¹Minden főpap ugyanis az emberek közül való és az emberek képviseletére van rendelve az Isten tiszteletével kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be a bűnökért.

²Így elnéző tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert maga is a gyöngeség rabja.

³Ezért, mint a népért, saját bűneiért is kell áldozatot bemutatnia.

⁴Senki sem vállalhatja ezt a tisztséget, csak az, akit Isten meghív, mint Áront.

⁵Így Krisztus nem önmagát emelte a főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én Fiam vagy, én ma szültelek.”

⁶Másutt pedig így szól:
„Pap vagy te mindörökké,
Melkizedek rendje szerint.”

⁷Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált.

⁸Annak ellenére, hogy (Isten) Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet.

⁹Művét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki,

¹⁰mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint.

¹¹Erről még sokat kellene mondanunk, de nehéz megmagyarázni, mert közömbösen hallgatjátok.

¹²Jelenleg már tanítóknak kellene lennetek, s ehelyett ismét arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak. Tejre van szükségtek, nem szilárd eledelre.

¹³Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még csecsemő.

¹⁴A tökéletesnek, aki gyakorlattal jól kiművelt képességet szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.