¹Mikor pedig Dávid az ő házában lakott, mondá Nátán prófétának: Ime én czedrusfaházban lakom; az Úr szövetségszekrénye pedig bőrök alatt vagyon.

²És mondá Nátán Dávidnak: Mind a mi szivedben van, cselekedd meg, mert az Isten veled vagyon.

³Lőn tehát azon éjjel az Isten beszéde Nátánhoz, mondván:

⁴Eredj és szólj az én szolgámnak, Dávidnak: Ezeket mondja az Úr: Nem te építesz nekem lakóházat.

⁵Mert nem laktam házban az időtől, melyen kihoztam Izraelt e napiglan, hanem mindenkor változtattam a hajlék helyeit, és sátorban

⁶laktam egész Izraellel. Vajjon szólottam e Izrael csak egy birájának is, kiknek parancsoltam, hogy népemet legeltessék, és mondottam-e: Miért nem építetek nekem czedrusfa-házat?

⁷Most azért igy szólj az én szolgámnak, Dávidnak: Ezeket mondja a seregek Ura: Én vettelek föl téged, midőn a legeltetésben a nyájat követted, hogy vezére légy az én népemnek, Izraelnek.

⁸És veled voltam, akárhová mentél; és megöltem minden ellenségeidet előtted, és nevet szerzettem neked, mint egynek a nagyok közől, kik híresek a földön.

⁹És helyet adtam az én népemnek, Izraelnek; elplántáltatik ő és benne lakik, és többé ki nem mozdíttatik, a gonoszság fiai sem nyomják el őket, mint eleinte,

¹⁰azon napoktól, melyekben bírákat adtam népemnek, Izraelnek, és megaláztam minden ellenségeidet. Azt hirdetem tehát neked, hogy az Úr neked házat épít.

¹¹És miután eltöltöd napjaidat, hogy atyáidhoz menj, föltámasztom utánad ivadékodat, ki fiaid közől leszen; és megerősítem az ő országát.

¹²Ő fog nekem házat építeni, és megerősítem királyi székét mindörökké.

¹³Én atyja leszek, és ő fiam lesz; és irgalmasságomat nem veszem el tőle, mint elvettem attól, ki előtted volt.

¹⁴És az én házamba és országomba helyezem őt mindörökre, és az ő királyi széke igen erős leszen örökké.

¹⁵Mind az igék szerint és mind e látomás szerint, így szóla Nátán Dávidnak.

¹⁶És mikor eljött Dávid király, és leült az Úr előtt, mondá: Ki vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam, hogy ilyeneket cselekedjél velem?

¹⁷De ez is kevésnek látszott színed előtt, és azért szólottál szolgád háza felől jövendőre is; és tekintélyessé tettél engem minden emberek fölött, Uram Isten!

¹⁸Mit mondhat többé Dávid, midőn ily dicsővé tetted szolgádat, és ismered őt?

¹⁹Uram! a te szolgádért szived szerint cselekedted mind e nagy dolgot, és azt akartad, hogy tudva legyenek minden nagy tetteid.

²⁰Uram! nincs hozzád hasonló, és nincs más Isten tekivüled, mindazok szerint, miket füleinkkel hallottunk;

²¹mert melyik más nép olyan, mint a te néped, Izrael, az egy nemzet a földön, melyhez az Isten ment, hogy megszabadítsa, és maga népévé tegye, és az ő nagy és rettenetes voltával kiűzze a nemzeteket annak színe elől, kit Egyiptomból kiszabadított?

²²És népedet, Izraelt, magad népévé tetted mindörökké, és te Uram! az ő Istene lettél.

²³Most azért Uram! az ige, melyet a te szolgádnak és az ő háza felől szólottál, erősödjék meg mindörökké, és cselekedjél, a mint szólottál.

²⁴És maradjon meg és magasztaltassék föl a te neved mindörökké, és mondassék: A seregek Ura az Izrael Istene, és az ő szolgája, Dávid háza maradandó őelőtte.

²⁵Mert Uram Istenem! te nyitottad meg szolgád fülét, hogy házat építs neki; és szolgád azért talált bizodalmat, hogy imádkozzék előtted.

²⁶Most azért, Uram, te Isten vagy, és szolgádnak annyi sok jót szólottál,

²⁷és elkezdetted megáldani szolgád házát, hogy mindenkor előtted legyen: mert Uram a te áldásoddal áldott lesz mindörökké.