¹(Vőlegény). Mely szép vagy, én barátném! mely szép vagy! Szemeid galambszemek azonkivűl, mi belűl rejtezik. Hajad, mint a kecskenyájak, melyek Gálaád hegyéről jőnek föl.

²Fogaid mint a megnyirt nyájak, melyek feljőnek az úsztatóból, mindenik kettős fajzattal, és meddő nincs közöttök.

³Ajkaid, mint a bibor szalag, és beszéded édes. Mint a gránátalma czikke a te orczáid, azon kivűl, mi belűl rejtezik.

⁴Nyakad, mint Dávid tornya, mely bástyákkal építtetett; ezer paizs függ arról, az erősök egész fegyverzete.

⁵Két emlőd mint a vadkecske iker-fiacskái, melyek liliomok között legelnek.

⁶Mig föltünik a nap, és elmúlnak az árnyak, elmegyek a mirrha-hegyre és a tömjén-halomra.

⁷Egészen szép vagy, én barátném! és szeplő nincs tebenned.

⁸Jőj le a Libanonról, én jegyesem! jőj le a Libanonról, jőj le, megkoronáztatol! (jőj le) Amana hegyéről, Szanir és Hermon tetejéről, az oroszlánok barlangjaiból, a párduczok hegyeiről.

⁹Megsebesítetted szivemet, én húgom, jegyesem! megsebesítetted szivemet egy szemeddel, és nyakad egy hajfürtével.

¹⁰Mely szépek a te emlőid, én húgom, jegyesem! szebbek emlőid a bornál, és keneteid illata minden fűszer fölött.

¹¹Lépesméz csöpög ajakidról, én jegyesem! méz és tej van nyelved alatt; és ruháid illata, mint a tömjén illata.

¹²Berekesztett kert (vagy) én húgom, jegyesem! berekesztett kert, bepecsételt kútforrás.

¹³Csemetéid, a gránát almafák paradicsoma, almagyümölcseikkel, cziprusok nárdusszal,

¹⁴nárdusz és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, a Libanon minden fájával mirrha és áloe minden drága kenettel,

¹⁵kertek kútforrása, élővizek kútja, melyek rohanva folynak a Libanonról.

¹⁶(Menyasszony). Kelj föl, éjszaki szél! és jőj elé, déli szél! járd át kertemet, és terjedjenek annak fűszerei.