¹Jőjön szerelmesem az ő kertébe, és egyék almái gyümölcséből. (Vőlegény). Eljöttem kertembe, én húgom, jegyesem! Hogy learassam mirrhámat fűszereimmel együtt, hogy lépesmézet egyem mézemmel, boromat igyam tejemmel; egyetek barátaim, és igyatok, és részegűljetek meg, szeretteim!

²(Menyasszony). Én alszom, de szivem vigyáz. Az én szerelmes zörgetőmnek szava. – (Vőlegény). Nyisd ki nekem, húgom, szeretőm, galambom, szeplőtelenem! mert rakva fejem harmattal, és hajfürteim éjjeli csöppekkel.

³(Menyasszony). Levetettem köntösömet, mint öltözzem ismét abba? megmostam lábaimat, mint szennyezzem be azokat?

⁴Az én szerelmesem benyujtá kezét a hasadékon, és testem reszketett az ő illetésére.

⁵Felkelék, hogy kinyissam szerelmesemnek; s kezeimről mirrha csepegett, és ujjaim rakvák választott mirrhával.

⁶Ajtóm zárát kinyitám szerelmesemnek; ő pedig eltért és eltávozott. Lelkem olvadozott, midőn szóla; kerestem, és nem találtam őt; hivám, és nem felelt nekem.

⁷Elétaláltak az őrök, kik a várost körűljárják; megvertek engem, és megsebzettek; elvevék tőlem palástomat a kőfal őrei.

⁸Kényszerítlek titeket, Jerusalem leányai! ha megtaláljátok az én szerelmesemet, vigyétek hirűl neki, hogy a szerelem miatt ellankadok.

⁹(Leányok). Minő a te szerelmesed a szerelmesek fölött? oh te legszebbje az asszonyoknak! Minő a te szerelmesed a szerelmesek fölött, hogy így kényszerítesz minket?

¹⁰(Menyasszony). Az én szerelmesem fehér és piros, választott ezrek közől.

¹¹Feje színarany, haja, mint a pálmafa lombjai, fekete, mint a holló.

¹²Szemei, mint a patakok melletti galambokéi, melyek tejben fürdettek, és a bőséges folyam mellett ülnek.

¹³Orczái, mint a fűszerárusoktól ültetett fűszer-táblák. Ajkai mint szín-mirrhát csepegő liliomok.

¹⁴Kezei gömbölyegek aranyból, tele jáczintokkal. Teste zafirokkal ékes elefántcsont.

¹⁵Szárai arany talapokra épített márványoszlopok. Alakja, mint a Libanoné, választott, mint a czédrusok.

¹⁶Az ő torka igen édes, és ő egészen kivánatos. Ilyen az én szerelmesem, s ez az én barátom, Jerusalem leányai!

¹⁷(Leányok). Hova ment a te szerelmesed? oh legszebbje az asszonyoknak! Hova tért a te szerelmesed? keressük őt veled együtt.