¹Óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van a békességébe való bejutás ígérete.

²Mi éppúgy hírül vettük ugyanis az evangéliumot, mint ők, de nekik nem használt az igehirdetés, mert nem tartottak azokkal, akik hittel hallgatták.

³Mi viszont azért
lépünk be békességébe, mert hívőkké lettünk. Azt mondja ugyanis:
„Haragban esküdtem eskümet:
ők meg nem látják békességemet!”

⁴Egy helyütt ugyanis a hetedik napról azt mondja: „A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját.”

⁵Itt viszont: „Ők meg nem látják békességemet!”

⁶Hátra van tehát, hogy némelyek még bejussanak. Azok pedig, akik először vették hírül az evangéliumot, hitetlenségük miatt nem jutottak be.

⁷Ezért ismét kijelölt egy napot, egy „mát” , Dávid által ugyanis annyi idő múltán azt mondja, mint föntebb:
„Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára:
meg ne keményítsétek szíveteket.”

⁸Ha Józsue megszerezte volna nekik a békességet, nem szólt volna később egy másik napról.

⁹Ezért marad meg a szombati nyugalom Isten népe számára.

¹⁰Aki ugyanis belép az ő nyugalmába, az abbahagyja munkáját, mint Isten a magáét.

¹¹Iparkodjunk tehát bejutni abba a nyugalomba, nehogy közületek valaki kövesse a hitetlenség példáját és elvesszen.

¹²Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol és szétválaszt lelket meg szellemet, ízet és velőt. Ítél a szív gondolatairól és érzületéről.

¹³Előtte teremtmény láthatatlan nem marad, szemében minden födetlen és nyílt. Neki tartozunk számadással.

¹⁴Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitben.

¹⁵Főpapunk ugyanis nem olyan, aki ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el.

¹⁶Lépjünk tehát bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.