¹Elhozák tehát az Isten szekrényét, és azt a sátor közepére helyezék, melyet Dávid annak fölvont vala; és égő- és békeáldozatokat tőnek az Úr előtt.

²És midőn elvégezte Dávid az égő- és békeáldozatokat, megáldá a népet az Úr nevében.

³És mindenkinek fejenként, férfiúnak és asszonynak, osztogata egy kalácsot, és egy darab sült marhahúst, és olajban pörkölt lisztlángot.

⁴És az Úr szekrénye elé a leviták közől rendele, kik szolgáljanak és megemlékezzenek az ő cselekedeteiről, és magasztalják és dicsérjék Izrael Urát Istenét.

⁵Azafot fővé, és másodiknak utána Zakariást; továbbá Jahielt és Szemiramótot. Jehielt és Matatiást, Eliabot és Banaiást és Obededomot; Jehielt a hárfahangszerekre és lantokra; Azafot pedig, hogy czimbalmokkal zengjen,

⁶Banaiást pedig és Jaziel papokat, hogy harsonát fujjanak szüntelen az Úr szövetségszekrénye előtt.

⁷Az napon fővé rendelé Dávid az Úr dicséretére Azafot és atyjafiait.

⁸Adjatok hálát az Úrnak, és híjjátok segitségűl az ő nevét; hirdessétek a népek között találmányait.

⁹Énekeljetek neki, és zengedezzetek neki, és beszéljétek el minden csodatettét.

¹⁰Dicsérjétek az ő szent nevét, vigadjon az Urat keresők szíve.

¹¹Keressétek az Urat és az ő erejét; keressétek az ő színét mindenkoron.

¹²Emlékezzetek meg csodáiról, melyeket cselekedett, az ő jeleiről és szája itéleteiről.

¹³Izraelnek, az ő szolgájának ivadéka, Jákobnak, az ő választottjának fiai.

¹⁴Ő a mi Urunk Istenünk, ő itéli az egész földet.

¹⁵Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, az igéről, melyet parancsolt ezer nemzedékig,

¹⁶melyet szerzett Ábrahámmal, és eskűjéről Izsákkal.

¹⁷És melyet Jákobnak rendelt parancsolatúl, és Izraelnek örök szövetségűl,

¹⁸mondván: Neked adom Kanaán földét, örökségtek köteleűl,

¹⁹mikor kevés számuak, csekélyek és az ő zsellérei valának,

²⁰és nemzettől nemzethez költözének, és egy országból más néphez.

²¹Nem engedé őket senkinek nyomorgatni, hanem megdorgálá érettök a királyokat.

²²Ne illessétek az én fölkentjeimet, és prófétáim ellen ne gonoszkodjatok.

²³Énekeljetek az Úrnak, minden föld, hirdessétek napról napra szabadítását.

²⁴Beszéljétek a nemzetek között dicsőségét; minden nép között az ő csodáit,

²⁵mert nagy az Úr, és igen dicsérendő és rettenetes minden istenek fölött.

²⁶Mert a népek minden istenei bálványok, az Úr pedig alkotta az egeket.

²⁷Hála és magasztalás vagyon előtte; erősség és öröm az ő lakhelyén.

²⁸Adjatok az Úrnak, népek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és uralkodást.

²⁹Adjatok az Úrnak dicsőséget, nevének emeljetek áldozatot, és jőjetek színe elé, és imádjátok az Urat szent ékességében.

³⁰Rendüljön meg orczája előtt az egész föld; mert ő alapította meg a föld kerekségét, hogy ne ingjon.

³¹Vigadjanak az egek, és örvendezzen a föld; és mondják a nemzetek között: az Úr országol!

³²Zúgjon a tenger és a mi azt betölti; örvendezzenek a mezők, és minden, mi azokon vagyon.

³³Akkor mondanak dicséretet az Úr előtt az erdő fái, mert eljő a földet itélni.

³⁴Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló.

³⁵És mondjátok: Szabadíts meg minket, szabadító Istenünk! és gyűjts össze minket, és ments ki a nemzetek közől, hogy hálát adjunk szent nevednek, és örvendezzünk dicséreteidben.

³⁶Áldott legyen Izrael Ura Istene öröktől fogva mindörökké; és mondja az egész nép: Amen! és dicsérje az Urat.

³⁷Ott hagyá tehát az Úr szövetségszekrénye előtt Azafot és atyjafiait, hogy a szekrény előtt szüntelen szolgáljanak naponként és rendjök szerint;

³⁸továbbá Obededomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát, és Obededomot, Iditun fiát és Hózát, ajtónállókká rendelé.

³⁹Szádok papot pedig és az ő pap-atyjafiait az Úr hajléka elé a magashelyen, mely Gábaonban vala;

⁴⁰hogy égőáldozatokat tegyenek az Úrnak az égőáldozat oltárán reggel és este mindazok szerint, a mint megirattak az Úr törvényében, melyet parancsolt Izraelnek;

⁴¹és utána Hémant és Iditunt és a többi választottakat, mindenikét neve szerint, hogy az Úrnak hálát adjanak; mert irgalmassága örökkévaló.

⁴²Hémant is és Iditunt, hogy harsonákat fujjanak, és czimbalmokat pengessenek, és minden hangszerrel énekeljenek az Istennek; Iditun fiait pedig kapusokká tevé.

⁴³És visszatére az egész nép az ő házába, és Dávid is, hogy a maga házát is megáldja.