Példabeszéd a tíz szűzről.

¹Akkor hasonlít majd a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpával kezükben a vőlegény elé mentek. Öt közülük balga volt, öt pedig okos.

²A balgák elvitték ugyan lámpásaikat,

³de olajat nem vittek magukkal.

⁴Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek korsóikban.

⁵Mivel a vőlegény késett, valamennyi elálmosodott és elaludt.

⁶Éjfélkor kiáltás hallatszott: jön a vőlegény! Menjetek ki elébe!

⁷Erre a szüzek mind fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat.

⁸A balgák kérték az okosokat: adjatok egy kis olajat! Lámpásaink kialvóban vannak.

⁹Nem adunk, felelték az okosak, különben nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.

¹⁰Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel bezárult az ajtó.

¹¹Később megérkezett a többi szűz is: Uram, uram, nyiss ki! – kiáltották. De ő így válaszolt:

¹²bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.

¹³Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.

Példabeszéd a talentumokról.

¹⁴Úgy lesz akkor, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készül. Összehívta szolgáit s átadta nekik vagyonát.

¹⁵Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán elutazott.

¹⁶Aki öt talentumot kapott, menten kereskedni kezdett vele és másik ötöt nyert rajta.

¹⁷Ugyanígy, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett.

¹⁸Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott és elrejtette urának pénzét.

¹⁹Hosszú idő múlva megjött a szolgák ura és számadást tartott velük.

²⁰Jött, aki öt talentumot kapott, és fölmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta.

²¹Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.

²²Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem.

²³Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondotta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.

²⁴Végre jött az is, aki csak egy talentumot kapott és így szólt: Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál.

²⁵Ezért félelmemben menten a földbe ástam talentumodat. Itt van, ami a tiéd.

²⁶Te haszontalan, lusta szolga! – kiáltott rá ura, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam?

²⁷Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltónak, hogy hazatérve kamatostul kapjam vissza a magamét.

²⁸Vegyétek csak el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!

²⁹Mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.

³⁰Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Az utolsó ítélet.

³¹Mikor eljön dicsőségében az Emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján.

³²Elébe gyűlnek az összes nemzetek. Ő pedig elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól.

³³A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.

³⁴Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai!
Vegyétek birtokba a világ kezdetétől
nektek készített országot,

³⁵mert éheztem és ennem adtatok,
szomjaztam és innom adtatok,
vándor voltam és befogadtatok,

³⁶mezítelen és fölruháztatok,
beteg voltam és meglátogattatok,
börtönben voltam és fölkerestetek.

³⁷Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesnek, hogy tápláltunk volna, vagy szomjasnak, hogy inni adtunk volna?

³⁸Mikor láttunk vándornak, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna?

³⁹Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy fölkerestünk volna?

⁴⁰A király pedig így felel: Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Azután így szól a balján állókhoz:

⁴¹Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre,
amely az ördögnek és angyalainak készült,

⁴²mert éheztem, de ennem nem adtatok,
szomjaztam, de innom nem adtatok,

⁴³vándor voltam, de be nem fogadtatok,
mezítelen, de föl nem ruháztatok,
beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek.

⁴⁴Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked?

⁴⁵Ő azonban így felel: Bizony mondom nektek: amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek közül, velem nem tettétek.

⁴⁶Ezek örök büntetésre jutnak, az igazak pedig örök életre.