴És mondá a pásztoroknak: Atyámfiai! honnan valók vagytok? Kik felelének: Háránból.

⁵És kérdvén őket, mondá: Ismeritek-e Lábánt, Nákor fiát? Felelének: Ismerjük.

⁶Egészségben van-e? úgymond. Egészségben van, felelék; és ime leánya, Rákel, amott jő nyájával.

⁷És mondá Jákob: Még jól fön jár a nap, és még nincs ideje, hogy a nyájak behajtassanak az aklokba; itassátok meg előbb a juhokat, és úgy hajtsátok vissza legelőre.

⁸Kik felelének: Nem cselekedhetjük, míg a barmok mind össze nem gyűlnek, s a követ el nem mozdítjuk a kút szájáról, hogy megitassuk a nyájakat.

⁹Még beszélgetnek vala, és ime jőve Rákel, atyja juhaival, mert a nyájat ő legelteti vala.

¹⁰Kit mikor meglátott Jákob, tudván, hogy anyja bátyjának leánya, és hogy a juhnyáj Lábáné, az ő anyja bátyjáé, elhengeríté a követ, melylyel a kút el vala zárva.

¹¹És megitatván a nyájat, megcsókolá őt, és fennszóval síra,

¹²és kijelenté neki, hogy az ő atyjának öcscse, és Rebekkának fia. Amaz pedig sietvén, hirűl vivé ezt atyjának.

¹³Ki mikor hallotta, hogy húgának fia, Jákob, jött oda, eléje futa, és megölelvén őt, és megcsókolván, bevivé házába. Hallván pedig az út okait,

¹⁴felelé: Én tetemem vagy és én testem. És miután egy hónap eltelt,

¹⁵mondá neki: Vajjon, mivel atyámfia vagy, ingyen szolgálsz-e nekem? mondd meg, mi legyen jutalmad?

¹⁶Vala pedig két leánya, a nagyobbiknak neve Lia, a kisebbik pedig Rákelnek neveztetik vala.

¹⁷De Lia könyező szemű vala; Rákel pedig arczra szép, és tekintetre gyönyörű.

¹⁸Ezt megszeretvén Jákob, mondá: Hét esztendeig szolgálok neked kisebbik leányodért Rákelért.

¹⁹Felelé Lábán: Jobb, hogy őt neked adjam, mint más férfiúnak; maradj nálam.

²⁰Jákob tehát hét esztendeig szolgála Rákelért, és azok kevés napoknak látszanak vala neki a szeretet nagyvolta miatt.

²¹És mondá Lábánnak: Add nekem feleségemet, mert immár az idő kitelt, hogy bemenjek hozzája.

²²Ki barátainak sokaságát lakomára híván, menyekzőt szerze.

²³És este, leányai közől, Liát vivé be hozzája,

²⁴adván leányának Zelfa nevű szolgálót. Mikor hozzá Jákob szokás szerint bement, megviradván, látá, hogy Lia.

²⁵És mondá ipának: Mi ez, a mit cselekedni akartál? nemde Rákelért szolgáltam neked? miért csaltál meg engem?

²⁶Felelé Lábán: Nem szokás nálunk, hogy elébb a kisebbiket adjuk férjhez.

²⁷Töltsd be ezen menyekzői napok hetét, és amazt is neked adom a fáradozásért, melylyel nekem még más hét esztendeig fogsz szolgálni.

²⁸Megnyugovék akaratján, és a hetet eltöltvén, Rákelt feleségűl vevé,

²⁹Kihez atyja Bálát adá szolgálóúl.

³⁰És végre hozzájutván az ohajtott menyekzőhöz, az elsőnél többre becsülé az utóbbinak szerelmét, szolgálván nála még más hét esztendeig.

³¹Látván pedig az Úr, hogy megveti Liát, megnyitá az ő méhét; nővére magtalan maradván.

³²És foganván, fiat szüle, és hivá annak nevét Rúbennek mondván: Tekintett az Úr megaláztatásomra; most férjem szeretni fog engem.

³³És ismét fogana, és fiat szüle, s mondá: Mivel az Úr hallotta, hogy megvettettem, azért adta nekem ezt is; és hivá annak nevét Simeonnak.

³⁴És harmadszor fogana, és szüle más fiat, és mondá: Most már hozzám ragaszkodik férjem, mivelhogy három fiat szültem neki; és azért hívá annak nevét Lévinek.

³⁵Negyedszer fogana, és fiat szüle, és mondá: Most hálát adok az Úrnak! és azért nevezé azt Júdának; és szülni megszűne.