A házasság fölbonthatatlansága.

Út Jeruzsálem felé

¹Útra kelve a Jordán túlsó partján Júdea vidékére tartott. Ismét nagy tömeg gyűlt köréje. Szokott módján tanította őket.

²Akkor a farizeusok ezzel a kérdéssel léptek hozzá: „Szabad-e a férfinak elbocsátania feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni.

³Ő azonban megkérdezte: „Mózes mit parancsolt nektek?”

⁴„Mózes megengedte a válólevéllel történő elbocsátást”, válaszolták.

⁵Jézus erre kijelentette: „Mózes keményszívűségtek miatt adta ezt az engedményt.

⁶Kezdetben, a teremtéskor Isten férfinak és nőnek teremtette őket.

⁷Az ember ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik s a kettő egy test lesz.

⁸Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test.

⁹Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”

¹⁰Otthon tanítványai ismét érdeklődtek e dolog felől.

¹¹Ő megmagyarázta nekik: „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene.

¹²Ha pedig a nő hagyja el férjét és máshoz megy, szintén házasságtörést követ el.”

Jézus és a gyermekek.

¹³Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye a kezét. De a tanítványok elutasították őket.

¹⁴Amikor Jézus ezt látta, megneheztelt rájuk és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa.

¹⁵Bizony mondom nektek, aki az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda.”

¹⁶Azután ölébe vette őket és rájuk téve kezét megáldotta őket.

A gazdag ifjú.

¹⁷Amikor kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és térdre borulva megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?”

¹⁸„Miért mondasz engem jónak? – válaszolta Jézus. Senki sem jó, csak egyedül az Isten.

¹⁹Ismered a parancsokat: ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ne csalj, atyádat és anyádat tiszteld.”

²⁰Erre ő kijelentette: „Mester, ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.”

²¹Jézus rátekintett, megszerette őt és így szólt hozzá: „Valami még hiányzik neked: menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és a keresztet magadra véve kövess engem.”

²²E szavak hallatára elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

A gazdagság veszélyei.

²³Jézus erre körülnézett, majd ezekkel a szavakkal fordult tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!”

²⁴A tanítványok megütköztek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, bizony nehéz a vagyonban bízóknak bejutni Isten országába.

²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak az Isten országába jutni.”

²⁶Azok még jobban megrökönyödtek és azt kérdezték egymástól: „Hát akkor ki üdvözülhet?”

²⁷Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek, mert Istennek minden lehetséges.”

Az önkéntes szegénység jutalma.

²⁸Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged.”

²⁹Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, testvéreit, nővéreit, anyját, atyját, gyermekeit vagy földjét értem és az evangéliumért,

³⁰hogy százannyit ne kapna: már most ezen a világon – bár üldözések közt – otthont, testvért, nővért, anyát, gyermeket és földet, a másvilágon pedig az örök életet.

³¹Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”

Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.

³²Éppen útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus előttük ment. Ez aggodalommal töltötte el őket és csak félve követték. Ekkor ismét magához hívta a tizenkettőt és megmondta nekik, hogy mi vár rá:

³³„Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és az írástudók (és a vének) kezére adják.

³⁴Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, akik kigúnyolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra föltámad.”

Zebedeus fiai.

³⁵Akkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai. „Mester, kérték, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.”

³⁶„Mit akartok tőlem?” – kérdezte.

³⁷Azok megmondták: „Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dicsőségedben.”

³⁸Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, melyből én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?”

³⁹„Készek vagyunk” – felelték. Jézus erre így szólt hozzájuk: „Abból a kehelyből ugyan, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni,

⁴⁰de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert ez azoknak jár, akiknek készült.”

⁴¹Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt Jakabra és Jánosra.

⁴²Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük.

⁴³Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok,

⁴⁴és aki első akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje.

⁴⁵Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért.”

A jerikói vak.

⁴⁶Közben Jerikóba érkeztek. Jerikót tanítványai és nagy tömeg kíséretében hagyta el. Útjuk mentén egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia üldögélt.

⁴⁷Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus jön arra, kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

⁴⁸Sokan csitították, hogy hallgasson el. Ő azonban annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”

⁴⁹Jézus erre megállt: „Hívjátok ide”, mondta. Azok odaszóltak a vaknak: „Bátorság, kelj föl, téged hív.”

⁵⁰Erre ledobta köpenyét, fölugrott és odasietett Jézushoz.

⁵¹Jézus megkérdezte tőle: „Mit tegyek veled?” „Mester, kérte a vak, azt, hogy lássak.”

⁵²Jézus így szólt hozzá: „Menj, hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az útján.