Jézust Pilátushoz viszik.

¹Mikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsra ültek össze és elhatározták, hogy halálra adják Jézust.

²Megkötözve elvezették és kiszolgáltatták (Poncius) Pilátus helytartónak.

Júdás öngyilkossága.

³Mikor júdás, az áruló, látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek:

⁴„Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. A te dolgod.”

⁵Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, aztán elment és fölakasztotta magát.

⁶A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.”

⁷Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek temetkezési helyéül.

⁸Ezért hívják azt a telket ma is (Hakeldámának, vagyis) vérmezőnek.

⁹Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Fogták a harminc ezüstpénzt,
a fölbecsültnek árát,
kit Izrael fiai becsültek ennyire,

¹⁰és a fazekas telkéért adták oda.
Így parancsolta meg nekem az Úr.”

Jézus Pilátus előtt.

¹¹Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte Jézus.

¹²A főpapok és vének vádaskodására azonban semmit sem felelt.

¹³Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De ő egyetlen szavukra sem felelt.

¹⁴Ez igen meglepte a helytartót.

¹⁵Szokásban volt, hogy az ünnep napján a helytartó szabadon bocsásson egy rabot a nép kívánsága szerint.

¹⁶Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták.

¹⁷Pilátus megkérdezte az egybegyűlteket: „Mit akartok, kit bocsássak el, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”

¹⁸Tudta ugyanis, hogy irigységből állították eléje.

¹⁹Miközben ott ült ítélőszékén, felesége ezt az üzenetet küldte neki: „Semmi dolgod se legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat szenvedtem miatta.”

²⁰A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig ítéltessék el.

²¹A helytartó tehát megkérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást”, kiáltották.

²²Pilátus tovább kérdezte: „Mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mindnyájan azt kiáltották: „Keresztre vele!” „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte.

²³Azok még hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!”

²⁴Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt még nagyobb zavargás támad. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép előtt: „Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában, szólt. A ti dolgotok.”

²⁵Erre az egész nép így kiáltott: „Vére rajtunk és fiainkon!”

²⁶Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék.

Jézust tövissel megkoronázzák.

²⁷Ezután a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra és köréje gyűjtötték az egész csapatot.

²⁸Levetkőztették és bíborszínű köpenyt vetettek rá.

²⁹Majd tövisből koronát fontak, fejére tették és nádszálat adtak jobb kezébe. Aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták:

³⁰„Üdvöz légy, zsidók királya!” Közben leköpdösték és fejét náddal verték.

Jézust keresztre feszítik.

³¹Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék.

³²Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet.

³³Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve.

³⁴Ott epével kevert bort adtak neki inni.

³⁵De mikor megízlelte nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették és sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a próféta jövendölt: „Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.”)

³⁶Aztán leheveredtek és őrizték őt.

³⁷Feje fölé tették az elitélésének okát jelző táblát: „Ez Jézus, a zsidók királya.”

³⁸Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.

³⁹Az arra járók káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták:

⁴⁰„Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!”

⁴¹Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is:

⁴²„Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki.

⁴³Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok.”

⁴⁴Ugyanígy szidalmazták őt a vele együtt megfeszített rablók is.

Jézus halála.

⁴⁵A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön.

⁴⁶Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?”

⁴⁷Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.”

⁴⁸Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki.

⁴⁹A többiek pedig hozzáfűzték „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.”

⁵⁰Erre Jézus ismét hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét.

⁵¹Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,

⁵²a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt.

⁵³Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek.

⁵⁴A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban az Isten Fia volt”, mondták.

⁵⁵Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték.

⁵⁶Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.

Jézust sírba helyezik.

⁵⁷Mikor már estére járt az idő, jött egy József nevű arimateai gazdag ember, aki maga is Jézus tanítványa volt.

⁵⁸Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki (a testet).

⁵⁹József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta

⁶⁰és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített és elment.

⁶¹Mária Magdolna és a másik Mária azonban ottmaradtak és leültek a sírral szemben.

A sír őrsége.

⁶²Másnap, a készület napja után, egybegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál

⁶³és figyelmeztették: „Uram, emlékezünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: harmadnapra föltámadok.

⁶⁴Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, hogy tanítványai oda ne menjenek és el ne lopják őt s azt mondják a népnek: föltámadt halottaiból. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.”

⁶⁵„Van őrségtek, válaszolta Pilátus, menjetek, őrizzétek ti, ahogy tudjátok.”

⁶⁶Azok elmentek és őrséget állítottak a sírhoz, miután lepecsételték a követ.

⁶⁷

Jézust Pilátushoz viszik.

⁶⁸Megkötözve elvezették és kiszolgáltatták (Poncius) Pilátus helytartónak.

⁶⁹

Júdás öngyilkossága.

⁷⁰„Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. A te dolgod.”

⁷¹Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, aztán elment és fölakasztotta magát.

⁷²A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.”

⁷³Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek temetkezési helyéül.

⁷⁴Ezért hívják azt a telket ma is (Hakeldámának, vagyis) vérmezőnek.

⁷⁵Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Fogták a harminc ezüstpénzt,
a fölbecsültnek árát,
kit Izrael fiai becsültek ennyire,

⁷⁶és a fazekas telkéért adták oda.
Így parancsolta meg nekem az Úr.”

⁷⁷

Jézus Pilátus előtt.

⁷⁸A főpapok és vének vádaskodására azonban semmit sem felelt.

⁷⁹Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De ő egyetlen szavukra sem felelt.

⁸⁰Ez igen meglepte a helytartót.

⁸¹Szokásban volt, hogy az ünnep napján a helytartó szabadon bocsásson egy rabot a nép kívánsága szerint.

⁸²Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták.

⁸³Pilátus megkérdezte az egybegyűlteket: „Mit akartok, kit bocsássak el, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”

⁸⁴Tudta ugyanis, hogy irigységből állították eléje.

⁸⁵Miközben ott ült ítélőszékén, felesége ezt az üzenetet küldte neki: „Semmi dolgod se legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat szenvedtem miatta.”

⁸⁶A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig ítéltessék el.

⁸⁷A helytartó tehát megkérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást”, kiáltották.

⁸⁸Pilátus tovább kérdezte: „Mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mindnyájan azt kiáltották: „Keresztre vele!” „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte.

⁸⁹Azok még hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!”

⁹⁰Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt még nagyobb zavargás támad. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép előtt: „Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában, szólt. A ti dolgotok.”

⁹¹Erre az egész nép így kiáltott: „Vére rajtunk és fiainkon!”

⁹²Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék.

⁹³

Jézust tövissel megkoronázzák.

⁹⁴Levetkőztették és bíborszínű köpenyt vetettek rá.

⁹⁵Majd tövisből koronát fontak, fejére tették és nádszálat adtak jobb kezébe. Aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták:

⁹⁶„Üdvöz légy, zsidók királya!” Közben leköpdösték és fejét náddal verték.

⁹⁷

Jézust keresztre feszítik.

⁹⁸Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet.

⁹⁹Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve.

¹⁰⁰Ott epével kevert bort adtak neki inni.

¹⁰¹De mikor megízlelte nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették és sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a próféta jövendölt: „Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.”)

¹⁰²Aztán leheveredtek és őrizték őt.

¹⁰³Feje fölé tették az elitélésének okát jelző táblát: „Ez Jézus, a zsidók királya.”

¹⁰⁴Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.

¹⁰⁵Az arra járók káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták:

¹⁰⁶„Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!”

¹⁰⁷Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is:

¹⁰⁸„Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki.

¹⁰⁹Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok.”

¹¹⁰Ugyanígy szidalmazták őt a vele együtt megfeszített rablók is.

¹¹¹

Jézus halála.

¹¹²Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?”

¹¹³Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.”

¹¹⁴Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki.

¹¹⁵A többiek pedig hozzáfűzték „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.”

¹¹⁶Erre Jézus ismét hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét.

¹¹⁷Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,

¹¹⁸a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt.

¹¹⁹Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek.

¹²⁰A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban az Isten Fia volt”, mondták.

¹²¹Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték.

¹²²Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.

¹²³

Jézust sírba helyezik.

¹²⁴Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki (a testet).

¹²⁵József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta

¹²⁶és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített és elment.

¹²⁷Mária Magdolna és a másik Mária azonban ottmaradtak és leültek a sírral szemben.

¹²⁸

A sír őrsége.

¹²⁹és figyelmeztették: „Uram, emlékezünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: harmadnapra föltámadok.

¹³⁰Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, hogy tanítványai oda ne menjenek és el ne lopják őt s azt mondják a népnek: föltámadt halottaiból. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.”

¹³¹„Van őrségtek, válaszolta Pilátus, menjetek, őrizzétek ti, ahogy tudjátok.”

¹³²Azok elmentek és őrséget állítottak a sírhoz, miután lepecsételték a követ.