Keresztelő Szent János lefejezése.

¹Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, hallotta Jézus hírét.

²„Ez Keresztelő János, mondta szolgáinak, föltámadt halottaiból, azért működik benne a csodatévő erő.”

³Heródes tudniillik annakidején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt börtönbe vetette.

⁴János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd.”

⁵Erre meg akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották.

⁶Heródes születése napján történt, hogy Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt.

⁷Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit is kér, megadja neki.

⁸Az pedig, előre kitanítva anyjától, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.”

⁹A király erre elszomorodott, de az eskü és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda.

¹⁰Lefejeztette tehát Jánost a börtönben.

¹¹Fejét elhozták egy tálon és odaadták a leánynak, az meg elvitte anyjának.

¹²Tanítványai akkor eljöttek, elvitték a testét és eltemették. Aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.

Az első kenyérszaporítás.

¹³A hír hallatára Jézus bárkába szállt, és egy magányos helyre ment, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett erről és gyalogszerrel utána ment a városokból.

¹⁴Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket.

¹⁵Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „Elhagyatott ez a hely és az idő is eljárt. Bocsásd el a népet, hogy a falvakba mehessenek és ennivalót vegyenek maguknak.”

¹⁶Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni.”

¹⁷„Csak öt kenyerünk és két halunk van”, felelték.

¹⁸„Hozzátok ide”, mondta.

¹⁹Meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a népnek.

²⁰Ettek mindnyájan és jóllaktak. A kenyérmaradékból még tizenkét kosárral szedtek össze.

²¹Az asszonyokon és gyermekeken kívül mintegy ötezer férfi evett.

Jézus a vízen jár.

²²Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet.

²³Miután hazaküldte őket, fölment egy hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Késő estig maradt ott egymagában.

²⁴A bárkát jó messze a parttól hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.

²⁵Az éjszaka negyedik őrváltása idején Jézus a vízen járva feléjük közeledett.

²⁶Amint meglátták a tanítványok, hogy a vízen jár, rémülten kiáltották: „Kísértet!” – és félelmükben össze-vissza kiabáltak.

²⁷De Jézus mindjárt megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”

²⁸Mire Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen.” „Jöjj !” – mondta ő.

²⁹Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vízen.

³⁰De az erős szél láttára megijedt, s amikor merülni kezdett, így kiáltott: „Uram, ments meg!”

³¹Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megragadta és azt mondta neki: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?”

³²Amint beszállt a bárkába, a szél elállt. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte.

³³„Valóban Isten Fia vagy!” – vallották meg.

Genezáret földjén.

³⁴Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot.

³⁵Mihelyt fölismerték őt a helybeliek, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék.

³⁶Aki csak hozzáért, meggyógyult.