A főtanács határozata.

Az utolsó vacsora

1Miután Jézus ezt a tanítását befejezte, így szólt tanítványaihoz:

2„Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz s az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy keresztre feszítsék.”

3Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában.

4Tanácsot tartottak, hogyan foghatnák el s ölhetnék meg Jézust cselvetéssel.

5Megjegyezték ugyanis: „Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a nép között.”

Jézus Betániában.

6Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott,

7odajött hozzá egy asszony. Alabástromedényben drága illatos olajat hozott, s az asztalhoz telepedett Jézus fejére öntötte.

8Ennek láttára a tanítványok elégedetlenkedtek. „Mire való ez a pazarlás? – mondták.

9Drágán el lehetett volna adni ezt, árát ki lehetett volna osztani a szegények közt.”

10Jézus észrevette és így szólt hozzájuk: „Mit bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.

11Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.

12Ha ő most megkente testemet ezzel az olajjal, a temetésemre tette.

13Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”

Júdás eladja Mesterét.

14Ezután egy a tizenkettő közül, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz és így szólt:

15„Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom nektek őt?” Azok harminc ezüstpénzt fizettek neki.

16Attól fogva csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltathassa őt nekik.

A húsvéti vacsora.

17A kovásztalan kenyér első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?”

18Ő így felelt: menjetek a városba egy bizonyos emberhez és mondjátok neki: a mester üzeni: közel az időm, nálad tartom tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.”

19A tanítványok úgy tettek, amint Jézus meghagyta nekik s el is készítették a húsvéti vacsorát.

20Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával).

21Étkezés közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem.”

22Erre igen elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok, Uram?”

23Ő így válaszolt: „Aki most velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem.

24Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”

25Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok, Mester?” „De te vagy” – felelte.

Az eukarisztia alapítása.

26Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!”

27Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik:

28„Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára.

29Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”

Péter tagadásának megjövendölése.

30Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.

31Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem az éjjel. Írva van ugyanis: megverem a pásztort, s elszélednek a nyáj juhai.

32De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.”

33Péter erre így fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én meg nem botránkozom soha.”

34Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” De Péter tovább erősködött:

Jézus szenvedése

35„Ha meg is kell halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkozott a többi tanítvány is.

Jézus halálfélelme.

36Közben Jézus a Getszemáni nevű majorba érkezett velük.

37„Üljetek le itt, amíg tovább megyek s imádkozom”, mondta tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával.

38Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. „Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.”

39Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.”

40Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Rászólt Péterre: „Így hát egy óra hosszat sem tudtatok virrasztani velem?

41Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.”

42Másodszor is elvonult és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el (ez a kehely) anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.”

43Mikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült.

44Erre otthagyta őket, ismét elment s harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

45Aztán visszatért tanítványaihoz és így szólt: „Aludjatok csak és nyugodjatok! Itt az óra! Az Emberfia bűnösök kezébe kerül.

46Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.”

Jézust elfogják.

47Még beszélt, mikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.

48Az áruló jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, mondta, ő az, fogjátok el.”

49Azzal mindjárt Jézushoz lépett: „Üdvöz légy, Mester!” – szólt és megcsókolta.

50Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették.

51Jézus egyik kísérője kardjához kapott, kirántotta és rásújtva a főpap szolgájára, levágta fülét.

52Jézus azonban rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.

53Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném?

54De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?”

55A csapathoz pedig abban az órában e szavakkal fordult Jézus: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el.

56Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták őt és elfutottak.

Jézus a főtanács előtt.

57Akik elfogták Jézust, Kajafás főpaphoz hurcolták. Ott gyülekeztek az írástudók és a nép vénei.

58Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét.

59A főpapok az egész főtanáccsal együtt hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék.

60De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végre két (hamis tanú) jött s így szólt:

61„Ez azt állította: le tudom rontani Isten templomát és három nap alatt fölépítem azt.”

62A főpap erre fölkelt és megkérdezte: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” Jézus hallgatott.

63A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítelek az élő Istenre: mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten fia?”

64„Én vagyok”, felelte Jézus. „Mondom azonban nektek: látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.”

65A főpap erre megszaggatta ruháját: „Káromkodott! – kiáltotta. Mi szükségünk van még tanúkra?

66Most magatok is hallhattátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok így kiáltottak: „Méltó a halálra!”

67Erre arcul köpdösték és ököllel ütötték, mások pedig arcul verték és azt mondták:

68„Találd ki, Messiás: ki ütött rád?”

Péter tagadása.

69Miközben Péter kinn ült az udvaron, odalépett hozzá egy cselédlány és megjegyezte: „Te is a galileai Jézussal voltál.”

70De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.”

71Mikor aztán kifelé készült a kapun, meglátta őt egy másik cselédlány és szólt az ottlévőknek:

72„Ez is a názáreti Jézussal volt.” Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.”

73Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen kiejtésed is elárul.”

74Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Akkor mindjárt megszólalt a kakas.

75Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment és keserves sírásra fakadt.