¹Mondá pedig az Úr Ábrámnak: Menj ki földedről és rokonságod közől és atyád házából, és jőj ama földre, melyet mutatok neked.

²És nagy nemzetté teszlek téged, és megáldalak, és felmagasztalom nevedet, és áldott leszesz.

³Megáldom a téged áldókat, és megátkozom a téged átkozókat, és tebenned megáldatnak a föld minden nemzetségei.

⁴Kiköltözék tehát Ábrám, a mint parancsolta vala neki az Úr, és Lót vele méne; hetvenöt esztendős vala Ábrám, mikor Háránból kiköltözött.

⁵És elvivé feleségét, Sárait, és testvére fiát, Lótot, és minden vagyonukat, melylyel bírnak vala, és a lelkeket, melyeket Háránban szerzettek volt; és kiköltözének, hogy Kanaán földére menjenek. És midőn oda jutottak,

⁶átméne Ábrám a tartományon Szikem-helyig, a híres völgyig; akkor pedig e földön kananeusok valának.

⁷Megjelene pedig az Úr Ábrámnak, és mondá neki: A te ivadékodnak adom e földet. Ki oltárt építe ott az Úrnak, ki megjelent vala neki.

⁸És onnan átmenvén a hegyre, mely Bétel átellenében vala napkelet felől, felvoná ott sátorát, napnyugatra lévén Bétel, és napkeletre Hái; oltárt is építe ott az Úrnak, és segítségűl hívá az ő nevét.

⁹És menten-méne Ábrám, és mindinkább délfelé tarta.

¹⁰Azonban éhség lőn a földön, és Ábrám leméne Egyiptomba, hogy ott zarándokúl legyen; mert az éhség elhatalmazott vala a földön.

¹¹És mikor közel vala, hogy bémenjen Egyiptomba, mondá feleségének, Sárainak: Tudom, hogy szép asszony vagy,

¹²és hogy az egyiptomiak, mikor meglátnak téged, azt fogják mondani: Ez ennek felesége; és engem megölnek, és téged megtartanak.

¹³Mondjad azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jó dolgom legyen miattad, és lelkem éljen kedvedért.

¹⁴Midőn tehát Ábrám bement Egyiptomba, az egyiptomiak láták az asszonyt, hogy igen szép.

¹⁵És a fejedelmek hírűl adák Fáraónak, és dicsérék őt előtte, és az asszony fölvéteték Fáraó házába.

¹⁶Ábrámmal pedig jól bánának miatta. És valának neki juhai és ökrei és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és tevéi.

¹⁷De az Úr igen súlyos csapásokkal ostorozá meg Fáraót és házát Ábrám felesége, Sárai miatt.

¹⁸És Fáraó hívá Ábrámot, és mondá neki: Mi dolog ez, a mit nekem cselekedtél? miért nem jelentetted meg, hogy ő feleséged?

¹⁹Mi okra nézve mondottad húgodnak, hogy feleségűl vevém őt? Most tehát ime itt a feleséged, vidd őt, és menj el.

²⁰És parancsot ada Fáraó Ábrám iránt embereinek, és elkisérék őt és feleségét és mindent, a mije vala.