Jézus Názáretben.

¹Eltávozva onnét lakóhelyére érkezett. Tanítványai kísérték.

²A következő szombaton elkezdett tanítani a zsinagógában. Nagy hallgatósága csodálkozott (tanításán). „Honnan vette mindezt? – kérdezték. Ki adott neki ekkora bölcsességet? Hogyan történnek ilyen csodák általa?

³Nem az ács ez, a Mária fia? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És ugye nővérei is itt élnek köztünk?” Szóval megbotránkoztak benne.

⁴Jézus erre megjegyezte: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában.”

⁵Nem is tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét.

⁶Ő maga is csodálkozott hitetlenségükön.

Az apostolok szétküldése.

⁷Ezután bejárta a környék falvait és tanított. Majd magához hívta a tizenkettőt, és hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek fölött, kettesével szétküldte őket.

⁸Megparancsolta nekik, hogy ne vigyenek az útra semmi mást, csak egy vándorbotot; se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben.

⁹Sarut viselhetnek, de ne legyen két ruhájuk.

¹⁰Aztán így szólt hozzájuk: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok onnan.

¹¹De ha valahol nem fogadnak be titeket és szavatokra nem hallgatnak, menjetek el onnan és – vádképpen ellenük – a port is rázzátok le lábatokról.”

¹²Azok útra kelve bűnbánatot hirdettek, sok ördögöt űztek ki

¹³és olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg.

Keresztelő János lefejezése.

¹⁴Heródes király is hallott róla, mert messze terjedt a híre. „Keresztelő János támadt föl halottaiból, ezért működik benne a csodatévő erő”, mondta.

¹⁵Némelyek viszont így vélekedtek: „Ő Illés.” Mások pedig: „Próféta ő, olyan, mint a többi próféta.” Ennek hallatára Heródes továbbra is azt állította: „Ő János, akinek fejét vétettem.

¹⁶Az támadt föl (halottaiból).”

¹⁷Heródes tudniillik annak idején elfogatta Jánost és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett.

¹⁸János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.”

¹⁹Heródiás ezért áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.

²⁰Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember s ezért védelmébe vette. Valahányszor beszélt vele, nagy zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta.

²¹Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes születésnapján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőinek.

²²Közben Heródiás leánya bement és táncolt nekik. Nagyon megtetszett Heródesnek és vendégeinek. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, megadom neked.”

²³Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még országom felét is.”

²⁴Az kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – felelte.

²⁵Erre visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy tüstént add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.”

²⁶A király nagyon elszomorodott emiatt, de tekintettel a vendégek előtt tett esküjére, nem akarta azt érvényteleníteni.

²⁷Azonnal küldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el a fejet.

²⁸Az elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.

²⁹Amikor ezt tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték a testét és egy sírboltba temették.

Az apostolok visszatérése.

³⁰Az apostolok visszatértek Jézushoz és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak.

³¹Erre így szólt: „Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit.” Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy enni sem maradt idejük.

³²Egy magányos helyre eveztek hát, hogy egyedül legyenek.

³³De távozóban sokan látták őket, és megértve szándékukat, gyalog odasiettek a városokból és megelőzték őket.

Az első kenyérszaporítás.

³⁴Amikor kiszállt, ott látta a nagy tömeget. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani.

³⁵Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt.

³⁶Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, s ennivalót vegyenek maguknak.”

³⁷Ő azonban így válaszolt: „Adjatok ti nekik enni.” Azok megjegyezték: „Talán menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy el tudjuk látni őket?”

³⁸Erre ő megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül.” Körülnéztek és jelentették: „Öt, és két halunk.”

³⁹Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportonként telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre.

⁴⁰Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban.

⁴¹Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük közt.

⁴²Mindnyájan ettek és jól is laktak.

⁴³A kenyérmaradékból és a halakból pedig tizenkét kosarat szedtek tele.

⁴⁴A kenyérből ötezer férfi evett.

Jézus a vízen jár.

⁴⁵Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.

⁴⁶Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék.

⁴⁷Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton.

⁴⁸Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik őrváltása idején a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket.

⁴⁹Amint meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet, és elkezdtek kiáltozni, mert mindnyájan látták őt és megrémültek.

⁵⁰Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.”

⁵¹Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól,

⁵²mert nem okultak a kenyérszaporításból, s szívük még érzéketlen volt.

Genezáret földjén.

⁵³Átérve a túlsó partra, Genezáret földjére jutottak, s ott kikötöttek.

⁵⁴Mihelyt kiléptek a bárkából, azonnal fölismerték őt az emberek.

⁵⁵Bejárták az egész környéket és ágyastul oda hordták a betegeket, ahol tudomásuk szerint tartózkodott.

⁵⁶Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak hozzáért, meggyógyult.