Példabeszéd a megvetőről.

¹Egy nap Jézus elment hazulról és leült a tó partján.

²Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt a bárkába és leült, a nép pedig a parton maradt.

³Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. Ezzel kezdte: „Kiment a magvető vetni.

⁴Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az (égi) madarak és fölcsipegették.

⁵Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe.

⁶Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött, és gyökér híján elszáradt.

⁷Némely pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elnyomták.

⁸A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat.

⁹Akinek füle van, hallja meg!”

Mire valók a példabeszédek.

¹⁰Akkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték tőle: „Miért szólsz hozzájuk példabeszédekben?”

¹¹Ő így felelt: „Nektek jutott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem.

¹²Akinek ugyanis van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.

¹³Azért szólok nekik példabeszédekben, mert szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak és nem értenek.

¹⁴Beteljesedik rajtuk Izajás próféta jövendölése: Hallván halljátok, de nem értitek,
nézvén nézitek, de nem látjátok!

¹⁵Megkérgesedett e népnek a szíve:
fülükre nagyot hallanak
és behunyják szemüket,
hogy szemükkel ne lássanak
és ne halljanak fülükkel,
szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek,
hogy meggyógyítsam őket.

¹⁶Boldog a ti szemetek, mert lát, és a ti fületek, mert hall.

¹⁷Bizony mondom nektek, sok próféta és igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem láthatta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallhatta.

A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata.

¹⁸Halljátok tehát a magvetőről szóló példabeszédet.

¹⁹Amikor valaki meghallgatja Isten országának igéjét, de meg nem szívleli, eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek. Ez az, akinél a mag az útfélre esett.

²⁰A köves talajra hullott meg az, aki meghallgatja az igét és szívesen be is fogadja,

²¹de nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig tart. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodik.

²²A tövisek közé hullott pedig az, aki meghallgatja az igét, de a világi gondok és a csalóka gazdagság elfojtják az igét és meddő marad.

²³Végül a jó földbe hullott az, aki az igét meghallgatja, megszívleli és termést is hoz: egyik százszorosat, másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat.”

Példabeszéd a konkolyról.

²⁴Más példabeszédet is mondott nekik: „Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe.

²⁵Amikor mindenki aludt, jött ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott.

²⁶Szárba szökött a vetés és kalászt hányt, de fölütötte fejét a konkoly is.

²⁷Erre a szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan került belé a konkoly?

²⁸Mire ő azt felelte: ellenséges ember műve az. A szolgák tovább kérdezték: akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk?

²⁹Nem, válaszolta, hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek vele együtt a búzát is.

³⁰Hagyjátok, hadd nőjön föl mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: előbb a konkolyt szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe.”

Példabeszéd a mustármagról és a kovászról.

³¹Egy másik példabeszédet is mondott: „Hasonlít a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember és szántóföldjébe vet.

³²Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor fölnő, nagyobb minden veteménynél. Sőt akkora fává nő, hogy az ég madarai rászállnak és ágai közt fészket raknak.”

³³Ismét más példabeszédet is mondott: „Hasonlít a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe kever úgy, hogy az egész megkel.”

³⁴Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek, példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk.

³⁵Így beteljesedett a próféta jövendölése:
„Példabeszédre nyitom ajkamat:
hirdetem, mi rejtve volt a világ teremtésétől fogva.”

A konkolyról szóló példabeszéd magyarázata.

³⁶Akkor elbocsátotta a népet és hazatért. Odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet.”

³⁷Így magyarázta meg nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia.

³⁸A szántóföld, ez a világ. A jó mag, az ország fia, a konkoly pedig, a gonosz fia.

³⁹Az ellenség, aki ezt veti, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.

⁴⁰Mint ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is.

⁴¹Az Emberfia elküldi angyalait. Azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevőt,

⁴²és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

⁴³Akkor az igazak ragyognak majd, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek füle van, hallja meg.

⁴⁴Példabeszéd a kincsről, a gyöngykereskedőről és a hálóról. Hasonlít a mennyek országa a szántóföldön elásott kincshez. Egy ember megtalálja a kincset, de titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet.

⁴⁵Hasonlít a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keres.

⁴⁶Mikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi azt.

⁴⁷Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, mely mindenfajta halat bekerít.

⁴⁸Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják.

⁴⁹Így lesz a világ végén is: jönnek az angyalok, kiválasztják a gonoszokat az igazak közül és tüzes kemencébe vetik őket.

⁵⁰Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

⁵¹Megértettétek mindezt?” „Igenis” – felelték.

⁵²Erre ő így szólt: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő.”

Jézus Názáretben.

⁵³Mikor Jézus e példabeszédeket befejezte, eltávozott onnan.

⁵⁴Visszament lakóhelyére és a helybelieket tanította a zsinagógákban. Azok meglepődve kérdezgették: „Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatévő ereje?

⁵⁵Nem az ács fia ez? Anyja nem Mária? Testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?

⁵⁶És nővérei, ugye azok is itt élnek köztünk? Honnan vette hát mindezt?”

⁵⁷– és megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és házában.”

⁵⁸Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.