¹Én is, mikor hozzátok jöttem, atyámfiai! nem jöttem a beszédnek vagy bölcseségnek fönségével, hirdetvén nektek a Krisztus bizonyságtételét;

²mert nem véltem közöttetek valamit tudni, hanem csak Jézus Krisztust, és pedig a megfeszítettet.

³És én erőtlenségben és félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok.

⁴És az én beszédem és tanításom nem az emberi bölcseség hitető igéiben, hanem a léleknek és erőnek megmutatásában állott;

⁵hogy a ti hitetek ne legyen az emberek bölcseségében, hanem az Isten erejében.

⁶Bölcseséget hirdetünk azonban mi is a tökéletesek között; de nem a világ, sem a világi fejedelmek bölcseségét, kik megsemmisűlnek,

⁷hanem hirdetjük az Istennek titokteljes, elrejtett bölcseségét, melyet Isten világ kezdetétől elrendelt a mi dicsőségünkre,

⁸melyet senki e világ fejedelmei közől nem ismert meg; mert ha megismerték volna, soha a dicsőség Urát meg nem feszítették volna.

⁹De a mint írva vagyon: Hogy szem nem látta, fül nem hallotta, sem az ember szivébe föl nem hatott, mit Isten azoknak készített, kik őt szeretik,

¹⁰nekünk pedig kijelentette Isten az ő Lelke által; mert a Lélek átvizsgál mindent, még az Isten mélységes titkait is.

¹¹Mert ki tudja az emberek közől, a mik az emberben vannak, hanem csak az ember lelke, ki őbenne vagyon? Úgy a mik Istenben vannak is, senki sem tudja, hanem csak az Isten Lelke.

¹²Mi pedig nem e világ lelkét vettük, hanem azon Lelket, ki Istentől vagyon, hogy megtudjuk, a miket Isten nekünk ajándékozott.

¹³A mikről beszélünk is, nem az emberi bölcseség tudós igéivel, hanem a Szentlélek tanítása szerint, a lelkiekről lelkiképen szólunk.

¹⁴De a test szerint való ember, nem fogja föl azt, mi Isten Lelkéé, mert az bolondság előtte, és nem értheti, mert azt lélek szerint kell megitélni.

¹⁵A lelki pedig mindent megitél, és ő senkitől sem itéltetik meg.

¹⁶Mert ki ismerte át az Úr értelmét, hogy oktathatná őt? Minálunk pedig a Krisztus értelme vagyon.