¹Mit látsz Szulamitban, mint a táborok rendeit? Mely szépek a te lépéseid a sarukban, fejedelmi leány! Tomporaid összefoglalásai, mint a mester kezétől készített kösöntyűk.

²Köldököd kerekded csésze, mely soha nem szűkölködik italban. Hasad, mint a liliomokkal kerített búzaasztag.

³Két emlőd, mint a vadkecske iker-fiacskái.

⁴Nyakad, mint az elefántcsontból való torony; szemeid mint a heszeboni halastavak, melyek a sokaság leányának kapujában vannak; orrod, mint a Libanon tornya, mely Damaskus felé néz.

⁵Fejed, mint a Karmél, és fejed haja mint a királynak redőkbe kötött bibora.

⁶Mely szép vagy, és mely ékes, én szerelmesem a gyönyörűségekben!

⁷Termeted a pálmafához hasonlít és emlőid a szőllőgerezdekhez.

⁸Mondám: Fölhágok a pálmafára, és megfogom annak gyümölcseit; és olyanok lesznek emlőid, mint a szőllőgerezdek, és szád illata, mint az almáké.

⁹Torkod, mint az igen jó bor, – méltó az én szerelmesem italára, és hogy ajkai és fogai izleljék.

¹⁰Én az én szerelmesemé, és az ő óhajtása énhozzám.

¹¹Jer, szerelmesem! menjünk ki a mezőre, mulassunk a tanyákon.

¹²Reggel keljünk fel a szőllőkbe, lássuk, ha virágzik a szőllő, ha a virágok gyümölcsöt termenek, ha virágzanak a gránátalmák; ott adom neked emlőimet.

¹³A mandragórák illatoznak; kapuinkban mindenféle almák, ujakat és ókat tartottam neked, én szerelmesem!