¹Pál, Jézus Krisztusnak hivatott apostola az Isten akarata által, és Szosztenes, atyafitársa,

²Isten egyházának, mely Korintusban vagyon, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a hivatott szenteknek, mindazokkal együtt, kik segítségűl híják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, mind az ő helyökön, mind a miénken…

³Kegyelem nektek és békeség az Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

⁴Hálát adok Istenemnek mindenkor érettetek, Isten azon malasztjáért, mely nektek adatott Krisztus Jézusban;

⁵hogy mindenben gazdagok lettetek általa, minden igében és minden tudományban;

⁶a mint Krisztus bizonyságtétele megerősíttetett tibennetek;

⁷úgy hogy semminemű malaszt hijával nem vagytok, várván a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését,

⁸ki meg is erősít titeket mindvégig a feddhetlenségben a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetele napjára.

⁹Hűséges az Isten, ki által hivattatok az ő Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak társaságába.

¹⁰Kérlek pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért, hogy azonegyet valljátok mindnyájan, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem tökéletesen azonegy értelemben és itéletben legyetek.

¹¹Mert jelentetett nekem tifelőletek, atyámfiai, a Kloéhez tartozóktól, hogy versengések vannak közöttetek.

¹²Értem pedig azt, hogy közőletek mindenik így szól: Én ugyan Pálé vagyok, én pedig Apolloé, én pedig Kéfásé, én pedig Krisztusé.

¹³Megoszlott-e Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-e meg értetek? vagy Pál nevében vagytok-e megkeresztelve?

¹⁴Hálát adok Istennek, hogy Krispuson és Kájuson kivül senkit sem kereszteltem közőletek,

¹⁵nehogy azt mondja valaki, hogy az én nevemben vagytok megkeresztelve.

¹⁶De még Stefana házát is én kereszteltem meg; azonkivül nem tudom, hogy mást valakit kereszteltem volna.

¹⁷Mert nem keresztelni küldött engem Krisztus, hanem az evangéliomot hirdetni; s ezt sem az íge bölcseségében, hogy hiába való ne legyen a Krisztus keresztje.

¹⁸Mert a kereszt igéje az elveszendőknek ugyan bolondság; azoknak pedig, kik üdvözűlnek, azaz, nekünk, Isten ereje.

¹⁹Mert írva vagyon: Elvesztem a bölcsek bölcseségét, és az okosak okosságát megvetem.

²⁰Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világ vizsgálója? Nem tette-e bolonddá Isten e világ bölcseségét?

²¹Mert mivelhogy az Isten bölcseségében, meg nem ismerte Istent a világ az ő bölcsesége által, tetszett Istennek esztelenségnek látszó tanítás által üdvözíteni a hivőket.

²²Mert a zsidók jeleket kívánnak; a görögök bölcseséget keresnek;

²³mi pedig a megfeszített Krisztust hirdetjük, a zsidóknak ugyan botránkozást, a pogányoknak pedig bolondságot;

²⁴azonban a hivatott zsidóknak és görögöknek Krisztust, az Isten erejét és az Isten bölcseségét;

²⁵mert mi az Istenben (előttök) bolondság, bölcsebb az embereknél; és mi az Istenben (szerintök) erőtlenség; erősebb az embereknél.

²⁶Mert tekintsétek a ti hivatástokat, atyámfiai! hogy nem sokan vannak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek;

²⁷hanem kiket a világ balgatagoknak tart, azokat választotta Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;

²⁸és a világ nemteleneit és megvetetteit választotta Isten, és azt, mi semmi, hogy lerontsa a mi valami;

²⁹hogy egy ember se dicsekedjék az ő színe előtt.

³⁰Ti pedig őáltala vagytok Krisztus Jézusban, ki nekünk az Istentől bölcseség és igazság, megszentelés és váltság lett,

³¹hogy a mint írva vagyon, a ki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.