A főtanács határozata.

Az utolsó vacsora

¹Miután Jézus ezt a tanítását befejezte, így szólt tanítványaihoz:

²„Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz s az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy keresztre feszítsék.”

³Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában.

⁴Tanácsot tartottak, hogyan foghatnák el s ölhetnék meg Jézust cselvetéssel.

⁵Megjegyezték ugyanis: „Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a nép között.”

Jézus Betániában.

⁶Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott,

⁷odajött hozzá egy asszony. Alabástromedényben drága illatos olajat hozott, s az asztalhoz telepedett Jézus fejére öntötte.

⁸Ennek láttára a tanítványok elégedetlenkedtek. „Mire való ez a pazarlás? – mondták.

⁹Drágán el lehetett volna adni ezt, árát ki lehetett volna osztani a szegények közt.”

¹⁰Jézus észrevette és így szólt hozzájuk: „Mit bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.

¹¹Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.

¹²Ha ő most megkente testemet ezzel az olajjal, a temetésemre tette.

¹³Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”

Júdás eladja Mesterét.

¹⁴Ezután egy a tizenkettő közül, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz és így szólt:

¹⁵„Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom nektek őt?” Azok harminc ezüstpénzt fizettek neki.

¹⁶Attól fogva csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltathassa őt nekik.

A húsvéti vacsora.

¹⁷A kovásztalan kenyér első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?”

¹⁸Ő így felelt: menjetek a városba egy bizonyos emberhez és mondjátok neki: a mester üzeni: közel az időm, nálad tartom tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.”

¹⁹A tanítványok úgy tettek, amint Jézus meghagyta nekik s el is készítették a húsvéti vacsorát.

²⁰Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával).

²¹Étkezés közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem.”

²²Erre igen elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok, Uram?”

²³Ő így válaszolt: „Aki most velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem.

²⁴Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”

²⁵Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok, Mester?” „De te vagy” – felelte.

Az eukarisztia alapítása.

²⁶Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!”

²⁷Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik:

²⁸„Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára.

²⁹Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”

Péter tagadásának megjövendölése.

³⁰Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.

³¹Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem az éjjel. Írva van ugyanis: megverem a pásztort, s elszélednek a nyáj juhai.

³²De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.”

³³Péter erre így fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én meg nem botránkozom soha.”

³⁴Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” De Péter tovább erősködött:

Jézus szenvedése

³⁵„Ha meg is kell halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkozott a többi tanítvány is.

Jézus halálfélelme.

³⁶Közben Jézus a Getszemáni nevű majorba érkezett velük.

³⁷„Üljetek le itt, amíg tovább megyek s imádkozom”, mondta tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával.

³⁸Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. „Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.”

³⁹Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.”

⁴⁰Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Rászólt Péterre: „Így hát egy óra hosszat sem tudtatok virrasztani velem?

⁴¹Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.”

⁴²Másodszor is elvonult és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el (ez a kehely) anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.”

⁴³Mikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült.

⁴⁴Erre otthagyta őket, ismét elment s harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

⁴⁵Aztán visszatért tanítványaihoz és így szólt: „Aludjatok csak és nyugodjatok! Itt az óra! Az Emberfia bűnösök kezébe kerül.

⁴⁶Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.”

Jézust elfogják.

⁴⁷Még beszélt, mikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.

⁴⁸Az áruló jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, mondta, ő az, fogjátok el.”

⁴⁹Azzal mindjárt Jézushoz lépett: „Üdvöz légy, Mester!” – szólt és megcsókolta.

⁵⁰Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették.

⁵¹Jézus egyik kísérője kardjához kapott, kirántotta és rásújtva a főpap szolgájára, levágta fülét.

⁵²Jézus azonban rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.

⁵³Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném?

⁵⁴De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?”

⁵⁵A csapathoz pedig abban az órában e szavakkal fordult Jézus: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el.

⁵⁶Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták őt és elfutottak.

Jézus a főtanács előtt.

⁵⁷Akik elfogták Jézust, Kajafás főpaphoz hurcolták. Ott gyülekeztek az írástudók és a nép vénei.

⁵⁸Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét.

⁵⁹A főpapok az egész főtanáccsal együtt hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék.

⁶⁰De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végre két (hamis tanú) jött s így szólt:

⁶¹„Ez azt állította: le tudom rontani Isten templomát és három nap alatt fölépítem azt.”

⁶²A főpap erre fölkelt és megkérdezte: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” Jézus hallgatott.

⁶³A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítelek az élő Istenre: mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten fia?”

⁶⁴„Én vagyok”, felelte Jézus. „Mondom azonban nektek: látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.”

⁶⁵A főpap erre megszaggatta ruháját: „Káromkodott! – kiáltotta. Mi szükségünk van még tanúkra?

⁶⁶Most magatok is hallhattátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok így kiáltottak: „Méltó a halálra!”

⁶⁷Erre arcul köpdösték és ököllel ütötték, mások pedig arcul verték és azt mondták:

⁶⁸„Találd ki, Messiás: ki ütött rád?”

Péter tagadása.

⁶⁹Miközben Péter kinn ült az udvaron, odalépett hozzá egy cselédlány és megjegyezte: „Te is a galileai Jézussal voltál.”

⁷⁰De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.”

⁷¹Mikor aztán kifelé készült a kapun, meglátta őt egy másik cselédlány és szólt az ottlévőknek:

⁷²„Ez is a názáreti Jézussal volt.” Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.”

⁷³Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen kiejtésed is elárul.”

⁷⁴Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Akkor mindjárt megszólalt a kakas.

⁷⁵Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment és keserves sírásra fakadt.