Az igazi tisztaság.

¹Egyszer farizeusok és néhány Jeruzsálemből jött írástudó gyűlt köréje.

²Észrevették, hogy némely tanítványa tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel étkezik.

³A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek anélkül, hogy az ősök hagyományához híven, előbb jól meg ne mosnák a kezüket.

⁴A piacról hozott ételt sem eszik meg, amíg meg nem hintették vízzel. Sok mást is megtartanak még hagyományuk szerint, mint például a poharak, korsók, rézedények (és ágyak) megmosását. –

⁵Erre megkérdezték tőle a farizeusok és az írástudók: „Miért nem tartják meg tanítványaid az ősök hagyományát? Miért étkeznek tisztátalan kézzel?”

⁶Mire ő így felelt: „Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem,
de szíve távol marad tőlem.

⁷Hamisan tisztelnek engem,
tanításuk csak emberi parancs.

⁸Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz, mint például korsók s poharak mosogatásához meg sok más hasonló dologhoz ragaszkodtok.”

⁹Aztán így folytatta: „Isten parancsát ügyesen kijátsszátok, hogy megtartsátok hagyományaitokat.

¹⁰Mózes ugyanis azt mondta: tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját, vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék.

¹¹A ti tanítástok pedig ez: aki atyjához vagy anyjához így szól: korbán, vagyis Istennek szánt ajándék az, amivel segítenem kellene téged,

¹²annak nem engeditek meg, hogy atyját vagy anyját továbbra is segítse.

¹³Az általatok tanított hagyománnyal tehát kijátsszátok Isten parancsát, s még sok más ehhez hasonlót tesztek.”

¹⁴Akkor ismét magához hívta a tömeget és azt mondta nekik: „Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg:

¹⁵nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberből távozik.

¹⁶Akinek füle van, hallja meg.”

¹⁷Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle a példabeszéd értelmét.

¹⁸Ő így felelt: „Ti is oktalanok vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről jut a szájba, nem szennyezheti be az embert,

¹⁹mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának jelentett ki minden ételt.

²⁰„Ami azonban az embertől ered, folytatta, az teszi tisztátalanná az embert.

²¹A szívből származik ugyanis minden rossz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság,

²²házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, hamisság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, léhaság.

²³Mindez a gonoszság belülről ered és tisztátalanná teszi az embert.”

A kánaáni asszony.

²⁴Onnan tovább indulva Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Betért egy házba, de nem akarta, hogy felismerjék. Mégsem tudott rejtve maradni.

²⁵Mihelyt hallott róla egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, odajött és a lábához borult.

²⁶Az asszony szírföníciai származású pogány nő volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából az ördögöt.

²⁷De ő elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek. Nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét és a kutyáknak dobják.”

²⁸Az viszont csak erősítgette: „De bizony, Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.”

²⁹Erre ő így szólt: „Mivel ezt mondtad, menj, az ördög elhagyta leányodat.”

³⁰Haza is ment és a gyermeket az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög.

Egy süketnéma meggyógyítása.

³¹Ismét eltávozott Tírusz vidékéről és Szidonon át a Galileai-tengerhez érkezett, Dekapolisz területére.

³²Ott egy süketnémát vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét.

³³Félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a nyelvét,

³⁴aztán föltekintve az égre, fohászkodott és így szólt: „Effeta, vagyis nyílj meg.”

³⁵Tüstént meg is nyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt.

³⁶Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették,

³⁷s a csodálkozástól magukon kívül, annál lelkesebben hangoztatták: „Mindent jól tett: a süketeknek visszaadta a hallást, a némáknak a beszédet.”