A második kenyérszaporítás.

¹Abban az időben ismét nagy tömeg vette körül. Mivel nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk:

²„Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniük.

³Ha étlen küldöm haza őket, kidőlnek az úton, mert néhányan messziről jöttek.”

⁴Tanítványai erre megjegyezték: „Honnan veszünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind ellássuk ezeket?”

⁵Ő megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét”, felelték.

⁶Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a népnek.

⁷Volt néhány apróbb haluk is. Azokat is megáldotta és szétosztotta.

⁸Miután ettek és jóllaktak, hétkosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze.

⁹Mintegy négyezren voltak (akik ettek). Azután hazaküldte őket

¹⁰és tanítványaival bárkába szállva Dalmanuta vidékére ment.

Égi jel.

¹¹Ott farizeusok jöttek hozzá és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék.

¹²Ő lelke mélyéből fölsóhajtva így szólt: „Minek kér jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.”

¹³Ezzel otthagyta őket, ismét bárkába szállt és átkelt a túlsó partra.

A farizeusok kovásza.

¹⁴A tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. Csak egyetlenegy kenyér volt a bárkában.

¹⁵Jézus lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától.”

¹⁶Azok egymás közt arról beszéltek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret.

¹⁷Jézus észrevette és így szólt: „Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek és nem fogtátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek?

¹⁸Szemetekkel nem láttok, fületekkel nem hallotok? Nem emlékeztek arra,

¹⁹hogy mikor öt kenyeret törtem ötezer embernek hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?” „Tizenkettőt”, válaszolták.

²⁰„És amikor hét kenyeret törtem négyezer embernek, hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?” „Hetet”, válaszolták.

²¹Erre hozzáfűzte: „Hát még mindig nem értitek?”

A betszaidai vak meggyógyítása.

²²Közben Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá és kérték, hogy érintse meg.

²³Ő a vakot kézen fogva kivezette a faluból. Ott nyállal megnedvesítette a szemét, rátette a kezét és megkérdezte: „Látsz valamit?”

²⁴Az fölnézett és így szólt: „Látom az embereket, de úgy látom, mintha fák járkálnának.”

²⁵Erre ismét a szemére tette kezét, mire az tisztán kezdett látni és úgy meggyógyult, hogy távolról is élesen látott mindent.

²⁶Aztán hazaküldte, de meghagyta neki: „Ne beszélj róla a faluban.”

Péter vallomása.

²⁷Jézus elindult tanítványaival a Fülöp Cézáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?”

²⁸Azok így válaszoltak: „Van aki keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, van aki valamelyik prófétának.”

²⁹Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Mire Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás.”

³⁰Akkor lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.

Jézus megjövendöli szenvedését.

³¹Ettől fogva arra kezdte oktatni őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad.

³²Egész nyíltan beszélt minderről. Péter ekkor félrehívta és szemrehányást tett neki.

³³De ő hátrafordult, tanítványaira nézett és így korholta Pétert: „Takarodj előlem, sátán! Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodol.”

Jézus követése.

³⁴Ezután magához hívta tanítványaival együtt a népet és így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.

³⁵Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt.

³⁶Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved?

³⁷Mit is adhatna az ember lelkéért cserébe?

³⁸Aki szégyell engem és az én szavaimat e hűtlen, bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”