Bevezetés

¹Miután többféleképpen és különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz,

²e végső korszakban Fia által szólt hozzánk. Őt rendelte a mindenség örökösévé, hiszen általa teremtette a világot is.

³Dicsőségének kisugárzása és lényének képmása ő, aki hathatós szavával fenntartja a mindenséget. Miután pedig a bűntől megváltott, az isteni Fölség jobbjára ült a magasságban,

Krisztus személyének fölsége

⁴s annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel az övéknél különb nevet örökölt.

Krisztus kiválóbb az angyaloknál.

⁵Ugyan melyik angyalnak mondta valaha Isten: „Az én Fiam vagy, én ma szültelek”? Vagy pedig:
„Én atyja leszek, ő meg a Fiam”?

⁶Mikor aztán elsőszülöttjét bevezeti a világba, azt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala.”

⁷Az angyalokról viszont:
„A gyors szelek a te angyalaid,
tüzes villámok szolganépeid.”

⁸Fiának ellenben:
„Trónod, Isten, áll örök időre,
királyi pálcád igazság vesszője,

⁹szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened,
a vigasságnak olajával,
minden barátaid felett.”

¹⁰Továbbá:
„Kezdetben, Uram, a földet teremtetted,
az egek a te kezedből születtek,

¹¹elmúlnak mindezek, te megmaradsz,
mint ócska köntös, úgy avulnak el,

¹²mindent mint rossz ruhát a változásnak adsz,
te pedig ugyanaz vagy,
és éveid nem fogyatkoznak el.”

¹³Ugyan melyik angyalnak mondta valaha:
„Jobbom felől foglalj helyet,
míg lábad alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet.”

¹⁴Ugye szolgáló lelkek ők valamennyien? Küldetésüket azoknak szolgálatára kapták, akik örökölni fogják az üdvösséget.