¹Aztán így folytatta: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát.”

²Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük.

³Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő nem tudná fehérebbé tenni.

⁴Egyszerre csak megjelent nekik Illés és Mózes, amint Jézussal beszélgettek.

⁵Péter erre így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.”

⁶Nem is tudta, mit mondjon, annyira meg voltak ijedve.

⁷Egyszerre felhő támadt, amely elborította őket, a felhőből pedig szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”

⁸Mire körülnéztek, senki mást nem láttak, csak Jézust egymagát.

⁹A hegyről lejövet Jézus meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak a látomásról, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad.

¹⁰Meg is tartották ezt az utasítást, de egymás közt azon tanakodtak, hogy mit jelent az: halálából föltámad.

¹¹Ezért megkérdezték tőle: „Miért mondják (a farizeusok és) az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?”

¹²Ő így felelt: „Illés ugyan eljön előbb és helyreállít mindent, de hogyan írhatták meg az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie?

¹³Én azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, amint az Írás mondja róla.”

¹⁴Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük és hogy írástudók vitatkoznak velük.

¹⁵Amint észrevették őt az emberek, mindnyájan meglepődtek, és eléje siettek, hogy üdvözöljék.

¹⁶Megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?”

¹⁷Valaki a tömegből így felelt: „Mester, elhoztam hozzád fiamat, akiben néma lélek lakik.

¹⁸Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja, aztán habzik a szája, csikorgatja a fogát és megmerevedik. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”

¹⁹„Hitetlen nemzedék, válaszolta, meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!”

²⁰Odavitték. Mihelyt meglátta őt a lélek, elkezdte ide-oda rángatni a fiút. Az a földre esett és tajtékozva fetrengett.

²¹Jézus megkérdezte az apát: „Mióta szenved ebben a bajban?” „Gyermekkora óta, válaszolta.

²²Sokszor tűzbe meg vízbe taszította, hogy megölje. Ha van lehetőséged rá, szánj meg minket és segíts rajtunk.”

²³Jézus így felelt: „Ami a lehetőséget illeti, minden módjában áll annak, aki hisz.”

²⁴Erre a fiú apja (könnyek között) fölkiáltott: „Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!”

²⁵Amikor Jézus látta, hogy a tömeg egyre nagyobb lesz, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te süket és néma lélek, parancsolom neked, takarodj ki belőle és soha vissza ne térj belé.”

²⁶Erre hangos kiabálással és heves rángatások közt kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott, úgyhogy többen megjegyezték: „Meghalt”.

²⁷Jézus azonban kézen fogva fölemelte, s az fölállt.

²⁸Amikor hazatért és egyedül maradt, tanítványai megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”

²⁹Mire ő így felelt: „Ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”

³⁰Útjukat folytatva, keresztülmentek Galileán. De nem akarta, hogy valaki is megtudja,

³¹mert tanítványait akarta oktatni. Így szólt hozzájuk: „Az Emberfia emberek kezére kerül és megölik, de halála után harmadnapra föltámad.”

³²Azok nem értették meg ezeket a szavakat, de nem merték faggatni.

³³A tanítványok versengése. Kafarnaumba érkeztek. Hazatérve megkérdezte őket: „Miről beszéltetek útközben?”

³⁴Azok hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki nagyobb közülük.

³⁵Ő leült, magához hívta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája.”

³⁶Aztán odahívott egy gyermeket, közéjük állította, majd az ölébe vette s így szólt hozzájuk:

³⁷„Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig befogad engem, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött.”

³⁸Ekkor János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űzött, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem csatlakozott hozzánk.”

³⁹Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem.

⁴⁰Aki nincs ellenünk, velünk van.

⁴¹Bizony mondom nektek: nem marad jutalom nélkül az, aki egy pohár vizet ad inni nektek, mivel Krisztuséi vagytok.

⁴²Aki csak egyet is bűnre csábít a (bennem) hívő kicsinyek közül, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakára és a tengerbe dobnák.

⁴³Ha kezed bűnre csábít, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a pokolba jutnod, a kiolthatatlan tűzre

⁴⁴Ha lábad csábít bűnre, vágd le. Jobb sántán bemenned az örök életre, mint két lábbal a pokolba kerülnöd

⁴⁵Ha szemed csábít bűnre, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd,

⁴⁶ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik.

⁴⁷Mindenkit tűzzel sóznak majd be.

⁴⁸A só hasznos. De ha a só elveszti ízét, ugyan mivel ízesítitek meg? Legyen só bennetek.”