¹A földön pedig csak egy nyelv és egyféle beszéd vala.

²És midőn napkeletről elmentek, Szennár földén térséget találának, és ott lakának.

³És mondá egyik a másiknak: Jertek, csináljunk téglákat, és égessük ki azokat tűzzel. És a téglák kövek gyanánt valának, a gyantár mész gyanánt.

⁴És mondák: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje; és tegyük híressé nevünket, mielőtt eloszoljunk minden tartományokra.

⁵Leszálla pedig az Úr, hogy lássa a várost és tornyot, melyet építenek vala Ádám fiai,

⁶és mondá: Ime egy a nép, és egy nyelvök van mindnyájoknak; és elkezdték azt csinálni, meg sem szűnnek gondolataiktól, miglen azokat cselekedettel nem teljesítik.

⁷Jertek tehát, szálljunk alá, és ott zavarjuk össze nyelvöket, hogy egyik a másik szavát ne értse.

⁸És ekképen széleszté el őket az Úr azon helyről minden tartományokra, és megszűnének építeni a várost.

⁹És azért hivaték annak neve Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, és onnan szélesztette el őket az Úr minden tartományokra.

¹⁰Ezek Szem nemzetségei: Szem száz esztendős vala, mikor nemzé Arfaxádot, két esztendővel a vízözön után.

¹¹És éle Szem, miután nemzette volt Arfaxádot, ötszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

¹²Arfaxád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Szálét.

¹³És éle Arfaxád, miután nemzette volt Szálét, háromszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

¹⁴És Szále harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.

¹⁵És éle Szále, miután nemzette volt Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

¹⁶Héber pedig harmincznégy esztendős vala, és nemzé Fáleget.

¹⁷És éle Héber, miután nemzette volt Fáleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

¹⁸És Fáleg harmincz esztendős vala, és nemzé Reut.

¹⁹És éle Fáleg, miután nemzette volt Reut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

²⁰Reu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sárugot.

²¹És éle Reu, miután nemzette volt Sárugot, kétszáz hét esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

²²Sárug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákort.

²³És éle Sárug, miután nemzette volt Nákort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

²⁴Nákor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Tárét.

²⁵És éle Nákor, miután nemzette volt Tárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

²⁶És Táre hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot és Nákort és Áránt.

²⁷Ezek pedig Táre nemzetségei: Táre nemzé Ábrámot, Nákort és Áránt. Árán pedig nemzé Lótot.

²⁸És meghala Árán, az ő atyja, Táre előtt, szülőföldjén a kaldeusok Úrában.

²⁹Ábrám pedig és Nákor feleségeket vőnek; Ábrám feleségének neve Sárai, és Nákor feleségének neve Melka, Áránnak, Melka és Jeszka atyjának leánya.

³⁰Sárai pedig magtalan vala, és nem valának gyermekei.

³¹Táre tahát vevé fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Árán fiát, és menyét, Sárait, fiának feleségét, és kivivé őket a kaldeusok Úrából, hogy Kanaán földére menjenek, és Háránig jutának, és ott lakának.

³²És lőnek Táre napjai kétszáz öt esztendők, és meghala Háránban.